Tekints fel az égre! – Cserháti Ferenc püspök karácsonyi körlevele

KÜLHONI – 2020. november 26., csütörtök | 15:02

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelős püspökének a külföldön élő magyar, illetve magyarul beszélő hívekhez és lelkipásztorokhoz 2020 karácsonyára írt körlevelét közöljük.

Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Magyar Testvéreim!

Az elmúlt hetek és hónapok megpróbáltatásai rámutattak arra, hogy mennyire törékeny és sebezhető az ember, és mennyire rászorul a Teremtő atyai segítségére, bölcs tanácsaira. Megmutatták, hogy az ember egyáltalán nem olyan erős, legyőzhetetlen, mint ahogyan azt esetleg korábban gondolta. Lehetőségei korlátozottak, nagyon is gyenge, esendő és véges teremtmény, akinek szüksége van Istenre és szüksége van embertársaira: az orvosok, a mentősök, az ápolók és még nagyon sokan mások önfeláldozó szolgálatára; szüksége van bizonyos szabályok és parancsok – nem utolsósorban az isteni törvények és parancsok megtartására, mert ezek nélkül elvész és úgy eltűnik, mint az árnyék és a lehelet – érvel a zsoltáros (vö. Zsolt 144,4).

A pandémia által előidézett szükséghelyzetben különösen is megmutatkozott, hogy valamennyien egy hajóban evezünk, hasonló aggodalmak és félelmek között. „Egyikünk sem mentheti meg maga önmagát. Ahhoz, hogy valóban növekedjünk, együtt kell növekednünk, és meg kell osztanunk azt, amink van, mint az a fiú, aki Jézusnak felajánlott öt árpakenyeret és két halat…, ami elegendő lett ötezer embernek” (vö. Jn 6,1–15) – emlékeztetett nemrég Ferenc pápa (Üzenet az elvándorlók és menekültek 106. világnapjára, 2020. szeptember 27.). A vészhelyzet megmutatta, hogy szükségünk van embertársaink segítségére, de legfőképpen annak az isteni erőnek és erőforrásnak, görögösen: a Paraklétosznak, magyarán: annak az erős és bölcs Istennek a tanácsaira és segítségére, aki mindig képes újjáteremteni és megújítani a föld színét, képes talpra állítani, jóra fordítani még a legsúlyosabb megpróbáltatásokat is.

Bölcs tanácsai és Egyháza által Isten a mai válságos helyzetben is felkínálja segítségét, és képes olyan energiákat felszabadítani bennünk, amelyek felülmúlhatják akár még a fizikai képességeinket is. Az Úr Lelke felébreszti bennünk mindenekelőtt a hit, remény és szeretet hegyeket mozgató és újjáteremtő erőit. Emlékezetünkbe idézi, hogy él az Isten, és nekünk szükségünk van rá. Eszünkbe juttatja, hogy „nem vagyunk elégségesek önmagunknak, egyedül elsüllyedünk: szükségünk van az Úrra, ahogyan a régi hajósoknak szükségük volt a csillagokra” és ezek iránymutató jelzésére. Ez a Lélek a vészhelyzetben azt sugallja, hogy „hívjuk meg Jézust életünk bárkájába, és bízzuk rá a félelmeinket, mert ő legyőzi azokat” – buzdít Ferenc pápa, és így folytatja: „Akárcsak a tanítványok, mi is megtapasztaljuk, hogy ha ő a fedélzeten van, nem fogunk hajótörést szenvedni. Isten ereje ugyanis képes jóra fordítani mindazt, ami velünk történik, még a legrosszabb dolgokat is. Isten ereje lecsendesíti a viharainkat, és vele sohasem hal meg az élet” (Ferenc pápa, Senki sem menekülhet meg önmagában, MK, 2020. március 27.). Bízzunk Istenben, és ne feledkezzünk meg segítségét kérni!

