Priscilla Strakovits

Combating the Deceptions of the World June 6, 2023

Tuesday of the Ninth Week in Ordinary Time
Readings for Today

Saint Norbert, Bishop—Optional Memorial

“Is it lawful to pay the census tax to Caesar or not? Should we pay or should we not pay?” Knowing their hypocrisy he said to them, “Why are you testing me? Bring me a denarius to look at.” Mark 12:14–15

These Pharisees and Herodians were sent to trap Jesus in His speech. These men were very politically minded and loved to pick sides and find fault with others. They were self-righteous and cared little about the salvation of souls. So they came to Jesus with what appeared to be an innocent question. They appear to presume that Jesus would voice opposition to paying the census tax to Caesar, and, if He did, they were ready to report Him to the civil authorities. They didn’t care about the truth; they only cared about trapping our divine Lord. When they brought the Roman coin to Jesus with the image of Caesar on it, Jesus spoke that profoundly wise line, “Repay to Caesar what belongs to Caesar and to God what belongs to God.”

Clearly, if these hypocritical religious leaders would have come to Jesus with humility and sincerity, Jesus would have responded to them much differently. But because they came only to trap, twist and destroy our Lord, Jesus puts them in their place with an act of divine wisdom. He doesn’t show support for paying the census tax, nor does He speak against it. Therefore, this Gospel passage ends with the line: “They were utterly amazed at him.” “Amazement” is the right response. Therefore, in a sense, we can learn from these hypocritical religious leaders. Whenever we come face-to-face with the profound wisdom of God, we should experience awe and holy amazement.

Of course, the amazement they experienced was on account of Jesus thwarting their evil trap. But even though that is the case, we can learn from this that the wisdom of God can never be outdone. God’s wisdom silences the foolishness of the age and reveals the hidden malice behind that evil.

Have you ever been confronted by the trickery of the secular “know-it-alls” of our age. Have you ever been challenged by another, had your faith directly attacked, or your moral convictions called into question? Most likely, if you have chosen to live your faith openly and with confidence, you may have felt the attack of another. For those who lack a deep faith and a clear gift of divine wisdom, such trickery can cause confusion and anxiety. You may find you do not know how to respond and feel trapped by the erroneous “wisdom” of the age. In that case, what do you do? The only answer to the false doctrines and deceptions we will all encounter within the growingly secular and atheist world is the answer that comes from divine wisdom. By ourselves, none of us is wise enough to combat these errors. Therefore, our only recourse is to continually turn to the wisdom of God.

We turn to the wisdom of God through prayer and sacred study. Our prayer opens our minds to the clear voice of God Who speaks pure truth. And sacred study, especially of the Scripture, the teachings of the Church and the lives of the saints, will help to clarify God’s voice and dispel the confusion the world tries to throw at us. In the end, if we are not immersing our minds in the true wisdom of God, we will be unprepared for that which we encounter within the world.

Reflect, today, upon your need to be filled with divine wisdom so as to navigate the trickery and foolishness of the world. Acknowledge that you are not wise enough on your own to cut through the confusion of life. Pray for the gift of wisdom and allow our Lord to bestow it upon you.

Lord of all Truth, You are wise beyond all worldly wisdom, and You thwart the trickery of the evil one. Open my mind, dear Lord, to Your holy Truth so that I may be able to navigate through the challenges of life. Bestow Your wisdom upon me, dear Lord, so that I may follow You wherever You lead. Jesus, I trust in You.

Novena to the Sacred Heart
Novena dates: June 7-15, 2023
June 16, 2023: Solemnity of the Sacred Heart

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Scripture Meditations for Ordinary Time

All Saints/Feasts

Saint of the Day – Saint Norbert, Bishop

Mass Reading Options

Featured image above: The Tribute Money By Leopold Layer, via Wikimedia Commons

Evangélium 2023. június 6. – Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).

Mk 12,13-17

Elmélkedés:

Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a jeruzsálemi templom. A főpapok és az írástudók új módszerrel próbálkoznak. Farizeusokat és Heródes-pártiakat küldenek Jézushoz, akik az adófizetéssel kapcsolatban kérdezik őt. A kérdés bevezetése körülményes. A hízelgés, a dicséret nyilvánvalóan megtévesztő, azt a látszatot kelti, mintha valóban elismernék Jézus tanítói tekintélyét és egyetértenének véleményével. Ezután a kérdés nagyon rövid és egyszerű: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Jézus rögtön átlátja a helyzetet. Azonnal felismeri, hogy a kérdezők egyik része, a farizeusok az ország függetlenségében látták a jövőt, elutasították a római fennhatóságot, ezért nem tartották helyénvalónak az adófizetést a rómaiak felé. A kérdezők másik csoportja, a Heródes-pártiak viszont a haszonélvezői voltak a fennálló rendszernek, mindig az együttműködést keresték a rómaiakkal, ezért nem utasították el az adófizetést. Mivel maguk a kérdezők mást-mást tartanak helyénvalónak, ezért az egyszerű elfogadó vagy elutasító válasz valamelyik csoport nemtetszését váltaná ki.
Jézus egy bölcs mondással kikerüli a csapdahelyzetet: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” A mondás első része válasz az eredeti kérdésre, a második része viszont már továbbmutat azon. Vajon a kérdezők teljesítik-e Istennel szembeni kötelességeiket?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, a te szavadban csodálatos erő, nagyszerű hatalom rejtőzik. Egykor emberek tömegeit volt képes megmozgatni, útnak indítani, mert a te tanításodra, mint isteni igazságra voltak szomjasak az emberek. A mennyei Atyához való visszatérésedkor emberekre bíztad szavadat, igehirdetőkre, akik örömhírként adták tovább mindazt, amit tőled hallottak. Uram, Jézus, ma én is téged szeretnélek hallgatni, neked szeretnék engedelmeskedni, a te szavadból szeretnék erőt meríteni, a te igédben szeretném felfedezni a remény forrását, rád szeretném bízni magamat és a te tanításodat szeretném hirdetni, mert tudom, hogy a te szavad igazság, bölcsesség, boldogság és élet. Hiszem, hogy a te szavad az örök élet tanítása.

Exercising Authority June 5, 2023

Monday of the Ninth Week in Ordinary Time
Readings for Today

Saint Boniface, Bishop and Martyr—Memorial

Video

Jesus began to speak to the chief priests, the scribes, and the elders in parables. “A man planted a vineyard, put a hedge around it, dug a wine press, and built a tower. Then he leased it to tenant farmers and left on a journey. At the proper time he sent a servant to the tenants to obtain from them some of the produce of the vineyard. But they seized him, beat him, and sent him away empty-handed.” Mark 12:1–3

This was the first of “many” servants the owner of the vineyard sent to the tenants to obtain some of the produce of the vineyard. Some of the servants were mistreated, some beaten and others were killed. In the end, the owner sent his son. The tenants killed him, thinking that they would inherit the vineyard if the son were dead.

The context of this parable is important. Jesus had just entered Jerusalem for the beginning of the first Holy Week, which would ultimately end with His death and resurrection. The day before, Jesus had cleansed the Temple of the money changers. The chief priests, scribes and elders were outraged and began to plot His death. Jesus especially addressed this parable to them.

To understand this parable, you need to understand who represents whom. The religious leaders of Israel were the tenants, the vineyard was the Jewish nation, God the Father was the man who planted the vineyard, the many servants sent to gather the produce were the prophets of old, and Jesus was the Beloved Son Who was killed. The parable concludes by saying that the owner of the vineyard (God the Father) will put the tenants to death and give the vineyard to others. In other words, the scribes, Pharisees, chief priests and elders would soon have their religious authority taken away from them, and it would be given to the Apostles and their successors. This parable, therefore, presents us with a summary of the way the Church was formed.

It’s helpful to note that the religious leaders of the time knew that Jesus addressed this parable to them, but they failed to heed the lesson. Ideally, if they were open to the gift of faith, they would have realized that they were attempting to steal the “vineyard” from God. They were attempting to control and manipulate the Kingdom of Israel, to make it into their own image, and to disregard the will of God Who established it.

This parable is especially important for anyone who exercises some form of holy authority. Parents exercise authority within the home. Bishops and priests exercise authority within the Church. And we all exercise a certain spiritual authority when we seek to fulfill our unique mission in life. The lesson from this parable is simple: don’t abuse your authority. Don’t exercise authority according to your own will; exercise it with humility only in accord with God’s will. Every leader, always and everywhere, must lead according to the mind and will of God. If they fail, they will suffer the consequences.

Reflect, today, upon any way that God has entrusted you with a spiritual duty to fulfill His mission in this world. When a duty of leadership is entrusted to a person, the leader is also entrusted with the spiritual authority to fulfill that duty in accord with the mind and will of God. This requires constant humility so that it is only God’s will that is fulfilled. Seek to exercise all authority in accord with the mind and will of God, and the vineyard entrusted to your care will bear an abundance of good fruit.

Loving Father, You have chosen to send me, as a tenant of Your Kingdom, to bear good fruit for eternal life. Please help me to always exercise the authority and duty entrusted to me with humility so that I will seek to fulfill Your will and Your will alone. Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

All Saints/Feasts

Saint of the Day – Saint Boniface, Bishop and Martyr

Scripture Meditations for Ordinary Time

Mass Reading Options

Featured image above: The Parable of the Vineyard (one of a set of twelve scenes from The Life of Christ) Creator:Jan Rombouts, via Wikimedia Commons

Evangélium 2023. június 5. – Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.

Mk 12,1-12

Elmélkedés:

Galileai útja során Jézus gyakran tanított példabeszédekben, azaz különböző hasonlatokkal szemléltette Isten országát. Most, a jeruzsálemi templomban ismét a tanításnak ezt a módszerét alkalmazza. A szőlőmunkásokról szóló példázat választ ad arra a kérdésre, hogy honnan származik Jézus hatalma. Erről kérdezték őt a főpapok és az írástudók, de a kérdés nyitott maradt. A példabeszéd a szőlőmunkások lázadásának folyamatáról, fokozódó ellenállásukról, egyre nagyobb bűnükről szól, amely gyilkosságban, a szolgák, majd a gazda fiának megölésében éri el tetőpontját.
A példázat jelentése világos. A szőlősgazda maga Isten, a szőlőmunkások pedig a választott nép. A gazda által küldött szolgák a prófétákat szemléltetik, a fiú pedig maga Jézus, aki így ad tanítást arról, hogy ő a mennyei Atya Fia és küldötte.
Az események menetét olvasva egyesek talán azt gondolhatják, hogy minden végzetszerűen halad, nincs lehetőség más végkifejletre, ez azonban téves gondolat. A történet ugyanis nem az események végzetszerű leírása, hanem inkább felhívás a hallgatóság felé: Ismerjék fel Jézus személyében az Atya küldöttét és lássák meg cselekedeteiben az Atya tetteit! Ha a vallási vezetők ezt megtették volna, akkor nem akarták volna Jézus halálát. A példabeszéd tehát előre jelzi Jézus, mint Isten Fiának sorsát, akit nem sokkal később elfognak és keresztre feszítve megölnek, de Isten mégis felmagasztalja őt.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos dolgokat tettél és tanítottál földi életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s gyökeret vervén bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek, akik távozásodat követően a te nevedben, a te erőddel, a te megbízásodból hirdetni fogják mindazt, amit te hirdettél. Erre a feladatra, az igehirdetésre választottad ki az apostolokat, akiknek ezt mondtad: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az ige szolgálatára. Add Urunk, hogy papjaink szavát soha ne vegyük csupán gyenge emberi szónak, hanem igehirdetésükben felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged, a legfőbb igazságot!

