Evangélium 2024. június 18. – Kedd

 

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”

Mt 5,43-48

Elmélkedés:

Jézus ismét a régi törvénnyel kezdi tanítását: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” A kijelentés első része megtalálható az ószövetségben, a Leviták könyvében: „Szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr” (Lev 19,18). A kijelentés második részét viszont hiába keressük az ószövetségi iratokban. A „gyűlöld ellenségedet” elv valójában inkább a korabeli közfelfogást tükrözte. Az ószövetségi könyvekben ennek az ellenkezőjére találunk példákat. A Leviták könyvében ez áll: „Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta” (Lev 19,17). Sirák fia könyvében pedig kifejezetten megjelenik a megbocsátás gondolata: „Gondolj a törvényre, az Istennel kötött szövetségre, ne gyűlöld embertársad, nézd el a sértést” (Sir 28,7).
Jézus új parancsa így hangzik: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket.” Nem Krisztushoz méltó lelkület az, ha valakit a gyűlölet vagy a bosszúállás vezet. Kétségtelen, hogy ezek az érzések jelen vannak az emberben, amikor valamilyen sérelmet szenved el. Ugyanakkor ezek a negatív érzések nem alkalmasak arra, hogy legyőzzük a rosszat. Ha pedig engedjük, hogy ezek az érzések megerősödjenek bennünk, abból előbb-utóbb rossz cselekedetek is fognak következni. A rossz, a gonosz egyedül a szeretet erejével győzhető le.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.

Evangélium 2024. június 17. – Hétfő

 

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.”

Mt 5,38-42

Elmélkedés:

Az ószövetségi törvény, amely az igazságosságra helyezte a hangsúlyt, megengedte az arányos, de nem túlzott mértékű bosszút. Ezzel szemben Jézus új parancsa a megbocsátást, a bosszú elkerülését szorgalmazza, erről olvasunk a mai evangéliumi részben. Nagyon szemléletes Jézus kijelentése: „Ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat.” Jól érezzük, hogy a mi Urunk nem csak beszél, hanem egész életében megvalósította, amit hirdetett. Születésétől a haláláig, a betlehemi jászoltól a Golgota keresztjéig üldözés kísérte őt, mégis mindenki iránt tudott a könyörület szavával szólni, szívéből irgalmasság, megbocsátás áradt mindenki felé.
Az Úr példájából mindannyian tanulhatunk, de ne azt a következtetést vonjuk le a mondásból, hogy legyünk bárgyúak, tűrjük örökké a bántalmazásokat és önkényes fölényeskedéseket! De nem is tehetetlenségünk elfogadására vagy tétlenségre buzdít minket, amikor a gyűlölet különféle megnyilvánulásai érnek minket. Amikor Jézus kérését a gyakorlatban akarjuk megvalósítani, akkor a szándékra mindenképpen figyeljünk. Gyávaságból eltűrni a sértéseket, beletörődni a megalázásokba, elszenvedni az üldözéseket, nem keresztény magatartás. Mindezt bátorsággal, lelki szabadsággal, a szelídség erejében bízva, krisztusi lelkülettel vállaljuk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia a te legcsodálatosabb ajándékod számunkra. Miként a megszaporított kenyeret ajándékként adtad az éhező népnek, és ahogyan önmagad adtad táplálékként az apostoloknak az utolsó vacsorán, ugyanígy az Eucharisztiában önmagadat adod ajándékként a mennyei Atyának. Ugyanakkor a megszentelt és átváltoztatott kenyérben nekünk is adod magad. Ez a legnagyobb ajándék számunkra. Nem utasítjuk vissza barátságodat és ajándékodat, hanem örömmel vesszük magunkhoz a szentáldozáskor szent testedet, amely az örök élet kenyere.