Ezzel a körlevéllel a teremtő és az újjáteremtő Isten erejét hirdetem: a feltámadt Krisztus győzelmét a koronavírus, a gyilkos betegségek, a bűn és a halál fölött. A feltámadt Krisztus közelségét akarom megéreztetni mindazokkal, akik a nagy világjárvány miatt most magányosan és embertársaiktól elszigetelten élnek, vagy éppen elcsüggedtek és komoly megpróbáltatásokat szenvednek: az idősek, a fiatalok, a munkanélküliek, a nincstelenek, a megfertőzött betegek vagy azok, akik éppen életük kockáztatása árán is beteg és szenvedő embertársaik szolgálatában állnak: az orvosok, az ápolók, a közellátásban dolgozók, a rendfenntartók, az önkéntesek… De az Úr közelségét szeretném megéreztetni azokkal is, akik az elmúlt években külföldre kényszerültek, vagy csak éppen az idegenben akartak szerencsét próbálni, és most szeretteiktől, szüleiktől, gyermekeiktől, rokonaiktól elszakadva, valahol a nagyvilági szétszórtságban magányosan szenvednek, szülőföldjük, otthonuk és családjuk után vágyakoznak. Ez a levél Istenbe vetett hitünket és bizalmunkat akarja erősíteni a világjárvány okozta nehéz helyzetben. Jelezni akarja, hogy nem vagyunk egyedül: az Úr velünk van, és velünk van a hívők közössége, amely buzgón kéri az Urat, idehaza és világszerte, hogy vegye el tőlünk ezt a rettenetes csapást.

Kedves Külföldi Magyar Testvéreim, mi magunk is sokat tehetünk egymásért, egyénileg és közösen is, legfőképpen azáltal, hogy imádkozunk egymásért, szeretteinkért, nemzetünkért és a világjárvány által sújtott minden embertársunkért. Aztán sokat tehetünk az által is, ha figyelmesek vagyunk egymás iránt, segítjük egymást, külföldön is összefogunk és összetartunk, jót teszünk, legfőképpen testvéreinkkel… „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal 6,10) – figyelmeztet a nemzetek apostola. A megpróbáltatásnak ez a súlyos időszaka alkalom arra is, hogy tekintetünket a fennvalókra, az égiekre, a maradandó értékekre, életünk igazi nagy kérdéseire irányítsuk, és ezeken elgondolkodjunk, hiszen amint ez írva van: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1,17). Az üdvösség felülről jön, az Atyától, nem az emberektől.

A nemzeti összetartozás és a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében különösen is nagy terveket szövögettünk. Azt terveztük, hogy megerősítjük hitünket a köztünk élő Krisztusban, és sokféleképpen erősítjük majd az országhatárokon átívelő egységet és összetartozást is: összefogunk Istennel és összefogunk egymással. Az Úr útjai azonban kifürkészhetetlenek, és gondolatai meghaladják az emberét (vö. Róm 11,34; Iz 55,8–9). A járványhelyzet beleszólt mégoly nemes terveinkbe is. Nagyon sok szép rendezvényünk elmaradt, vagy átkerült az online térbe. A budapesti NEK világeseménye is évi elhalasztást nyert és új időpontot kapott: 2021. szeptember 5–12. Külföldi lelkipásztori látogatásaim túlnyomó része idén elmaradt, és ezt valóban nagyon sajnálom. Elmaradtak az európai és amerikai magyar lelkipásztori konferenciák. Külföldön szolgáló főtisztelendő paptestvéreimmel is csak némi online kapcsolatot tudtam ápolni.

