Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Mt 28,16-20
Elmélkedés:
Egy Isten van, aki három személy
Pünkösd vasárnapját követően a mai napon a Szentháromságot ünnepeljük, és arra a hitigazságra figyelünk, amely szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A kereszténység egyik legmélyebb tartalmú és legfontosabb hitigazsága ez, ugyanakkor hittitokról is beszélhetünk, hiszen lehetetlen megértenünk emberi ésszel a Szentháromság lényegét. Mindaz, amit a Szentháromságról tudunk, elsősorban nem is az emberi értelemnek vagy a tudományos teológiai fejtegetéseknek köszönhető, hanem az isteni kinyilatkoztatásnak. Azáltal, hogy a mennyei Atya elküldi a világba megváltóként a Fiút, azaz a második személyt, valamint azáltal, hogy az ő mennybemenetele után eljön a világba a harmadik isteni személy, a Szentlélek, kinyilatkoztatja nekünk a szentháromságos Isten belső életének titkát.
Isten meghív minket, hogy közösségben éljünk ővele. E közösségünk a keresztség szentségekor jön létre, amelyet az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében kapunk. Ettől kezdve a keresztény szóhasználat szerint az Atya gyermekeivé, a Fiú testvéreivé és a Szentlélek templomává válunk. Istennel való kapcsolatunknak éppúgy a szeretet az alapja, miként a szentháromsági személyek egymás közti kapcsolatának. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymás iránti szeretete nem zárul be, hanem megnyílik az ember felé, aki talán éppen azért, mert Isten a saját képmására teremtette, nyitott erre a szeretetre és képes elfogadni azt. Sőt, arra is képes az ember, hogy viszontszeretet ébredjen szívében, dicsőítse és imádja a három személyben létező egyetlen Istent.
Az első három evangéliumban a Fiú úgy áll előttünk, mint az Atya küldötte és a Szentlélekkel eltelt Messiás. Jézus tudatában van annak, hogy az Atya küldötte, az Atya akaratát kell teljesítenie, s ehhez meg is kapja az erőt a Szentlélekben. Máté, Márk és Lukács örömhíre emellett azt is hangsúlyozza, hogy Jézus azt tekinti feladatának, hogy megismertesse az emberekkel az Atyát, aki valóban Atyaként tekint mindenkire és nem egy elérhetetlen Isten. A Jézus által küldött Szentlélek újjáalkotó ereje megtapasztalható az emberek számára, hiszen a Lélek tevékenysége az Istennel való kapcsolatunkat is újjáteremti. Szent János, a negyedik evangélium szerzője Jézus tanúságtételét helyezi a középpontba. Ennek alapja az, hogy a Fiú ismeri az Atyát, mindent tőle tud, az ő tanítását közvetíti az emberek felé, tehát végeredményben a Fiú által ismerjük meg a mennyei Atyát. S mivel kettejük kapcsolatát a szeretet határozza meg, ezért a Fiú tanúságtétele nem szólhat másról, mint a szeretetről, arról az isteni szeretetről, amely megszólítja és a szeretet közösségébe hívja az embert. Ezt leginkább Jézusnak az utolsó vacsorán mondott, az Atyához szóló imája fejezi ki, amelyből kiderül egysége az Atyával és tanítványaival, s ebből ismerheti fel a világ, hogy a Fiút az Atya küldte, aki úgy szereti az embereket, ahogyan a Fiút is (vö. Jn 17,23). János írásának fontos mondanivalója továbbá az is, hogy a teljes igazságra, Isten tökéletes megismerésére a Szentlélek vezeti el a hívőket.
A keresztény ember számára a Szentháromság megismerése az Isten szeretetéről való tanúságtétel feladatát is jelenti. A mai evangéliumban Szent Máté művének utolsó mondatait olvassuk. Feltámadása után Jézus megjelent az apostoloknak és azzal bízta meg őket, hogy „menjenek el és tegyék az ő tanítványává mind a népeket, megkeresztelvén őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére.” A megkeresztelt ember Istennek szenteli egész életét, Isten minél jobb megismerésére és szeretetének viszonzására törekszik. Istennel való bensőséges kapcsolatunk mélységét egyúttal az is jellemzi és jelzi, hogy mennyire értjük meg Krisztus missziós parancsát, és mennyire lelkesen igyekszünk azt teljesíteni.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel!