Evangélium 2024. február 21. – Szerda

 

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”

Lk 11,29-32

Elmélkedés:

A nagyböjt nem egy kisebb iránymódosítás az életünkben, hanem egy nagy szívbéli és életmódbeli változás, amely egyrészt Isten kegyelmének, másrészt a mi akaratunknak köszönhető. A mai nap jó alkalom arra, hogy megvizsgáljuk, merre halad életünk. Az evangéliumban Jézus felidézi Jónás próféta személyét, akit Isten a pogány Ninive városába küldött, hogy megtérést hirdessen az ott élőknek: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul! Ninive lakói azonnal meghallották az üzenetet, hittek Isten küldöttének, böjtöt hirdettek és mindenki megváltoztatta életvitelét. Tették ezt abban a reményben, hogy Isten megbocsát nekik és elkerülhetik a fenyegető veszedelmet, a pusztulást. Megtérésükre Isten válaszolt, mert ő soha nem utasítja el az alázatos embereket.
Ha ezt tették a niniveiek a Jónás által meghirdetett idő kezdetén, mennyivel komolyabban kellene vennünk nekünk, keresztényeknek a bűnbánat és megtérés 40 napos időszakát! Ha ilyen módon válaszoltak Jónás felhívására, mennyivel inkább kell nekünk a Jónásnál nagyobb Jézus bűnbánatra szóló szavát meghallanunk!
Isten minden korban küld embereket, akik figyelmeztető jelként lépnek fel, és átadják nekünk az Úr üzenetét. A nagyböjt napjaiban érdemes meghallanom Isten nekem szóló figyelmeztetését. Érdemes elindulnom az irgalmas Isten felé, aki nem büntetni akar, hanem eltörli bűneimet és megtisztítja lelkemet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak! Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni! Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban! Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

Evangélium 2024. február 20. – Kedd

 

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” Mt 6,7-15

Mt 6,7-15

Elmélkedés:

A nagyböjt kezdetén, hamvazószerdán az evangéliumban Jézus az adakozás, a böjtölés és az imádkozás helyes módjára, lelkületére hívta fel figyelmünket. Mindezekkel ne az emberek elismerését keressük, hanem segítségükkel lépjünk kapcsolatba Istennel. A mai evangélium a három nagyböjti gyakorlat közül az imádságot állítja elénk. Úgy érdemes imádkoznunk, hogy lelkünk „belső szobájában” találkozzunk Istennel. Az ima nem feltétlenül jelent teljes elvonulást a világtól és az emberektől, mert ennek a „belső szobának” a nyugalmát és csendjét egyaránt megtalálhatjuk, akár egyedül, akár közösségben imádkozunk. Igen, a közösségben, a másokkal együtt végzett imádság is lelkünk mélyére vezet.
Az imádság bensőséges beszélgetés a mennyei Atyával, akinek gyermekei vagyunk, s aki szeret minket. Ő jól tudja, mire van szükségünk, bizony, jobban tudja, mint mi. Az első szó, amit Jézus tanít nekünk, az „Atya!” Úgy szólítsuk meg Istent, úgy forduljunk hozzá az imában, hogy ő a mi szerető Atyánk. Az imában nem önmagunk felé fordulunk, először nem a magunk érdekét nézzük, hanem azt kérjük, hogy szenteltessék meg Isten neve, jöjjön el az ő országa, a szeretet uralma, és az ő akarata teljesedjen be mindenki életében, a miénkben is. Saját szükségleteinket csak ezt követően tárjuk Isten elé.
Ha az imádságban nem találjuk a legmegfelelőbb szavakat, ne aggódjunk, hanem egyszerűen csak helyezzük magunkat a mennyei Atya szeretetébe.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk és Tanítónk, Jézus Krisztus! A te szavaid szerint a boldogság nem olyan dolog, amelyet akkor szerezhetünk meg, ha valamit teszünk érte. Te nem azt parancsolod, hogy legyünk nincstelen szegények, ne együnk semmit, és akkor boldogok leszünk. Te arra nevelsz minket, hogy még a legnehezebb élethelyzetünkben is vegyük észre azt, ami miatt boldogok lehetünk: ha szegények vagyunk, akkor is tudunk örülni, mert Isten országa a miénk. Ha nélkülözünk, akkor is remélhetünk az isteni jutalmazásban. Ha sírunk, Istenben megtalálhatjuk örömünket. Az üldözések és a bántalmazások nem képesek elszakítani minket az üdvösségtől és az örök boldogságtól.