Evangélium 2024. június 16. – Évközi 11. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

Mk 4,26-34

Elmélkedés:

Isten uralma
Márk evangéliumának első fejezeteiben Jézus számos cselekedetéről és csodájáról olvasunk, majd ezt követően az evangélista áttér az Úr tanítására. Márk írásában hiába is keresnénk olyan hosszúságú beszédeket, mint például Máté evangéliumában a hegyi beszéd. Márk nagyon röviden és tömören jegyzi le Jézus beszédét, s ennek oka nem az ő szűkszavúsága vagy tájékozatlansága, hanem egyszerűen az, hogy időben az ő műve előbb keletkezett, mint a többi evangélium. Máté és Lukács már évekkel később írja meg evangéliumát, amikor a jézusi tanítás már gazdagabban élt a szóbeli hagyományban.
A tanítás bemutatása a magvetőről szóló példabeszéddel kezdődik, amely Isten országát, annak megvalósulását és növekedését szemlélteti. A szentírástudósok alapvetően két irányba indulnak el a történet értelmezése kapcsán. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a példázatban szereplő magvető Jézus, aki Isten országának örömhírét, tanítását, mint jó magot veti az emberek szívébe. A másik elképzelés szerint a magvető inkább Krisztus követőit, tanítványait jelképezi a történetben, azaz a keresztény embereknek minden korban azon kell fáradozniuk, hogy az Úr művét folytassák. Isten igéjét, az örök életre vezető igazságot nekünk kell elvetnünk a mai világ emberének szívébe, hogy Isten országa fennmaradjon és növekedjen. A növekedést ugyan maga Isten biztosítja kegyelme által, de a mi közreműködésünket és szolgálatunkat kéri, hogy országa, uralma jelen legyen a világban.
A földbe vetett mag az emberi akarattól és tevékenységtől függetlenül indul növekedésnek. Az ember elvetette, elhintette a magot s ezzel elvégezte a maga feladatát. Pillanatnyilag nincs más teendője, mint türelemmel és bizalommal várni, hogy a mag kikeljen, aztán pedig fejlődjön a növény az aratásig. A növekedés módját vagy ütemét sem az ember szabja meg, hanem minden úgy történik, ahogyan azt a világot teremtő Isten elgondolta. Íme, ez egy olyan dolog, amit az ember nem tud egészen az irányítása alá vonni. A modern növénytermesztési módszerekkel lehet a növekedést valamelyest siettetni vagy késleltetni, de ettől még nem gondolhatja senki, hogy kézbe vette az irányítást, mert egy váratlan időjárási körülmény hamar keresztülhúzhatja az emberi számításokat.
Mindez igaz az Isten országára is. Itt is van feladatunk, olyan feladat, amellyel maga Jézus bíz meg minket. Az Úr arra hív minket, az ő tanítványait és követőit, hogy legyünk a munkatársai az igehirdetésben. Igen, bennünket is megbíz azzal, hogy munkálkodjunk Isten országának terjedése, növekedése érdekében. És ha teljesítettük a ránk bízott feladatot, akkor bizalommal és türelemmel kell várnunk, hogy Isten kegyelme a maga idejében meghozza gyümölcsét. Nem kell a dolgokat sem gyorsítanunk, sem lassítanunk, Isten majd gondoskodik róla, hogy legyen mit aratni.
Jézus példázatai alapján Isten országának különböző jellemzőit fedezhetjük fel. Egyrészt Isten országa már megvalósult, másrészt eljövendő. Jézus fellépésével már elkezdődött, de még nem teljesedett be. Megtapasztalható a jelenben, de még várni is kell rá. Az ország jellemzője továbbá, hogy személyes, bensőséges, az egyénre vonatkozik, ugyanakkor külső megnyilvánulásai is vannak. Aki magába fogadja Isten országát, az ettől kezdve azon is munkálkodik, hogy mások is ugyanezt tegyék. További szempont, hogy az ország elsősorban Isten kegyelmének köszönhetően növekszik, ugyanakkor az emberi közreműködésnek is szerepe van terjedésében, sőt, Isten ezt adja feladatként nekünk. Ahol megvalósul az Isten országa, ott az embereket nem a hatalomvágy vezeti, hanem elfogadják életükben Isten uralmát.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az örök élet tanításának jó magját veted el szívünkbe. Segíts, hogy jó, termékeny talajra hulljon lelkemben az isteni üzenet! Segíts, hogy a megértés szándékával hallgassam, olvassam Isten szavát! Segíts, hogy értelmemmel és akaratommal befogadjam Isten országát, mint lelki valóságot! Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezet. Segíts törekvésemben, hogy megéljem, megvalósítsam mindazt, amit közölsz velem! Add, hogy küldetésemnek tekintsem az örömhír hirdetését!