The Essence of the Most Holy Trinity Sunday, June 4, 2023

Solemnity of the Most Holy Trinity

Readings for Today

Video

“All power in heaven and on earth has been given to me. Go, therefore, and make disciples of all nations, baptizing them in the name of the Father, and of the Son, and of the Holy Spirit, teaching them to observe all that I have commanded you. And behold, I am with you always, until the end of the age.” Matthew 28:19–20(Year B Gospel)

Of all the great feasts we celebrate within the Church throughout the year, today’s Solemnity presents us with a Mystery that is so deep and transcendent that our eternity will be spent in perpetual contemplation. The Trinity, the life of the Father, Son and Holy Spirit, will never get old, never be fully understood, and will be the cause of our everlasting adoration and joy. Though the Church has used philosophical concepts to explain the Trinity, no human concept or description will ever fully explain Who God is. Though we can point to some general truths about God, we will never be able to fully depict the inner essence, depth, beauty and omnipotence of the Trinity.

As we consider that fact, it’s important to understand that the Trinity is not first a theological mystery we try to define. Rather, the Trinity is first a communion of Persons we are invited to know. We do not primarily come to know God through intellectual deduction. We come to know God through prayerful union with Him. Though theology is exceptionally useful and important, the essence of God is beyond any and every philosophical concept we can define.

The Father, Son and Holy Spirit are Persons. And as Persons, they want to be known. And they want to be known primarily through a life of deep and intimate prayer. Praying to One Person, of course, is praying to all, since they are One God. But we are, nonetheless, called to a relationship of love with the Father, the Son and the Holy Spirit. And though our feeble minds may not be able to fully comprehend the essence of God, He will draw us deeper and deeper into a knowledge of Him if we let Him.

Prayer often begins by saying prayers, by meditating upon Scripture, and by listening. But true prayer is something much deeper. True prayer is contemplative prayer that ultimately leads to divine union. Only God can initiate this form of prayer in our lives, and only God, through this deep form of prayer, can communicate Himself to us as He is. Some of the greatest mystics of our Church, such as Saint John of the Cross and Saint Teresa of Ávila, explain in their mystical theology that the deepest knowledge of God does not come through concepts or images. In fact, if we wish to obtain a knowledge of God in His essence, we must allow Him to purge every concept of Who He is so that the pure light of His essence can be poured forth upon our minds. This knowledge, they say, is beyond knowing “about” God. It’s the beginning of a knowledge “of” God.

Reflect, today, upon the Most Holy Trinity. As you do, say a prayer to God asking for a deeper and more intimate knowledge of Him. Ask Him to communicate to you His divine love and to open your mind and heart to a deeper understanding of Who He is. Try to humble yourself before the great Mystery of the inner life of God. Humility before the Mystery of God means that we know how little we know about Him and how little we know of Him. But that humble truth will help you move closer to the deeper relationship of love to which you are called.

Most Holy Trinity, Father, Son and Holy Spirit, please draw me into a relationship of love with You Who are one God and three divine Persons. May the mystery and beauty of Your life become more known and loved by me each day through the gift of transforming mystical prayer. Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Saints/Feasts for Today

Mass Reading Options

Scripture Meditations for Ordinary Time

Further Reading – Solemnity of the Most Holy Trinity

Featured images above: Holy Trinity By Hendrick van Balen, via Web Gallery of Art

Evangélium 2023. június 4. – Szentháromság vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.

Jn 3,16-18

Elmélkedés:

Hiszek a Szentháromságban
A mai nap a Szentháromságot ünnepeljük. Hitünk szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ezt a három isteni személyt nevezzük egy szóval Szentháromságnak. Emberi értelmünk számára azonban meglehetősen felfoghatatlan, hogy miként lehetséges ez, hogyan is kell mindezt értenünk. Azt könnyen beláthatjuk, hogy nem egy különleges matematikai rejtélyről vagy megoldhatatlan számtani feladványról van szó a Szentháromság esetében. Az első keresztény századoktól fogva egyházatyák és hittudósok egész sora foglalkozott a Szentháromsággal, illetve azzal, hogy milyen viszony, kapcsolat áll fenn az Atya, a Fiú és a Szentlélek között. Azzal mindenki egyetért, hogy amit tudunk, azt Isten kinyilatkoztatásából tudjuk, mert emberi értelmünk semmiféle bölcselkedő okoskodással nem képes megközelíteni a Szentháromság lényegét. Az is egyértelmű ugyanakkor mindenki számára, hogy a Szentháromság titok, mégpedig hitünk egyik legnagyobb és legfontosabb titka.
Földi élete, illetve nyilvános működése során Jézus sokat beszélt arról, hogy ő az Atya küldötte. Tőle tudjuk tehát, hogy van Atya, aki az egész világ teremtő Ura és gondviselője. Szintén tőle tudjuk, hogy az első isteni személy, a mennyei Atya a Fiúnak az Atyja. Kettejük kapcsolatáról többek között így tanít Jézus: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27). Ebben már benne van, hogy nem is tudnánk a mennyei Atyáról, ha Jézus nem fedte volna fel számunkra. Más helyen pedig arról tanít, hogy az a küldetése, hogy megismertesse az Atyát az emberekkel, illetve, hogy ő a láthatatlan Isten képmása (vö. Kol 1,15). A második isteni személyt, azaz a Fiút, Jézus Krisztust, az ő életéből ismerhetjük meg, amelyet az evangéliumok rögzítenek. Küldetésének legfontosabb eleme az ő megváltó kereszthalála és feltámadása. Meghalt értünk és Isten feltámasztotta őt a halálból, hogy minket embereket megváltson és üdvözítsen. A harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelét Jézus ígérte meg még mennybemenetele előtt. A Szentlélek az Atyától a Fiú nevében jön el pünkösd napján, tanúságtételre indítja az apostolokat és az Egyházzal marad, hogy éltesse és megszentelje.
Az Egyház Szentháromságról szóló hitvallását a kezdetektől fogva megtaláljuk, elsősorban a keresztség kiszolgáltatásakor használt szövegekben, továbbá az igehirdetésben és az imádságokban is. A legősibb apostoli levelekben köszöntésként is előfordul a Szentháromságra való hivatkozás: „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atya Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal” (2Kor 13,13), amely formát egyébként a szentmise bevezető köszöntésében is gyakran használunk.
Az Egyház mindig is törekedett arra, hogy kifejezően és érthetően fogalmazza meg a Szentháromságról szóló tanítást, illetve megvédje azt a különféle tévedésektől. Keresztény emberként szüntelenül törekednünk kell a Szentháromságba vetett igaz hit megismerésére, elfogadására és megvallására.
Ahogyan a három isteni személy egymás közti kapcsolatának a szeretet a lényege, ugyanúgy Istennel való kapcsolatunknak is a szeretet az alapja. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymás iránti szeretete nem zárul be, hanem kitárul minden ember felé. Jézus ezt mondja a mai evangélium szerint: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Az Isten képmására teremtett ember nyitott a szeretetre, képes elfogadni és viszonozni azt.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te nem csupán szeretetet érzel a teremtmények, s köztük legfőképpen irántunk, emberek iránt, hanem te magad vagy a szeretet. Amikor téged keresünk, mindig a szeretetet keressük. Amikor téged akarunk egyre jobban megismerni, akkor a szeretetet akarjuk megismerni. Amikor utánad vágyakozunk, végső soron a szeretetre, a tökéletes szeretetre vágyakozunk. Ébressz rá minket arra az igazságra, hogy amikor meghívsz minket a veled való életre, akkor a szeretetben való életre hívsz bennünket!

Messenger – June 4, 2023 – Hírnök

The Danger of Obstinacy June 3, 2023

Saturday of the Eighth Week in Ordinary Time
Readings for Today

Saints Charles Lwanga and Companions, Martyrs—Memorial

Video

“I shall ask you one question. Answer me, and I will tell you by what authority I do these things. Was John’s baptism of heavenly or of human origin? Answer me.” Mark 11:29–30

This is Jesus’ response to the chief priests, the scribes, and the elders when they approached Jesus in the Temple area and asked Him by what authority He did the things He did. And what was it that Jesus did? The day before, Jesus had been in the Temple and drove the money changers out, telling them, “Is it not written: ‘My house shall be called a house of prayer for all peoples’? But you have made it a den of thieves.” This outraged the religious leaders, and they immediately began to discuss how they could put Jesus to death.