Evangélium – 2024. február 19. hétfő

NAPI EVANGÉLIUM – 2024. február 19., hétfő | 0:01

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 25,31–46

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak:

Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.

Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”

Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?”

Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”

Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”

Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?”

Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!”

Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír 

Evangélium 2024. február 18. – Nagyböjt 1. vasárnapja

 

Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

Mk 1,12-15

Elmélkedés:

Térjetek meg!
Nagyböjt 1. vasárnapján Jézus megkísértéséről olvasunk az evangéliumban. Szent Márk evangélista egészen röviden írja le az eseményt: a Lélek indítására Jézus visszavonul a pusztába, ahol megkísértette a sátán. Negyven nap elteltével Jézus visszatér a pusztából és az evangélium hirdetésével megkezdi nyilvános működését Galileában. Máté és Lukács evangélista elbeszéléséből azt is megtudjuk, hogy melyek voltak a kísértések. Először azt akarta a sátán, hogy Jézus változtassa át a köveket kenyérré, majd azt akarta, hogy Jézus vesse le magát a templom párkányáról, mert Isten angyalai úgyis vigyázni fognak rá, harmadszorra pedig a világ minden országának dicsőségét ígérte Jézusnak, ha leborulva hódol a sátán előtt (vö. Mt 4,1-11; Lk 4,1-13).
A kísértések és azok visszautasítása azonban Jézus pusztai tartózkodásának csak az egyik oldala. Másrészről ugyanis Jézus azért mehetett a pusztába, hogy fellépése előtt keresse a csendet, átgondolja az Atyától kapott küldetését. A pusztaság így nem csupán a kísértések helye volt számára, hanem az imádság, az elmélkedés és az Atyával való együttlét helye is.
A kísértés Jézus esetében azt jelentette, hogy a gonosz megpróbálta eltéríteni küldetésétől, az Atyától kapott küldetésétől. Jézus felismeri a sátán próbálkozását, felismeri a kísértő szándékát, de visszautasítja, azaz nem engedi, hogy bárki vagy bármi eltérítse őt az Atya akaratának teljesítésétől.
Mit jelent a kísértés a mi számunkra? Be kell látnunk, hogy a gonoszt és jellegzetes cselekedetét, azaz a kísértést nagyon nehéz felismernünk. Másokban persze könnyen meglátjuk a gonoszt, másokat gyorsan megítélünk, más emberek cselekedeteit hamar minősítjük rossznak, de a saját környezetünkben megjelenő gonoszt és a minket érő kísértést valóban nehéz felismernünk. Mert a gonosz álruhát ölt, hogy megtévesszen bennünket. A magabiztosságot mutató és nagy önbizalommal rendelkező emberek szinte egészen biztosan csapdába estek. Ezzel szemben az igazán hívő ember még élete legjelentősebb döntéshelyzeteiben is megenged magának egy kis bizonytalanságot, határozatlanságot, és kimutatja Istenre hagyatkozását, illetve engedi magát Istentől vezetni. Nem a maga akaratához ragaszkodik és nem a saját elképzelését tartja jónak, hanem megnyílik az ismeretlen, a bizonytalan jövő előtt, mert ott is számíthat Isten segítségére. Jézus is pontosan ezt tette, amikor a legvégsőkig elmenve vállalja a szenvedést és a halált, mert bízik abban, hogy a mennyei Atya jót akar, és mindent, ami rossznak tűnik, képes jóvá változtatni.
Ha nyilvánosságra kerül egy embertársunk rossz cselekedete vagy egy általa elkövetett bűncselekmény, utólag ezt szoktuk mondani: „Olyan rendes embernek ismertük meg. Becsületes embernek tűnt. Nem gondoltuk volna, hogy ilyenre is képes.” Az ilyen utólagos kijelentések pontosan elárulják, hogy valójában alig vagyunk képesek felismerni a rosszat. Másokban sem igazán ismerjük fel és magunkban sem, ráadásul ez utóbbihoz elengedhetetlen az őszinteség. És azt is tegyük hozzá, hogy a gonosz, a sátán jól ismer bennünket, ismeri a gyenge pontunkat, pontosan tudja, hogy hol kell bennünket támadni.
A kísértés azt jelenti, hogy a gonosz el akar bennünket szakítani Istentől és le akar minket téríteni az Isten felé vezető útról. Nehéz felismernünk hazugságait és megtévesztéseit. De ha az igazsághoz, pontosabban az evangélium igazságához, Krisztus igazságához ragaszkodunk és ehhez szabjuk életünket, akkor jó úton járunk. „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Ezzel kezdte egykor Jézus az ő fellépését az emberek között és ez a tanítás szól nekünk a nagyböjt kezdetén. Vezessen bennünket Krisztus evangéliumának igazsága egész életünkön át!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor és ma mindenkinek hirdeted: „Térjetek meg!” A nagyböjt a bűnbánat ideje. A böjti idő a megváltás titkának, a te szenvedésednek és feltámadásodnak ünnepére készít fel. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében. A megtérés elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen az irgalmas Atya megbocsát nekünk. A megtérés útjára, a bűnbánat útjára nem egy büntetni akaró, hanem egy megbocsátó Isten vezet. Ha rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon az Isten felé vezető lépéseket, akkor észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet te, a mi Megváltónk adsz nekünk.