A járványhelyzet ugyanakkor rámutatott arra, hogy a modern médiák is hasznos eszközök lehetnek az Úr és evangéliumának szolgálatában, sőt azok felhasználása által még az Egyház látható és láthatatlan közösségét is lehet erősíteni, legfőképpen a lelki közösséget. Új lehetőséget kaptunk a krisztusi örömhír terjesztésére. Sokfelé megszervezték a magyar szentmisék online közvetítését. Magam az Apostol TV szentmise-közvetítései és az egyéb közösségi oldalak eszközei által igyekeztem erősíteni külföldi magyar testvéreim hitét és szülőföldi kötődését, nemzeti és kulturális összetartozását. A szentmise-közvetítések természetesen nem pótolják a személyes találkozásokat és személyes részvételünket a szentmisén, ugyanakkor azok nem is show-műsorok, hanem a közös ima és az evangéliumi igehirdetés új és komolyan veendő lehetőségei, amelyeket jó, ha a jelenlegi vészhelyzetben megfelelő módon ápolunk és igénybe veszünk. Ezek az online közvetítések új lehetőséget kínálnak arra, hogy megtapasztaljuk Krisztus Urunk közelségét és azt a segítséget, amelyet az Úr mindig felkínál nekünk az ő vigasztaló és erősítő üzenetével, az Isten igéjével. Hogyne ajánlanám kedves külföldi magyar testvéreim szíves figyelmébe ezt a lehetőséget, és kérném, hogy szükség esetén és lehetőségeikhez mérten otthonaikban is úgy próbáljanak részt venni a szentmise-közvetítésben, mintha csak a templomban, az Isten házában lennének: Isten népének közös otthonában, vagy éppen a családegyház szentélyében, ahol adott esetben még lelki szentáldozáshoz is járulhatnak. Nem egy családtól hallottam már, hogy ők úgy készülődnek ezekre a szentmisékre, mintha csak a templomba igyekeznének: otthonaikban templomi csendet teremtenek, ünneplőbe öltöznek, keresztet helyeznek az asztalra, és még gyertyát is gyújtanak, és így együtt imádkoznak a távolban lévő imádkozókkal.

Még egy ilyen szükség által diktált virtuális részvétel a szentmisén is nagyon üdvös és hasznos; megérezteti a hívő emberekkel, főleg azokkal, akik magányosak, kénytelenek bezárkózni otthonaikba, betegek vagy veszélyben forognak, hogy soha nincsenek egyedül: Isten megkeresi őket, bekopogtat hozzájuk és velük van, az Egyház által is felkínálja segítségét, gondoskodik övéiről, Isten népe gondol rájuk és imádkozik értük, akár csak azokért is, akik segítik őket: az orvosok, az ápolók, az ápolónővérek, a gyógyszerészek, a rendőrök, a közellátásban dolgozók. Ezek a közvetítések Isten áldását sugározzák minden ember felé.

Napjainkban különösen nagy szükség van a hívő és imádkozó emberekre, akik Istentől várják az üdvösséget, itthon és külföldön egyaránt. Mindszenty József bíboros szavait idézem: „Legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni” – buzdított Isten szolgája, a jó pásztor 1945. október 7-én esztergomi székfoglaló beszédében, a miénkhez hasonló válságos időkben. XII. Piusz pápa szózata is többször beigazolódott már: „Nagy a hatalma annak a hadseregnek, amelyik a kard helyett a rózsafüzért tartja kezében” (vö. XII. Piusz, Ingruentium Malorum enciklika a rózsafüzér imádságról, Róma, 1951. szeptember 15.).

Imádkozzunk szüntelenül, és fogadjuk szívünkbe a Szentlélek megtermékenyítő erejét, Isten üdvözítő Igéjét, mint ahogyan ezt a Boldogságos Szűz Mária is tette és világra hozta az Üdvözítőt, a Szabadítót.

Minden igyekezetünk és lázas emberi tevékenységünk mellett, a jelenlegi koronavírus okozta Covid–19-világjárvány elleni küzdelemben is, „tekintsünk fel az Égre” (vö. 1Móz 15,5), szakítsunk időt az elmélkedő imára, a hit elmélyítésére, mert az áldás mindig felülről, Istentől jön: ő teszi termékennyé, gyümölcsözővé minden igyekezetünket és munkánkat; ő adja az áldást, és ő teszi sikeressé minden verejtékes munkánkat. Istennel épül a város és az ország; vagy másképpen fogalmazva: higgyünk és bízzunk Istenben, legyen életünk ezzel egybehangzó és mindig koherens, mert akkor bizton remélhetjük, hogy általunk és közöttünk is nagy dolgokat művel a Szent és Hatalmas.

Végezetül idén is megköszönöm a kedves külföldi magyar testvérek minden támogatását közös krisztusi küldetésünk szolgálatában, kívánok mindenkinek jó felkészülést az Úr érkezésére, áldott, szent karácsonyi ünnepeket és boldog új évet.

Mindezek után pedig Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária, Szent István király és a többi magyar szent közbenjárására áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Budapest, 2020. november 29., advent első vasárnapján

Dr. Cserháti Ferenc c. centuriai püspök,
a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott
esztergom-budapesti segédpüspök


Forrás: MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Ferenc pápa elmélkedése a grecciói jászolnál: Fedezzük fel a szeretet egyszerűségét!

Advent első vasárnapjának délutánján Ferenc pápa Greccióba utazott, ahol a világ első betlehemi jászla előtt imádkozott, melyet Assisi Szent Ferenc 1223. november 29-én „állított fel”. A pápa gesztusa az adventi készület nyitányát jelzi, továbbá a látogatásával egy időben közzétett levelével, mely a betlehemi jászol évszázadok megszentelte üdvös szerepére utal, a Megtestesülés titkának a szemlélésére buzdít.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Helikopterrel érkezett Ferenc pápa december elsején délután a Rómától mintegy 70 km-re fekvő Greccio falujába, melynek közelében, csodás völgyre néző sziklafal tövében áll az a ferences kolostor, mely gondját viseli az eredeti betlehemi jászol-barlangnak, illetve egész évben fogadja a zarándokokat.

A szilbarlang ma is arra hív, hogy felfedezzük az egyszerűséget

Ferenc pápa rövid elmélkedésében megemlékezett a Szent Ferencnek oly kedves környező hegyekről, melynek egyik „sziklája szent helyként ma is arra hív, hogy felfedezzük az egyszerűséget”. A jászol, amit Szent Ferenc éppen ezen a kicsi helyen állított fel első alkalommal a betlehemi szűkös barlang utánzására, egyedül, önmagától beszél. Nincs szükség itt szószaporításra, mert a szemünk elé táruló játékszín kifejezi mindazt a bölcsességet, amire szükségünk van.

A jászol egyedül, önmagától beszél.
A jászol egyedül, önmagától beszél.

A jászol Isten szeretete titkát tárja fel, amikor szegényen részese lesz életünknek  

A jászol előtt a sokszor féktelen mai világunkban felfedezzük az életünk számára oly fontos csendet és imádságot. A csendet, hogy szemléljük a Gyermek Jézus, a jászol szegénységében született Isten Fia szépségét. Az imádságot, hogy kifejezzük meglepetésünk köszönetét a szeretet végtelen ajándéka előtt. A jászolnak ebben az egyszerű és csodálatos jelében, melyet a népi vallásosság befogadott és nemzedékről nemzedékre továbbadott, megnyilvánul hitünk nagy titka: Isten annyira szeret bennünket, hogy megosztja velünk emberségünket és életünket. Soha nem hagy egyedül, rejtett, láthatatlan jelenlétével kísér minket. Minden körülmény között, örömben és fájdalomban Ő mindig Emmanuel, velünk levő Isten!