Consider, first, the tension in the air. They literally were plotting to put Jesus, the Son of God, to death. They were filled with hatred and jealousy and refused to believe in Him. Jesus saw their hardness of heart and put them on the spot to first answer His question before He would answer theirs. Why would Jesus do this?

The question Jesus asked them was actually an act of great mercy on His part. He gave them an opportunity to repent. If they had only answered His question with humble faith and honesty, they could have saved their lives. Instead, they discussed among themselves His question and gave the politically correct answer. If they had said John’s baptism was of human origin, and not from God, they were afraid that the people would turn on them. So they simply said, “We do not know.” But imagine if they would have given the right answer. What if they had discussed it among themselves and concluded that John’s baptism truly was from God and that they should have believed in him? If they would have only humbled themselves, admitted that they had gravely erred in regard to John, then Jesus would have answered their question, and their life of true faith could have begun. But they didn’t. They remained obstinate. They could not admit they were wrong.

Obstinacy is among the most dangerous of sins. It’s a sin that cannot be forgiven, because, in essence, it’s a refusal to change. And when a person refuses to admit their sin, and refuses to change, then God cannot help them. They remain lost in their sin and suffer the consequences.

Do you struggle with obstinacy in your life? Do you find it difficult to admit when you are wrong? Do you find it difficult to apologize to another and seek to change?

Reflect, today, upon anything you remain obstinate about. Are there matters of faith that you refuse to believe? Are there broken relationships that you refuse to humbly restore? Do you justify your sin and refuse to admit your guilt and need to change? Pray to our Lord for the gift of a humble heart. Humility, in many ways, is nothing other than being completely honest with yourself and others before God. Do not follow the example of these religious leaders. Humbly seek to remove all obstinacy from your heart so that Our Lord can enter in and bring His mercy into your life.

My unwavering Jesus, You confront those who are proud, arrogant and obstinate with much strength and love. You do so to help them overcome their stubbornness of heart. Give me the grace of humility, dear Lord, so that I will always be able to admit my sin and turn to You in love. Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Scripture Meditations for Ordinary Time

All Saints/Feasts

Saint of the Day – Saints Charles Lwanga and Companions, Martyrs

Mass Reading Options

Featured image above: The Chief Priests Ask Jesus by What Right Does He Act in This Way ByJames Tissot, via Wikimedia Commons

Evangélium 2023. június 3. – Szombat

Abban az időben: Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?”
Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Feleljetek rá, és akkor majd én is megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem. János keresztsége a mennyből volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem!”
Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: „A mennyből volt”, azt fogja felelni: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Mondjuk talán azt, hogy Az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt válaszolták: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt felelte: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”

Mk 11,27-33

Elmélkedés:

Jézus harmadik jeruzsálemi napjáról olvasunk a mai evangéliumban. A helyszín a templom, a vallási élet központja. Jézus azért jön ide, hogy tanítsa a népet, ebben azonban megszakítják a főpapok és az írástudók, akik vitát kezdeményezve kérdéseket tesznek fel neki. Márk evangélista többször is említi, hogy kérdéseik nem jóindulatból fakadnak, hanem Jézus vesztét szeretnék, mert úgy értékelik, hogy az új tanító fellépése veszélyezteti őket. Lényeges az is, hogy Jézus pontosan ismeri szándékaikat, hiszen amikor szenvedéséről és haláláról jövendölt tanítványainak, akkor egyértelműen beszélt arról, hogy a főpapok és írástudók fognak fellépni ellene.
Az első kérdés Jézus hatalmának eredetét kutatja. Ő azonban nem válaszol nekik, hanem nagyon határozottan és magabiztosan visszakérdez, mégpedig Keresztelő János hatalmának eredetével kapcsolatban. Az evangélista részletesen ismerteti az írástudók okoskodását, akik végül nem mondanak semmit arról, hogy vajon az égből, az Istentől volt-e Jánosnak hatalma vagy nem. Inkább nem válaszolnak, amire Jézus kijelenti, hogy akkor ő sem árulja el nekik hatalmának forrását. A kérdés tehát függőben marad, de nem sokáig, hiszen a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd, amelyet hétfőn fogunk olvasni, pontos feleletet ad majd.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem, alázatosan kérem tőled a hit ajándékát, amely szükséges az üdvösséghez, ahhoz, hogy téged az örök életben meglássalak. Adj nekem biztos hitet, amelynek alapja a te szavad, a te tanításod, a te üzeneted, a tőled származó igazság! Adj nekem tevékeny hitet, amely a szeretet gyakorlásában nap mint nap megmutatkozik embertársaim felé! Segíts engem helyesen imádkozni, hogy az ima által növekedjen hitem!