Evangélium 2024. február 17. – Szombat

 

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”

Lk 5,27-32

Elmélkedés:

Kövess engem! – hangzik Jézus meghívása, felszólítása a mai evangéliumban Lévi felé, akit Máté apostolként ismerünk. Kövess engem! – halljuk mi is a nagyböjti időben az Úr hívását. Ezek a szavak azt jelentik, hogy irányt kell változtatnunk, tehát nem mehetünk tovább a saját elképzeléseink útján. Ha egyszer Jézus hív minket és megmutatja nekünk az ő útját, akkor érdemes elindulnunk vele. Amikor az Úr új útra hív, akkor valójában megtérésre hív minket. A megtérés szó szerint azt jelenti, hogy Jézushoz fordulunk, és amerre ő indul, mi is arra megyünk.
Lukács evangélista azt írja, hogy a vámos Lévi „mindenét otthagyta”, így indult Jézus nyomában. Ez nem csak a vámasztalra, a nyilvántartásokra és az ott lévő pénzre vonatkozik, hanem az ő egész korábbi életére. Felhagyott mindennel, amit eddig tett, teljes irányváltást vett az élete. Életének nagy fordulata után nagy lakomát tart Jézus tiszteletére. Úgy is értelmezhetjük ezt, hogy megünnepli megtérését, megünnepli azt, hogy az Úr követője lett, mert öröm számára az, hogy megváltozott az élete.
Ő felismerte élete nagy lehetőségét, és kész volt változtatni önmagán, kész volt új irányba állítani az életét. Felismerte, hogy szüksége van Jézusra.
Felismerjük-e lelki betegségünket, a bűnt? Meghalljuk-e az isteni orvos bűnbánatra szóló hívását? Elfogadjuk-e az ő „kezelését és orvosságát”, a megbocsátást?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus a te országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött! Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége!

Evangélium 2024. február 16. – Péntek

 

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”

Mt 9,14-15

Elmélkedés:

A hamvazószerdai evangéliumban Jézus az adakozás és az imádkozás mellett a böjtölésre buzdított minket. Emlékeztetett arra, hogy ne a farizeusok látványos böjtölését kövessük, hanem a mennyei Atyával való közösséget keressük a lemondások és a böjt által. Soha ne arra törekedjünk, hogy az emberek lássák böjtölésünket, mert elég, ha Isten tud arról.
A mai evangéliumból úgy tűnik, hogy Jézus tanított ugyan a böjtölés fontosságáról, de ő maga és tanítványai nem böjtöltek, legalábbis nem úgy böjtöltek, ahogyan abban az időben a farizeusok szoktak, illetve az ő gyakorlatukat átvéve Keresztelő János tanítványai.
Bár vannak jótékony hatásai szervezetünkre, a böjt mégsem fogyókúra, nem egészségügyi program, amit néhány hétre bevállalunk tavasszal. A böjtölés nem annak igazolása, hogy jó keresztények vagyunk és megtartjuk a böjti fegyelemre vonatkozó egyházi előírásokat. A böjt nem önsanyargatás, amivel önmagunkat büntetjük, mert Isten ezt várja tőlünk.
A helyes böjt önmagam fegyelmezése, mégpedig Istenért, a vele való szeretetkapcsolat megújításáért. A böjt azt jelenti, hogy uralkodok kívánságaimon, vágyaimon, érzelmeimen és gondolataimon, uralkodok önmagamon. A böjt által Isten és az ő kegyelme munkálkodik bennem. A böjtöléssel átengedem az irányítást Istennek, hogy valami jót hozzon ki belőlem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre vezetsz minket!

Evangélium 2024. február 15. – Csütörtök

 

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”

Lk 9,22-25

Elmélkedés:

A nagyböjt a húsvéti ünnepre való felkészülés ideje. Mivel a régebbi időkben az Egyház húsvét vigíliáján keresztelte meg a katekumeneket, a hittanulókat, ezért az ő számukra a böjti idő negyven napja egyben a keresztelésre való felkészülés utolsó időszaka is. Bár sok helyen még mindig él a hagyomány, hogy húsvét éjszakáján felnőttek részesülnek a keresztség szentségében, a gyermekkorban történő keresztelés elterjedésével változás történt, ugyanakkor a liturgia rendje továbbra is őrzi és átadja nekünk azokat a tanításokat, amelyek egykor a hittanulóknak, ma pedig nekünk, megkeresztelteknek szólnak. Jó alkalom tehát ez az időszak számunkra, hogy felélesszük magunkban a keresztségben kapott kegyelmet és húsvét vigíliáján megújítsuk keresztségi fogadalmunkat.
A keresztségben meghalunk a bűnnek és újjászületünk az isteni kegyelemben. Úgy is mondhatjuk, hogy elveszítjük önmagunkat és elkezdünk Isten gyermekeiként élni. A keresztség tehát pontosan azt jelenti számunkra, amiről Jézus a mai evangéliumban beszél: „aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.” Életünk nehéz helyzeteiben azt gondoljuk, hogy egyedül maradtunk a bajunkkal. Valójában Isten velünk van a lelki sötétség időszakaiban is, és ilyenkor is azt mondja, hogy ő fog bennünk valami újat elkezdeni. Nem az idő múlása, hanem az ő kegyelme fogja begyógyítani sebeinket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

Evangélium 2024. február 14. – Hamvazószerda

 

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.

Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés:

Az egyházi év új időszaka kezdődik ma, hamvazószerdán. Belépünk a nagyböjtbe, a húsvéti előkészület idejébe, amely 40 napig tart. Ez a negyven nap az önfegyelmezés, az önmegtartóztatás, a lemondások időszaka, amelyek segítenek minket a lelki megújulásban. Nyilvános működésének kezdete előtt Jézus negyven napra a pusztaságba vonult, ott készült fel küldetésére. Ez idő alatt nem evett és nem ivott, azaz böjtölt, és böjtölésével példát adott nekünk arra, hogy testünket, testi vágyainkat megfékezve törekedjünk a lelki elcsendesedésre és elmélyülésre. A böjt nagyszerű lehetőséget teremt nekünk, hogy Istenre tudjunk figyelni, akitől a lelki megújulást kérjük és várjuk.
A mai evangéliumban Jézus három vallásos gyakorlatról beszél: az adakozásról, az imádkozásról és a böjtölésről. Az alamizsna, az adakozás azt jelenti, hogy gondoljunk mások szükségleteire, és tegyünk értük valamit, azaz segítsünk nekik. Kezdj el tenni valamit másokért! Az imádkozás szintén abban segít, hogy kilépjünk önmagunkból, Istenhez emeljük lelkünket. Aligha érzi még az imádság ízét, aligha érti az ima lényegét az, akinél kimerül az imádkozás abban, hogy önmaga számára kérjen valamit Istentől. Kezdj el imádkozni másokért! A böjtöléssel fékezzük testi vágyainkat, megvonunk magunktól valamit, önmagunkat Istennek adjuk. Kezdj el böjtölni mások megtéréséért!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!

