Entering the Narrow Gate October 27, 2021


Wednesday of the Thirtieth Week in Ordinary Time
Readings for Today

Video

Someone asked him, “Lord, will only a few people be saved?” He answered them, “Strive to enter through the narrow gate, for many, I tell you, will attempt to enter but will not be strong enough.” Luke 13:27

We should definitely take our Lord’s words spoken above to heart. It’s easy to presume we will be saved. It’s easy to simply presume that God is kind and that we are good people at heart and, therefore, salvation is assured. But that’s not what Jesus says.

So who will be saved? When we get to Heaven, God willing, we may be surprised at who is saved and who is not. This is clearly one of the messages of today’s Gospel. Jesus even goes so far to say that some, when they die, will assume they are going to enter into Heaven but will hear our Lord say to them, “I do not know where you are from. Depart from me, all you evildoers!” Again, we should take these words to heart.

One of the most dangerous sins we can fall into is presumption. Presumption is deadly because it has a double effect upon us. First, the person caught in presumption is one who has committed mortal sin but has not repented of it. But the presumptuous person also remains incapable of repentance because they refuse to acknowledge their sin. Their conscience is not working. They have blinders on and expect God to wear those same blinders. But God sees all things and judges accordingly.

The “narrow gate” of which Jesus speaks is a simile used by Jesus to tell us that it is not easy to obtain Heaven. It requires a concerted effort on our part as well as the infinite mercy of God. But regarding our part, the attainment of Heaven is only possible if we intentionally seek out the will of God and respond generously to Him. First, that means we confess and turn away from our sins. But from there, it means that we make every effort to fulfill God’s will in our lives.

If this is hard to accept, simply remind yourself that this teaching came directly from Jesus Himself. He is absolutely clear and means what He says. If that fills you with a sort of holy fear, then that is a good thing. “Holy fear” is a gift by which we have a well-ordered conscience that is able to identify those things in our lives that have become immovable obstacles to eternal salvation. The same well-ordered conscience will lead us to that narrow gate which is the only path to eternal life.

Reflect, today, upon the fact that we must all take eternal salvation seriously. If you find that you have become lax in your spiritual life, then use this Gospel as a motivation to change. Do not allow yourself to be one of those knocking at the gates of Heaven, only to realize that our Lord does not know you. Do all you can to eradicate the sin of presumption from your life, and your reward will be truly great in Heaven.

My most merciful Lord, You and You alone can open the gates of Heaven to us, and You and You alone will do so only to those who have responded to Your holy will. Please open my eyes to any ways that I turn from You and remain lax in my spiritual journey. Give me the grace I need to see clearly and to respond to You with all my heart. Jesus, I trust in You.

Novena to Saint Jude
For Desperate Situations and Desperate Cases
Prayed anytime of year, especially October 19–27

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Scripture Meditations for Ordinary Time

Saints/Feasts for Today

Mass Reading Options

Featured image above: The Last Judgement by Jose Luiz, via Wikimedia Commons

Evangélium 2021. október 27. – Szerda



Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
Lk 13,22-30

Elmélkedés

Szent Lukács evangélista úgy mutatja be Jézus nyilvános működését, vándorútját, mint aki állandóan Jeruzsálem felé halad. A valóságban Jézus többször is megtehette ezt az utat Jeruzsálem felé, illetve elhagyhatta a várost, hiszen felnőttként az ünnepekre minden évben elzarándokolt. Lukács feltehetően Jézus küldetéstudatának hangsúlyozása érdekében említi többször ezt a „jeruzsálemi utat.” Az Úr maga mondja: „nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül” (Lk 13,33). Jézus állandó haladása, közeledése Jeruzsálem felé annak jelképe Lukács írásában, hogy küldetése beteljesítéséhez egyre közelebb kerül.
A mai evangéliumban ezt olvassuk: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun!” A buzdítás a tanítványoknak és a későbbi korok Krisztus-követőinek, nekünk is szól: törekedjünk bejutni az üdvösségre! Az üdvösség elérése az ember számára nem könnyű, de nem is lehetetlen. Isten vezet minket, hogy napról napra előrehaladjunk az üdvösség útján és legyen erőnk a szűk kaput választani és azon belépni.
Ugyanakkor Jézus számára is volt szűk kapu. A szenvedés vállalása és a kereszthalál volt számára az a szűk kapu, amely a feltámadásra vezetett. Isten mindannyiunk számára új világot nyit, de ebbe a világba a szenvedés és a halál szűk kapuján és a feltámadáson át vezet az út.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Kereszted jele olykor árnyékként, máskor fényként vetül életemre. Néha értetlenül szemlélem szenvedésed, máskor kezdem megérteni, hogy megváltásomért haltál meg. Néha oly megerőltető felvenni keresztem, indulni keresztutamon, máskor lelkesen követlek téged. Segíts megértenem kereszthalálod és feltámadásod titkát! Taníts meg engem arra, hogy ne fordítsam el tekintetemet rólad akkor sem, amikor szenvedéstől gyötört arcodat mutatod nekem, s add, hogy meglássam dicsőségtől ragyogó arcodat!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20211027.mp3

 


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

 

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Planting the Seed, Over and Over Again October 26, 2021


Tuesday of the Thirtieth Week in Ordinary Time
Readings for Today

Video

Jesus said, “What is the Kingdom of God like? To what can I compare it? It is like a mustard seed that a man took and planted in the garden. When it was fully grown, it became a large bush and the birds of the sky dwelt in its branches.Luke 13:18–19

This short parable should speak to many people far more than they realize. It should be a source of great encouragement to us all as we seek to build up the Kingdom of God through apostolic works.

The mustard seed is very small. At first, when someone holds it in their hand, they may not think much of it. But if they did plant it under ideal conditions, that seed could grow into a tree upwards of 20 feet tall.

Jesus uses this parable to teach us many lessons. One such lesson is that of our apostolic works of charity. When you think of the call of being an apostle for the Lord, spreading the Gospel to the ends of the earth, what comes to mind? Perhaps the first thought is of those who have been entrusted with a very large, public and vibrant ministry. In this case, it is easier to see the good fruit born of one’s apostolic works. But what about you? For most people, they may strive to love and serve others in every small way they can, and they fail to see the abundance of good fruit born from their efforts. When this happens, some may become discouraged and lose zeal for the spreading of the Gospel.

If this is you, then consider the mustard seed. Planting this small seed is representative of much of our apostolic endeavors. God calls us to do small acts of kindness, share our faith in subtle and even hidden ways, serve out of love even when it is unnoticed, and to do so without ceasing. Do these small acts bear fruit for the Kingdom of God? If you believe this parable of the mustard seed, then the answer must be a resounding “Yes.”

Many times in life, we will never see the full effects that our actions have on others. Our negative influence will affect them far more than we realize. And our loving acts of charity, by which we share our faith, will also affect people far more than we realize. Believing in the message of this Parable of the Mustard Seed should lead us to believe that planting those small seeds of faith, through our charity, virtues, and words, will indeed bear an abundance of good fruit, far more than we may ever know, until we enter the glories of Heaven.

Reflect, today, upon your duty to daily plant the smallest seeds of faith and love. Do not get discouraged if your efforts do not bear abundantly obvious fruit. Simply commit yourself to the planting, over and over. Take delight in sowing the seed of faith and see this as your mission. If you do this throughout your life, from Heaven you will look back and be amazed at how God powerfully brought forth His Kingdom through those seemingly insignificant acts of faith and love.

My glorious King, You desire that Your Kingdom grow far and wide through our efforts of love. Please do use me, dear Lord, to plant Your seeds of faith and charity every day. May I never tire of these apostolic endeavors and may I always take great delight in serving You and building Your Kingdom in every way I can. Jesus, I trust in You.

Novena to Saint Jude
For Desperate Situations and Desperate Cases
Prayed anytime of year, especially October 19–27

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Scripture Meditations for Ordinary Time

Saints/Feasts for Today

Mass Reading Options

Featured image above: Parable of the Mustard Seed, via flickr 

Evangélium 2021. október 26. – Kedd



Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
Lk 13,18-21

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus példabeszédet mond a mustármagról és a kovászról. Mindkét hasonlat Isten országának növekedését mutatja be. A kicsiny mustármag hatalmas fává terebélyesedik, és a kevés kovász (élesztő) megkeleszti a tésztát. Az Isten országa pontosan így növekszik folyamatosan s lesz egyre nagyobbá. Az Egyház történetében soha nem volt olyan, hogy a keresztény közösség alkotta volna a társadalom legnagyobb részét. A keresztények mindig csak kevesen voltak, de tanúságtevő jelenlétük minden korban kovászként hatott, segítve hogy minél többen rátaláljanak a hit igazságára.
A két példabeszéd nem azt emeli ki, hogy milyen nagy a különbség a kezdetekkor és a későbbi időkben, hanem azt hangsúlyozza, hogy az Isten országa folyamatosan növekszik. Gyarapszik még akkor is, ha Jézusnak vannak ellenfelei, akik rosszallásukat fejezik ki időnként. Az emberi szembenállás ugyanis nem állíthatja meg Jézust sem abban, hogy csodákat tegyen, sem abban, hogy hirdesse Isten országának örömhírét. Jézus evangéliumának hallgatása és tanításának megvalósítása által bennem is növekszik az ország.
Az Isten országa elválaszthatatlan Krisztus személyétől, aki által növekszik és elválaszthatatlan az Egyháztól, amelyben megvalósul. Közösségben kell maradnunk Krisztussal és az Egyházzal. Ennek legmélyebb kifejezése a szentáldozás, az Eucharisztia vétele. Az eucharisztikus közösségben megtapasztalhatjuk, hogy Isten köztünk van.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Lelkesen hallgatjuk szavaidat, s készek vagyunk téged követni. Szavad valóban örömhír, az üdvösség tanítása, igazság, amely az örök élet felé vezető utat mutatja meg. Boldogan és nagy lelkesedéssel indulunk el ezen az úton, s tudjuk, hogy te kísérsz minket. De nem szeretnénk elbizakodottak lenni, hiszen a mi életutunk, miként a tiéd is, keresztútként végződik. Kereszthordozásod, szenvedésed, türelmed és az Atyának való engedelmességed példája adjon erőt ahhoz, hogy ne forduljunk el soha tőled, hanem mindig hittel kövessünk téged!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20211026.mp3

 


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2021. október 25. – Hétfő



Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés

Szent Lukács evangélista, aki maga is orvos volt és ezért jól ismerte a betegségeket, a mai evangéliumi részben nem nevezi meg pontosan az asszony betegségét. Leírásából, amely szerint az asszony „annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni”, arra következtethetünk, hogy valamiféle bénulás vagy idegbecsípődés lehetett a baja. De talán nem is ez a lényeg, hiszen az orvos-evangélista sem ennek szentel figyelmet. Az biztos, hogy komoly betegségről van szó, amely igen régóta, 18 éve tart.
A komoly betegségtől megszabadító csodának természetesen a gyógyult örülhetett a legjobban, de a nép is csatlakozott öröméhez. Jézus ellenfelei élükön a zsinagóga elöljárójával viszont rosszallásukat fejezik ki, munkának minősítve a csodatételt, mert az Úr szombaton, a nyugalom és a pihenés napján gyógyított.
Ellenfeleit megszégyenítő válaszában Jézus rávilágít arra, hogy a szombatra vonatkozó törvények nem korlátozhatják abban, hogy az emberek érdekében csodákat tegyen, amelyek Isten országának a jelei. Jézus tettei sokkal inkább megfelelnek Isten szándékainak és szolgálják az emberek érdekeit, mint a szombati pihenésre vonatkozó parancsok. Jót tenni minden helyzetben, megmenteni a bajban lévő embert, irgalmasságot gyakorolni vele: ez Isten szándéka. Milyen törvény az, amely bárkit is megakadályoz abban, hogy jót tegyen? Jónak nevezhető egyáltalán az ilyen törvény? Keressük minden helyzetben Isten szándékait!
© Horváth István Sándor

Imádság

Életünk és szívünk egyetlen királya, Jézus Krisztus! Bátran indulunk követésedre, mert egyedül te vezetsz minket a mennyei Atyához és az örök életre. Te mutatod meg számunkra az üdvösség felé vezető utat. Téged szolgálunk, amikor embertársainknak segítünk, akikben a te arcod vonásait látjuk. Mindent az örök élet reményében teszünk, mert szeretnénk az igazak közé kerülni. Segíts minket, hogy személyes életünkben megvalósuljon Isten uralma és közösségeinkben megvalósítsuk Isten országát!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20211025.mp3

 


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Jesus, Have Pity! October 24, 2021


Thirtieth Sunday in Ordinary Time, Year B
Readings for Today

Video

On hearing that it was Jesus of Nazareth, Bartimaeus began to cry out and say, “Jesus, son of David, have pity on me.”  Mark 10:47

These words from Bartimaeus, the blind man, present us with the perfect prayer for a few reasons.

First, this prayer reveals the deep humility of Bartimaeus. By praying this prayer, Bartimaeus expresses the fact that he knew Jesus was the source of what he needed and that he was unable to help himself.  Bartimaeus knew that he was weak but that Jesus was perfect strength.  Thus, Bartimaeus humbly turned to Jesus in his need, recognizing Him as the source.

Second, it is a prayer that cries for “pity.”  Pity is the feeling of sorrow and compassion caused by the suffering of others.  Pity is mercy and is the form of love given to one by another who has no need of giving it.  In this prayer, Bartimaeus asks the all-powerful Lord to show him kindness and mercy, even though he is unworthy of such a gift.  This prayer reveals the fact that Bartimaeus knew he was undeserving of help from our Lord, but he cried out for it anyway in the hope that Jesus would help.  And, indeed, He does.

Third, this prayer reveals a certain and deep passion.  It is not just a request for God’s help; rather, it is a cry for help.  It’s a plea and a form of begging.  It’s an opening up of one’s soul to God, without concern of displaying one’s own weaknesses or worry that others will witness it or what they’ll think.  This shows the depth of the blind man’s prayer.

Reflect, today, upon these three lessons from Bartimaeus’ short prayer.  We must be humble, beg for mercy, and do so with deep passion and longing.  Praying this way will most certainly dispose us to the grace and mercy of God.

Lord, Jesus, Son of David, have pity on me.  I do humbly beg You with all my heart for Your mercy and compassion.  Though I am unworthy, I seek Your grace and trust in Your goodness.  Jesus, I trust in You.

Novena to Saint Jude
For Desperate Situations and Desperate Cases
Prayed anytime of year, especially October 19–27

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Scripture Meditations for Ordinary Time

All Saints/Feasts

Saint of the Day – Saint Anthony Mary Claret, Bishop—Optional Memorial
Not celebrated as a liturgical memorial this year since it falls on Sunday

Mass Reading Options

Featured image above:  The Healing of Blind Bartimaeus by Fernando Gallego, via Wikimedia Commons

Evangélium 2021. október 24. – Évközi 30. vasárnap



Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52

Elmélkedés

Hittel kérni
Első olvasatra szokványos csodaelbeszélésnek tűnik a mai evangélium története, amelyhez hasonló eset szép számmal található az evangéliumokban. Jézushoz segítségért fordul egy vak ember, aki aztán meggyógyul, visszanyeri szemevilágát. Bartimeus, a vak koldus nagy lármát csinál, hogy felhívja magára Jézus figyelmét. Az emberek el akarják hallgattatni: Maradj csendben! Ne kiabálj! Ne kelts feltűnést! Ha eddig csendben voltál, most se kiáltozz!
Már csak ez hiányzott a vaknak! Elérkezett élete nagy lehetősége és most maradjon csendben? Itt közeledik Jézus, akiről az a hír járja, hogy meg tudja gyógyítani a betegeket, és most hallgasson? Az emberek azt várják Bartimeustól, hogy engedje Jézust továbbmenni. Ő viszont éppen ezt nem akarja. Ő meg akar gyógyulni. Meg szeretné állítani Jézust, hogy meggyógyuljon a szeme és lásson. Ha most engedi, hogy Jézus továbbmenjen, akkor örökre vak marad. Kiáltozása eredménnyel jár, Jézus megáll, magához hívja és visszaadja a szeme világát.
Ha jobban megfigyeljük a történetet, akkor észrevesszük, hogy tulajdonképpen nem is a csoda, a csodás gyógyítás a fontos ebben az esetben, hiszen a leírásból hiányoznak a csodaelbeszélésekre jellemző elemek. Nincs szó benne a beteg nyomorúságos helyzetéről, nem szerepel benne semmiféle mozdulat vagy érintés Jézus részéről, ami a gyógyulást eredményezné, hiányzik belőle az Úr Atyához való fohászkodása, imája, és a gyógyult személy további sorsának bemutatása is elmarad.
Márk evangélistát nem a csoda ténye, hanem annak háttere érdekli. Ennek köszönhetően kerül a leírás középpontjába a hit. A vak Bartimeus hittel fordul Jézushoz. Hitét fejezi ki azzal, hogy Jézust, „Dávid fiának”, azaz az eljövendő Messiásnak nevezi. A korabeli felfogás szerint ugyanis a Messiás Dávid király leszármazottja lesz és a messiási időkben rendkívüli csodák fognak történni. A gyógyulást követően Jézus szintén a hitre hivatkozik, mint olyan erőre, amelynek köszönhetően következett be a gyógyulás. Ezt mondja: „Menj, a hited megmentett téged.” A hit, mint a gyógyulás feltétele számos csodánál megjelenik. A vakok meggyógyítása különösen is kiemelkedik a gyógyulások sorából, hiszen a vakságból a látásra jutás, a hitetlenségből a hitre jutást jelképezi. A hitetlenség lelki vakságot jelent, a hit pedig egy új látásmódot, amit Isten ad.
Sok élethelyzetben könnyű kitalálni a másik ember gondolatát és szándékát. Sokszor első pillantásra tudjuk, hogy mit akar valaki, anélkül, hogy kérdeznünk kellene vagy neki el kellene részletesen magyaráznia kívánságát. Jézus is így volt ezzel. Pontosan tudta, hogy azért fordulnak hozzá a betegek és azért viszik hozzá a betegeket, hogy gyógyulást nyerjenek. A bénák járni szeretnének, a leprások megtisztulni, a némák beszélni, a süketek hallani. A vak pedig nyilvánvalóan látni szeretne. Miért teszi fel akkor Jézus a mai evangéliumban szereplő jerikói vaknak a kérdést, hogy mit kíván tőle? Ha látta, hogy vak, akkor könnyen kitalálhatta, hogy vissza szeretné kapni szemevilágát. Miért kérdezi meg mégis tőle, hogy mit tegyen vele? Egyrészt azért, hogy a vak személyesen kimondhassa kérését. Ebből az következik számunkra, hogy imáinkban bátran fogalmazzuk meg és mondjuk ki kéréseinket. Másrészt lehetőséget ad a gyógyulni vágyónak arra, hogy kifejezze Jézus gyógyító hatalmába vetett hitét. Ebből pedig az a tanulság, hogy Jézusnak hatalma van ahhoz, hogy teljesítse hozzá intézett kéréseinket.
Mindent hittel kérni és hittel elfogadni, ezt kell napról napra tanulnom.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Első lépéseinket óvatosan, bizonytalanul tesszük meg a hit útján. Az úton, amely az Isten-látás élményéhez vezet. Beismerem lelki vakságomat és segítségedet kérem, hogy láthassalak, felismerhesselek téged. Te meghallod, amikor téged szólítalak, mindig meghallod, amikor hozzád fordulok. Most is azzal a hittel járulok eléd, hogy segíts hitetlenségemen, gyógyítsd lelkemet! Add, hogy a hit által mindig felismerjelek téged!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20211024.mp3

 


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Cultivating the Soil of Your Heart October 23, 2021


Saturday of the Twenty-Ninth Week in Ordinary Time
Readings for Today

 Saint John of Capistrano, Priest—Optional Memorial

Video

“‘For three years now I have come in search of fruit on this fig tree but have found none. So cut it down. Why should it exhaust the soil?’ He said to him in reply, ‘Sir, leave it for this year also, and I shall cultivate the ground around it and fertilize it; it may bear fruit in the future. If not you can cut it down.’”  Luke 13:7–9

How much good fruit is born from your life? This is an important question to answer honestly. One of the best ways to discern whether or not we are serving the will of God is to look at the fruit being born from our lives.

Good fruit is born in various ways and manifests itself in various forms. However, the fruit you must look for is twofold. First, it is the fruit found within your own soul resulting from a life of true prayer and union with God. Second, we must look for the fruit that is born of charity in our actions toward others.

When you look honestly at your own soul, what do you see? Often, you may see a sort of war within you in which your disordered passions and appetites fight against the Spirit of God. Good spiritual fruit will require interior purification. Through prayer, fasting, spiritual reading and the like, you must look for ways in which God’s Spirit takes control of your disordered human nature and reorders it in accord with His holy will. Though we are all sinners and will all fall at times, we must work diligently to overcome every action, desire and temptation that we can objectively discern to be contrary to the will of God. At times, your fallen human nature can so forcefully draw you into sin that it can confuse your intellect and lead you to rationalization of your sins. But if you want the fruit of God’s presence in your life, then you must continually choose to make your interior life a fruitful garden in which the virtues of God grow and are nourished in abundance. So, again, what do you honestly see as you look into your own soul?