Evangélium 2024. június 15. – Szombat

 

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.”

Mt 5,33-37

Elmélkedés:

A mai evangéliumban is az ószövetségi, régi törvény és a Jézus által meghirdetett új törvény áll egymással szemben. „Hamisan ne esküdj!” – szólt a mózesi törvény. Nem rossz törvényről van itt szó, hanem egy olyan előírásról, amely egyes helyzetekben akár emberek életét mentette meg. Ha a bíróság előtt a tanúk hamis vallomást tettek és erre meg is esküdtek, akkor ez egy ártatlan ember halálos ítéletét vonhatta maga után. Más bibliai példát talán nem is érdemes ezzel kapcsolatban említenünk, mint Jézus elítélését, akinek kihallgatásakor előkerültek a hamis tanúk. Az ószövetségben a Kivonulás könyvében és a Második Törvénykönyvben is ugyanabban a formában szerepel a parancs: „Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!” (Kiv 20,16 és MTörv 5,20).
A hamis emberi szóval kapcsolatban az a gond, hogy az ember hitelt ad neki, igaznak véli. Megvan bennünk a megkülönböztetés képessége, a Szentlélek feltárja előttünk, hogy mi a jó és mi a rossz, csak éppen a gonosz mindig jónak mutatja magát, azaz a hamis dolgot is igaznak tünteti fel. Az ember pedig megtéveszthető, mert vannak gyenge pontjai.
Jézus azt kéri tőlünk, hogy szavaink minden helyzetben feleljenek meg az igazságnak! Hamis kijelentésekkel ne próbáljunk előnyt szerezni magunknak! Hamis rágalmainkkal ne ártsunk másoknak! Igyekezzünk mindenkiről a jót feltételezni és ne terjesszük a rosszindulatú rágalmakat!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!

Evangélium 2024. június 14. – Péntek

 

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.”

Mt 5,27-32

Elmélkedés:

Jézus a túlzás eszközét alkalmazza a mai evangéliumban olvasott mondásainál, hogy kizökkentse hallgatóit megszokott gondolkodásukból. A szem kivájása és a kéz levágása kifejezéseket nem kell úgy értenünk, mintha Jézus öncsonkításra buzdítana bárkit is, hanem a bűn súlyosságát emelik ki. Arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az üdvösség mindennél fontosabb. Lelkünk üdvössége érdekében mindentől érdemes megszabadulnunk, ami akadályoz bennünket és minden lelki eszközzel élnünk kell, ami az üdvösség felé segít minket. Isten felkínálja számunkra az örök élet nagy lehetőségét, de akaratunk ellenére nem kényszeríti ránk. Megmutatja nekünk Fia, Jézus által az utat, amelyen eljuthatunk hozzá.
A házasság értékéről tanítva Jézusnak egyértelműen az a szándéka, hogy a bűnre vezető út legelején megállítsa az embert. A bűn ugyanis nem mindjárt a cselekedetekkel, hanem a bűnös vággyal kezdődik, amelyet újabb és újabb bűnös gondolatok követnek, majd pedig olyat tesz az ember, ami bűnnek minősül. Aki kitart a bűnben és nem tesz meg mindent azért, hogy bűnös állapotából megszabaduljon, az a kárhozatra jut. A bűnnek tehát nem csupán evilági következményei lehetnek, hanem az a távolabbi hatása, hogy az üdvösségét teszi kockára az, aki kitart a bűnben. Megteszek-e mindent lelkem üdvössége érdekében?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Te vagy, aki megalkottál és ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, embertársakat magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. Minden talentumot azért adsz, hogy akaratodat teljesítsem. Hiszem, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni! Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem azért fáradozok, hogy szereteted terjedjen a világban.