Együtt a kegyhely templomában
Együtt a kegyhely templomában

Menjünk és szemléljük a Jelet, örömét pedig vigyük el másoknak is

A pásztorokhoz hasonlóan mi is járuljunk a barlanghoz, hogy meglássuk és felismerjük Isten nekünk adott jelét. Akkor a szívünk megtelik örömmel, amit elvihetünk oda, ahol szomorúság van. Akkor a szívünk megtelik reménnyel, hogy megosszuk azzal a társunkkal, aki elvesztette azt. Azonosuljunk Máriával, aki Fiát jászolba helyezte, mert nem volt hely a szálláson. Vele és jegyesével, Szent Józseffel együtt szegezzük tekintetünket a Gyermek Jézusra. Az éjben fakadt mosolya oszlassa széjjel a közömbösséget és nyissa örömre azok szívét, akik érzik a mennyei Atya szeretetét – elmélkedett Ferenc pápa a grecciói betlehemes előtt.

Személyes köszöntés a kegyhely ferences közösségéhez  

A látogatás során Ferenc pápa rögtönzött szavakkal köszöntötte a grecciói kolostor ferences közösségét: „Szent Ferenc legnagyobb üzenete a tanúságtétel, az a mondata, hogy „Hirdessétek az evangéliumot, ha kell szavakkal is”. Nem prozelitizmusról van szól, nem meggyőzésről! Az utolsó, a bűnösök… A tanúságtétel. Ő a földből teremtett bennünket, ahogy a Teremtés könyve mondja. Ő földdé teremtett minket, föld vagyunk. Beleszeretett a földünkbe… Jézus szeretetének tanúságtétele… a szegénység, az alázat. Köszönöm”. A ferences testvérek végül megköszönték a pápának a látogatást és ígérték, hogy imádkoznak érte. Arra szükségem van – felelte ő, majd a Miatyánk közös imádsága után áldást adott nekik. Ferenc pápa öt órakor indult vissza helikopterrel a Vatikánba.

02 december 2019, 12:28

A Life Without Possessions Sunday, August 4, 2019

Eighteenth Sunday in Ordinary Time, Year C

Readings for Today

Saint Jean Vianney (the Curé of Ars), Priest – Memorial

“Take care to guard against all greed, for though one may be rich, one’s life does not consist of possessions.”  Luke 12:15

Imagine what your life would be like if you had no possessions.  Imagine that all you had was the clothing you wore and you went through life relying upon the generosity of others.  Though, at first, this may seem like an irresponsible way to live, there are some who are called to a form of this life for a sacred reason.  Those called to strict religious life are called to embrace the life of poverty, owning nothing themselves, for a reason.  The reason is highlighted in this Gospel.

Too often in life we become consumed with our possessions.  It’s true that material things can add “spice” to life.  They can be fun, entertaining, comforting, etc.  But the danger of becoming attached to the things of this world is that we begin to rely upon the pleasure they bring more than we rely upon the spiritual possessions which are of much greater value.  It’s not that material possessions are bad, in and of themselves; rather, it’s that the spiritual possessions God wants us to obtain are of infinitely greater value.

Most are not called to live lives of material poverty, but all are called to live lives of poverty in spirit.  This means that, though we live in the world, we are not to be of the world.  We are to keep our hearts attached only to the greatest treasures of life: faith, hope and charity.  When greed and love of material possessions draw us from these spiritual treasures, we must recommit ourselves to the discovery of their great value.

Reflect, today, upon any struggle you have with greed.  If that does not sit well with you and if you find yourself immediately trying to justify your attachment to material things, then you may need this reflection more than you know.  The Lord wants to give you so much more than this world can offer you.  Do not make the choice to become attached to that which is “cheap” from an eternal perspective.  Strive to embrace those true riches that will remain with you forever.

Lord, help me to always keep my heart set on the riches You bestow and to never settle for those things that can never fully satisfy me.  I desire the wealth of Heaven, dear Lord, not the riches of Earth.  Help me to live the spiritual poverty I am called to live so as to obtain all that You desire for me.  Free me from greed and selfishness and help me to find true joy in Your holy will.  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Saint of the Day – Saint Jean Vianney

Catholic Daily Reflections

My Catholic Life!