As God nourishes the virtues within us, and our disordered passions and appetites fall under the control of the Spirit of God, then we will also discover a need to allow the interior fruits of God’s love to flow forth from our lives into the lives of others. We will begin to desire selfless and sacrificial living. We will begin to desire to put others first. We will consider others’ lives as precious and filled with dignity. And we will overcome judgment, harshness, anger, and the like. We will find ourselves desiring the good of others and will supernaturally be drawn to do many small acts of kindness toward all. But it all starts with one’s interior life which our Lord desires to cultivate and fertilize with His grace so that the interior fruits of His love will grow within and ultimately become very manifest in one’s daily exterior actions toward all.

Reflect, today, upon your soul being like this fig tree that has not been bearing fruit. See our Lord coming to you and asking you to allow Him to cultivate the ground and fertilize it. Know that this requires change on your part. If you are to bear good fruit, then you need this intervention by our Lord. Work with Him, be diligent, and do all you can to begin to bear an abundance of good fruit so that you are not among those who are ultimately cut down by God’s justice.

My laboring Lord, You never cease to work diligently to cultivate the soil of my soul so that the seeds of Your mercy will grow and produce the good fruit You desire to come forth from my life. Please give me the grace I need to be faithful to a daily life of prayer, a practice of penance and a search for Your holy Word. Transform me, dear Lord, and bring forth the good fruit of Your holy Kingdom in my life. Jesus, I trust in You.

Novena to Saint Jude
For Desperate Situations and Desperate Cases
Prayed anytime of year, especially October 19–27

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Scripture Meditations for Ordinary Time

All Saints/Feasts

Saint of the Day –  Saint John of Capistrano, Priest

Mass Reading Options

Featured image above: The parable of the barren fig tree by Carl Rahl, via Wikimedia Commons

Evangélium 2021. október 23. – Szombat



Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Lk 13,1-9

Elmélkedés

Kár volna tagadnunk, hogy Jézus beszéde, amit a mai evangéliumban olvasunk, bizony fenyegető jellegű. A beszédben kétszer szerepel a következő kijelentés: „ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” A megtérés és annak elutasítása egyenlő az élet vagy a halál választásával, tehát az ember örök sorsáról, üdvösségéről vagy a kárhozatra kerüléséről van szó. Az ember életét egyaránt fenyegetik a természet erői, a hatalom részéről tanúsított erőszak és üldözés, vagy valamilyen váratlan helyzet is halálhoz vezethet. Erre utalnak a Jézus által említett példák Pilátus kegyetlenségéről, illetve egy torony ledőléséről. De az ember számára az igazi veszély a bűn, amely a lélek halála. Ha valaki nem hajlandó a megtérésre és bűnében marad, az el fog veszni, azaz nem jut a mennyországba. A fenyegető hangnem minden bizonnyal azt a célt szolgálja, hogy az embereket ráébressze saját felelősségükre és elrettentse őket a kárhozattól.
A fügefáról szóló tanítás újabb szempontot ad a megtéréshez. Az ember nem halogathatja döntését, hanem mielőbb meg kell hoznia azt. Állást kell foglalnia, hogy elfogadja-e hittel az üdvösség tanítását vagy elutasítja azt. A döntés elhalasztása az ember számára végzetes lehet, mert Isten ugyan türelmes, de a mi időnk véges.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Add nekem kegyelmedet, hogy akkor is boldognak érezzem magam, ha hitem miatt szavakkal vagy cselekedetekkel bántanak. Bár a világban élek, mégsem vagyok a világé, mert egész életemmel téged akarlak szolgálni. Add nekem a hit ajándékát! Add nekem a hithez való hűség kegyelmét! Add nekem a hitben való kitartást és növekedést! Tudom, hogy hitből fakadó jócselekedeteimmel biztosíthatom üdvösségem. Tudom, hogy hitből fakadó imáimmal segíthetek másokat az üdvösség útján. Segíts, hogy tetteim és szavaim dicsőséget szerezzenek neked, aki mindenkit az örök életre hívsz.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20211023.mp3

 


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/