Evangélium 2024. február 13. – Kedd

 

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”

Mk 8,14-21

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus ezt mondja tanítványainak: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától!” A kovász, az élesztő szinte észrevehetetlen mennyiségű, kevés kell belőle csupán, de mégis növekedést ad a tésztának. A farizeusok kovászáról, azaz hogy mi éltette őket, a tegnapi evangéliumban olvastunk: szüntelen vágy élt bennük a rendkívüli jelekre, a törvények látszat szerinti teljesítésére, a Jézussal való vitatkozásra és az elutasításra. Egy másik alkalommal Jézus a képmutatást nevezi a farizeusok kovászának: kifelé a vallásos buzgóságot mutatják, de szívük tele van gonoszsággal. Ettől a lelkülettől akarja Jézus megóvni az ő tanítványait és követőit.
Jézus kovásza a hit és a bizalom. A tanítványok aggodalma, hogy nincs mit enniük, valójában a hit és a bizalom hiányából fakad. Hogyan lehetséges, hogy akik látták, hogy Mesterük megszaporítja a kevés kenyeret és halat, amelyből több ezren jóllaktak, néhány órával később problémának látják azt, hogy éppen nincs náluk ennivaló? Akik maguk is részt vettek a megszaporított étel szétosztásában, rövid idő elteltével miért nem emlékeznek arra, hogy kinek köszönhetően lett egyik percről a másikra bőséges táplálék mindenki számára? Miért van az, hogy egy szükséghelyzet, tudniillik, hogy a bárkában éppen nincs náluk kenyér, rögtön megbénítja gondolkodásukat? Ennek bizony a hit és a bizalom hiánya az oka.
Érdemes minden nap kérnem Jézus kovászát: a hitet és az Istenbe vetett bizalmat.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött! Ámen.

Evangélium 2024. február 12. – Hétfő

 

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.

Mk 8,11-13

Elmélkedés:

Az evangélium szerint a farizeusok jelet kértek Jézustól. Korábban Jézus már sok jelet művelt a nép és az ő szemük láttára. Csodás módon betegeket gyógyított meg, ördögűzéseket hajtott végre, megszaporította a kenyeret és a halat sok ezer ember számára, de egyik jelet sem akarták elfogadni.
Ez utóbbi csoda, a kenyerek megszaporítása, a jelenlévők eszébe juttatja azt a régmúlt időkben történt csodát, amikor az Egyiptomból való kivonulást követően Isten a pusztában manna-kenyérrel táplálta a választott népet. Az emberek jól ismerték azokat a prófétai jövendöléseket is, amelyek szerint az eljövendő Messiás megismétli majd a manna-csodát. Jézus tehát olyan jelet mutatott, amely igazolta, hogy ő a Messiás, a Megváltó. De ez sem volt elég a farizeusok számára, hanem most újabb jelet követelnek, további megerősítést szeretnének. Az Úr azonban nem teljesíti a kérést, s ennek egészen egyszerű az oka: nem tesz önmagáért, önmaga igazolására csodát. Minden csodájával ugyanis az emberek javát, gyógyulását szolgálta, hogy megtapasztalják az irgalmas Isten segítségét.
Az esetnek lesz még folytatása. A szenvedés órájában is jelet, csodát kérnek tőle: szálljon le a keresztről, szabadítsa meg önmagát, de ezt a kérést sem teljesíti. Jézus személyének titkát nem a csodák, hanem a kereszt tárja fel.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te megbízásod alapján az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy te hívtad meg őket erre és a te munkatársaidként végzik szolgálatukat. Segíts minket, hogy elfogadjuk ezt a szolgálatot, mert az irgalmas Atya meg akar minket menteni a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk! Segíts minket, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent! Adj erőt nekünk, akiket szintén meghívsz követésedre, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!