Evangélium 2024. június 13. – Csütörtök

 

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”

Mt 5,20-26

Elmélkedés:

Az előzményekben Jézus már tanított arról, hogy az ószövetségi törvények megújítását szeretné, ami azt is jelenti, hogy az embereknek vallási életükben kell megújulniuk. A mai evangéliumban egy konkrét példát olvasunk azzal kapcsolatban, hogy a mi Urunk egy magasabb eszményt állít követői elé. A bűn cselekedetekben ölt testet, az ember bántalmazza, megöli a másik embert, ahelyett, hogy embertársaként tekintene rá. De ez a bűn nem a tettlegességgel kezdődik, hanem ott, hogy az ember szívében rossz szándék lakozik, ellenszenv, harag, gyűlölet. Jézus rámutat, hogy az elején kell megfékeznünk magunkban a bűnös szándékokat, hogy azok ne erősödhessenek fel. Azt mondja, hogy még haragot se érezzünk embertársunk iránt, mert nem fogunk itt megállni, és fennáll annak a veszélye, hogy haragunk gyorsan gyűlöletté növekedhet.
Jézus szavai alapján világosan látjuk, hogy a parancsok megtartása és a szeretet összetartozik. Isten irántunk való szeretetből adja a parancsokat, amelyek egyrészt kijelölik számunkra életünk irányát, másrészt megóvnak minket attól, hogy örök üdvösségünket kockáztatva letérjünk a helyes útról. A parancsok és törvények felvázolják számunkra, hogy mit vár tőlünk Isten, hogyan viszonozzuk az ő szeretetét és hogyan adjuk azt tovább embertársainknak. Ha Istenben meglátom a szeretet forrását, akkor könnyűvé válik számomra törvényeinek megtartása.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét! Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak!

Evangélium 2024. június 12. – Szerda

 

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.

Mt 5,17-19

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus az ő törvényének megismerésére, megtartására és továbbadására buzdít minket. Mindezekhez a mennybe jutás ígérete párosul. Ezt mondja az Úr: „mindaz, aki megtartja és tanítja parancsaimat, igen nagy lesz a mennyek országában.”
Isten törvényeinek megtartása és tanítása szorosan összetartozik. Egyrészt csak annak az embernek hiteles a tanítása, aki nem csupán mondja, hanem meg is tartja mindazt, amiről beszél. Másrészt, aki megérti, hogy az Úr parancsai konkrét eligazítást nyújtanak a mindennapi életben, s éppen ezért e parancsok megtartására törekszik minden erejével, az tartsa kötelességének, hogy másokkal is megismertesse ezt az utat.
A megtartásnak és a tanításnak azonban előfeltétele, hogy felismerjem Isten törvényeiben az üdvösség útját. Az üdvösség, az örök élet utáni vágy az a motiváció, ami minket állandóan arra indít, hogy egyre jobban megismerjük Isten törvényeit és azok szerint éljünk. Vannak pillanatok, amikor nehéz megtartani ezeket a tökéletességre indító törvényeket, de ilyenkor mindig gondoljunk arra, hogy mégiscsak ez vezet az üdvösségre. Minden nehézséget le lehet győzni, ha tudom, hogy miért küzdök és mi a vágyam. Üdvösségem érdekében csak egyetlen lépést kell tennem. Minden nap egyetlen lépést, ami Istenhez visz közelebb.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk!

Evangélium 2024. június 11. – Kedd, Szent Barnabás apostol

 

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”

Mt 5,13-16

Elmélkedés:

A mai napon Szent Barnabást ünnepeljük, aki ugyan nem tartozott a Jézus által választott tizenkét apostol közé, mégis Egyházunk a kezdetektől fogva apostolként tiszteli őt. Ciprus szigetén született egy vagyonos zsidó családból, majd Jeruzsálembe költözött és ott telepedett le. Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk, hogy Jézus feltámadását követően az elsők között csatlakozott az új vallás követőihez, a keresztény közösséghez. Másokhoz hasonlóan ő is megértette a szegénység előnyét és értelmét, nem akart vagyonához kötődni, ezért földjét eladta és az érte kapott pénzt felajánlotta az apostoloknak az Egyház szükségleteire, a szegények megsegítésére. Szívvel-lélekkel végezte az igehirdetést, miként Jézus apostolai. Amikor kedvező hírek érkeztek Antióchiából, hogy az ott élők is befogadták az evangéliumot, az apostolok Barnabást küldték az újonnan megtérők megerősítésére, s ez a tény, ez a küldetés azt igazolja, hogy valóban tekintélynek örvendett és komoly egyházszervezői feladatokat végzett. Szintén az ő érdeme, hogy nagy bizalommal fordult a megtért Pál apostolhoz, akit ő vitt el a többi apostolhoz, akit korábbi, a keresztényeket üldöző fellépéséért kezdetben gyanakvással fogadtak. A későbbiekben Pál apostollal együtt igehirdető tevékenységet végez, majd pedig a népek apostolától elválva visszatért szülőföldjére, Ciprus szigetére.
Barnabás életpéldája bátorítson minket arra, hogy nagylelkűen ajánljuk fel magunkat Isten és az Egyház szolgálatára.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és megbocsátó minden emberhez. Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!

Evangélium 2024. június 10. – Hétfő

 

Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben”

Mt 5,1-12

Elmélkedés:

Jézus hegyi beszédének nyolc boldogság-mondását olvassuk a mai evangéliumban. Valamennyi mondás azt tükrözi, hogy a boldogságot nem bizonyos cselekedetek megtételével érjük el, hanem a boldogság életállapotokat, lelki helyzeteket jelent. Figyeljük csak meg: Jézus nem azt mondja, hogy tegyük meg ezt vagy azt és akkor boldogok leszünk. Ő azt állítja, hogy olyan élethelyzetekben tapasztaljuk meg a boldogságot, amikor közel vagyunk Istenhez, és tulajdonképpen ő adja a boldogságot, ő a boldogság forrása. A boldogság tehát nem az ember teljesítményétől függ, hanem Isten ajándéka azok számára, akik önmagukat kiüresítve állnak elé, és azt kérik, azt várják, hogy Isten töltse be lelküket.
Boldog az, aki úgy áll Isten elé, hogy szegény és semmije sincs, egyedül Isten kegyelmében reménykedik. Boldog az, aki úgy sír, hogy vigasztalást egyedül Istentől vár fájdalmára, szenvedésére. Boldog az, aki szelíd, türelmes mindenkihez, mert nagy lelki kincset nyer ezáltal. Boldog az, aki nem a maga igazát keresi, hanem Isten igazságára vágyakozik. Boldog az, aki az irgalmas Istentől tanulta meg a megbocsátást, mert ő is számíthat Isten irgalmára. Boldog az, akit nem vakít meg a bűn, hanem szívének tisztaságával meglátja Istent. Boldog az, aki békességre törekszik és békességben él embertársaival, mert Isten az ő gyermekének tekinti őt. S végül boldog az, aki Istenért elviseli az üldözéseket a világ részéről.
A boldogság jóval több, mint a pillanatnyi öröm. Istentől várom-e, hogy boldoggá tegyen?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus, aki valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben! Bűneim őszinte megbánásával készülök arra, hogy veled találkozzak a szentáldozásban. Légy lelkem tápláléka, éltess engem! Abban a hitben fogadom szent testedet az átváltoztatott kenyérben, hogy titokzatos testednek, az Egyháznak tagja vagyok. Szüntess meg a keresztények között minden széthúzást, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással! Annak reményében veszem magamhoz szent testedet, hogy elvezetsz az örök életre.

Evangélium 2024. június 9. – Évközi 10. vasárnap

 

Abban az időben: Jézus az ő tanítványaival elment haza. Ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még evésre sem maradt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, odamentek, hogy elvigyék őt. Az a hír járta ugyanis, hogy megzavarodott.

Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek, azt mondták: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Közben anyja és testvérei is odaértek. Megálltak kint, üzentek érte és hívatták. Körülötte tömeg ült. Azt mondták neki: „Anyád és testvéreid keresnek téged odakint.” Ő így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, ezt mondta: „Íme, ezek az én anyám és testvéreim. Mindaz, aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

Mk 3,20-35

Elmélkedés:

Új család
Jézus csodás gyógyításainak sorozatát és a tizenkettő kiválasztását két, meglehetősen furcsa epizód zárja le Márk írásában. A Jézus körül történtekről családtagjai és rokonsága is értesül, ezért érte jönnek. Érkezésükről és Jézussal való találkozásukról szól a mai evangélium kezdete és vége, amely jelenetek közé az ördöggel való szövetkezés vádját megfogalmazó, Jeruzsálemből érkező írástudók fellépése ékelődik.
A Jézussal szemben fellépő írástudók viselkedése még csak érthető, de az már kevésbé, hogy az Úr rokonsága miért hiszi el azt a nyilvánvalóan rosszindulatból fakadó híresztelést, miszerint Jézus „eszét vesztette”, azaz megőrült. A zsidó szokások szerint ilyenkor az illetőről családjának kell gondoskodnia, a rokonok tehát azzal a szándékkal jönnek, hogy hazavigyék őt. A rokonság részéről semmiféle, Jézus irányába megmutatkozó rosszindulatról nincs szó, őket inkább az a jóindulat vezeti, hogy a nagy nyilvánosság elől minél hamarabb elvigyék Jézust, ha valóban igazak a róla hallottak.
Ilyen szándékú fellépésük azt igazolja, hogy Jézus rendkívüli cselekedetei megosztják az embereket, azaz nem mindenki fogadja el ezeket jószándékkal, hanem megjelennek a kételkedők, a hitetlenkedők is, azaz a szembenállás képviselői. Ők, mivel nem találtak természetes magyarázatot arra, hogy milyen hatalom birtokában cselekszik Jézus és nem ébredt fel bennük a hit, inkább kitalálnak egy magyarázatot: aki ilyeneket tesz, az nyilvánvalóan megőrült.
A farizeusok és az írástudók főként Jézus nyilvános működésének kezdeti időszakában leginkább azon csodálkoznak el, hogy a gonosz lelkeket kiűzi a megszállottakból. Hogyan képes erre? Kitől van hatalma ilyen rendkívüli cselekedetekre? Más esetekben, amikor meggyógyít egy-egy beteget, legfeljebb azon csodálkoznak, hogy miért éppen szombaton tesz ilyet, amikor a nyugalom napja van, és nem volna szabad ilyenkor semmiféle munkát végezni, még gyógyítani sem. Az ördögűzések ténye előtt teljesen megdöbbenten állnak. Megtapasztalják, hogy az Úr szava mennyire hatékony. Ha parancsol a gonosz lelkeknek, akkor azok engedelmeskednek neki, elhagyják azt, akit addig megszállva tartottak. A farizeusoknak eszébe sem jut, hogy kétségbe vonják Jézus különleges erejét, de mindenképpen tudni szeretnék, hogy kitől származik ez a hatalom.
Mivel más magyarázatot nem találnak, ezért előállnak azzal, hogy bizonyára magától a gonosztól kapja az erőt, az ördögök fejedelmével, Belzebubbal szövetkezve képes ilyen rendkívüli dolgokra. Jézus viszonylag könnyen védekezik, rávilágítva a vád belső ellentmondására. A gonosz lélek senkinek sem fog hatalmat adni ahhoz, hogy saját befolyását megszüntesse. Senkinek sem ad olyan erőt, amit ellene fordíthatnak. Jézus a mennyei Atya segítségével képes a csodákra, mert Isten ereje és hatalma nagyobb minden ördögi, gonosz hatalomnál.
A jelenet végén a rokonok érkezésének hírére Jézus beszélni kezd az ő új családjáról. Nem tagadja meg édesanyját és családtagjait, nem tagadja meg származását, de felvázolja a hozzá való tartozás, kötődés új lehetőségét. Mindazokat családtagjának tekint, akik Isten akaratát megteszik. És ez a kötelék, ez a lelki kapcsolat akár még a vér szerinti kapcsolatoknál is erősebb lehet. Ahol az Isten jelen van, ott család születik. Amely családban megtapasztalható és megélhető a szeretet, ott jelen van az Isten. Az ő közelében mindannyian családra, otthonra lelhetünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.