Jesus Calls the Weak Friday, May 3, 2019

Feast of Saints Philip and James, Apostles

Readings for Today

Philip said to [Jesus], “Master, show us the Father, and that will be enough for us.”  Jesus said to him, “Have I been with you for so long a time and you still do not know me, Philip?”  John 14:8-9

We honor two of the Apostles today, Philip and James the Lesser.  We know very little about James other than that he was chosen by our Lord for the apostolic ministry.  We also have one of his letters which is contained in the New Testament.  After the Resurrection, Jesus appeared to James who eventually went to Jerusalem and led the Church for a few decades, eventually being stoned as a martyr.

Philip is known from some of his comments that appear to reveal a weakness of faith.  In addition to the comment above, recall when Jesus was preparing to multiply the fish and loaves and asked Philip, “Where can we buy enough food for them to eat?” (John 6:5).  Philip’s response was, “Two hundred days’ wages worth of food would not be enough for each of them to have a little [bit]” (John 6:7).  But Jesus was testing Philip and, unfortunately, he failed the test.

But Philip did not continue to fail in his faith.  Recall, also, that Philip is the one who was inspired to baptize the Ethiopian eunuch in the Acts of the Apostles.  Eventually, tradition states that Philip preached in Greece, Phrygia, and Syria.  He and Saint Bartholomew were said to have been crucified upside down.  Tradition holds that Philip preached upside down from the cross until his death.

In the end, James and Philip gave their lives for Christ, holding nothing back.  But it took time for them to grow in faith and confidence in Jesus.  This is a significant witness for our lives.

Ideally, our response to Jesus every day will be that of a complete submission to Him and perfect trust in His divine will.  Ideally, we will not lack faith.

However, it’s most likely the case that all of us can look back at many moments in our lives and point to ways in which we have failed in our faith and trust in our Lord.  Though this is sin, it’s good to look at these moments of weakness in the light of the mercy of God.  Jesus saw the weakness of Philip, addressed it, but continued to love him and continued to call him down the path chosen for him.  Jesus does the same with each one of us.

Reflect, today, upon any ways that you can identify with the doubts and weaknesses of the Apostle Philip.  See those weaknesses for what they are: your sin.  But allow yourself to grow in hope today as we honor Philip and James.  The Lord never gave up on them and He will not give up on you.  He continued to call them to a holy and sacred ministry, and He will continue to do the same for you.

Lord, I thank You for never giving up on me, even when I sin and turn away from You.  Help me to persevere in my faith in You and to answer the call to radically follow You wherever You lead.  Sts. James and Philip, pray for us.  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Easter Prayers

Saint of the Day – Feast of Saints Philip and James

Találkozz egy muszlimmal – A ferences generális bátorítása a jubileumi év alkalmából

2019. február 5. kedd, 20:21

Assisi Szent Ferenc és az egyiptomi Malik al-Kámil szultán 800. éve találkoztak. A jubileumi év alkalmából a Kisebb Testvérek Rendje (Ordo Fratrum Minorum, OFM) január 18-án közzétette a ferences rend miniszter generálisa, Michael A. Perry január 7-én kelt levelét.


„Quae placuerint Domino”
(Regula non bullata 16.8)

Kedves fivéreim a Kisebb Testvérek Rendjében,
a Ferences Család valamennyi fivére, nővére és barátja,
és minden muszlim testvérünk,

Az Úr adjon mindannyiatoknak békét!