A Rebuke by Jesus June 2, 2023

Friday of the Eighth Week in Ordinary Time
Readings for Today

Saints Marcellinus and Peter, Martyrs—Optional Memorial

Video

The next day as they were leaving Bethany he was hungry. Seeing from a distance a fig tree in leaf, he went over to see if he could find anything on it. When he reached it he found nothing but leaves; it was not the time for figs. And he said to it in reply, “May no one ever eat of your fruit again!” And his disciples heard it. Mark 11:12–14

This is a very unique and interesting story. The first thing this tells us is that Jesus was fully human. As a man, He was hungry. But this story tells us much more than the simple fact that Jesus was hungry. He would have known that it was not the season for figs to grow, but He decided to look for a fig anyway. And when He found none, He cursed the fig tree and, as we read later in this chapter, the tree withered and died. This was a symbolic action for the sake of His disciples, in that His disciples heard Him curse the tree and later saw that the tree had withered.

Saint Bede, an early Church Father, tells us that this action of Jesus had an allegorical purpose. The tree is symbolic of the many people Jesus encountered, and continues to encounter today, who failed to bear good fruit in their lives. They were the Pharisees and others who practiced their faith only in an external way. The leaves, Saint Bede tells us, were symbolic of the externals of the faith, and the lack of fruit was a symbol of the missing interior fruit of holiness and good works. This lesson tells us that Jesus is very demanding. He is determined to discover good fruit in our lives. He wants us to become authentically holy. And when He finds only the externals, He will rebuke us in love, taking even the externals away.

What good fruit does our Lord want to find in your life? How does He want you to manifestly grow in holiness? Do you go through the motions, attend Mass, say some prayers, but fail to produce an abundance of virtue, compassion, mercy and goodness? Do you say you believe in our Lord but then fail to preach the holy Gospel with both your words and your actions? If our Lord were to come to you, as He came to this fig tree, what would He find?

Being a Christian is not something that is exclusively between you and God. Being a Christian requires that you be so given over to the service of God and others that God is able to do incredible things through you. The Christian faith must produce good fruit in your life and through you in the lives of others. And it must do so in an abundant way.

Reflect, today, upon the holy image of Jesus walking over to this fig tree, inspecting it for a fig. See this tree as an image of your soul and see the hunger in the heart of our Lord. As He looks at you and your life, will He be satiated? Will He find holiness and manifest good works? Or will He find little to nothing other than external claims that you are a Christian? Commit yourself to an abundance of authentic and manifest holiness and our Lord’s hunger will be satiated.

My demanding Lord, You call all Your followers to a holiness that is lived, transforming, manifest and fruitful for Your Kingdom. Help me to be a Christian not only in name but especially in action. May my life truly bear the good fruit of holiness and may that holiness become a means by which You feed the spiritual hunger of Your people. Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Scripture Meditations for Ordinary Time

All Saints/Feasts

Saint of the Day – Saints Marcellinus and Peter, Martyrs

Mass Reading Options

Featured images above: The Accursed Fig Tree By James Tissot, via Wikimedia Commons