Nyolcszáz évvel ezelőtt szeráfi atyánk, Szent Ferenc hajóra szállt Egyiptom felé, hogy végre beteljesüljön régi álma, és megszólíthassa a muszlimokat. A keresztesek táborába érkezett, nyugati keresztények közé, akiket a sok éven át mondott prédikációk és a szent háború retorikája arra tanított, hogy megvessék a muszlimokat. Maguknak a muszlimoknak pedig minden okuk megvolt rá, hogy megvessék Ferencet, feltételezve, hogy ő is ellenség, mint legtöbben a keresztesek táborában, és nem békével jön. Ma azt ünnepeljük, amit abban a pillanatban előre senki sem sejtett volna: hogy egy Lélekkel eltelt, semmit sem birtokló, fegyvertelen ember átjut a frontvonalon, találkozót kér a szultántól, aki kegyesen fogadja, hosszabb időn át a muszlim uralkodó vendégszeretetét élvezi, majd a látogatás után újra fontolóra veszi a kisebb testvérek küldetését. Ferencet, aki épségben hazatért szülőföldjére, mélységesen megindította a találkozás, és kidolgozott egy új, kreatív tervet arra, hogyan mehetnének a testvérek a muszlimok közé, mit tehetnének és mondhatnának, „ami Istennek tetsző lenne” („quae placuerint Domino”). Ferenc és Malik al-Kámil szultán 1219-es, Damietta (Dimját) melletti találkozójának évfordulója arra hív minket, tegyük fel újra a kérdést, milyen tettek és szavak lennének Istennek tetszőek a mai világ pluralizmusában és komplexitásában.

Megítélvén az idők jeleit (Mt 16,3) az Egyház egyre inkább előtérbe helyezi a vallásközi dialógust mint az Egyház mai küldetésének lényegi elemét. A II. vatikáni zsinat buzdította a keresztény híveket, hogy „okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről” (Nostra aetate 2). A zsinat különösen is azt tanította, hogy az Egyház nagyra tartja a muszlimokat, és biztatta a keresztényeket, munkálkodjanak együtt muszlim testvéreikkel a társadalmi igazságosság és az erkölcsi jó, a béke és a szabadság érdekében, valamennyi ember javára (Nostra aetate 3). Szent II. János Pál továbbvitte a párbeszéd küldetését Róma püspökeként, különösen amikor a világ vallási vezetőit a mi spirituális otthonunkba, Assisibe hívta, hogy ott tanúságot tegyenek a béke transzcendenciájáról. Azok számára, akik ott összegyűltek, hogy a békéért imádkozzanak, Assisi maradandó tanítását jelentette Ferenc szelídsége, alázata, Isten-érzékelése és valamennyi ember szolgálata iránti elkötelezettsége (II. János Pál beszéde Assisiben 1986. október 27-én). XVI. Benedek és Ferenc pápa szintén arra hívta a vallási vezetőket, zarándokoljanak Assisibe, és ott imádkozzanak a békéért; Ferenc pápa pedig a Poverello (szegényke) közbenjárását kérte egyiptomi útja alatt, azt kérvén, hogy keresztények és muszlimok valóban testvérnek tekintsék egymást, megújult testvériségben éljenek az egyetlen irgalmas Isten napja alatt (Ferenc pápa beszéde a kairói nemzetközi békekonferencián 2017. április 28-án). Így tehát az egyetemes Egyház kéri a ferences családot, hogy elevenítsük meg a vallásközi testvériséget szeráfi atyánk békés lelkületében. Az Egyház arra szólít minket, mutassuk fel történelmünknek ezt a megtermékenyítő hatású pillanatát, Szent Ferenc utazását Egyiptomba; nyíljunk meg újra az előtt az átalakulás előtt, amelyet Assisi szentje is átélt; és menjünk együtt az úton a muszlimokkal és a más hitű emberekkel mint útitársak, mint a civilizáció építői, és legfőképp: mint testvérek, Ábrahámnak, hitben való atyánknak a gyermekei.

Arra bátorítom a ferences családot, úgy ünnepeljük ezt az évfordulót mint olyan pillanatot, amikor az evangélium fénye megnyitja az ember szívét, hogy meglássa az imago Dei-t egy olyan emberben, akitől fél és akiben nem bízik, vagy ami még rosszabb: akiről azt tanulta, hogy gyűlölnie kell őt. Sokféle lehetőséget kínálunk azok számára, akiket megihletett ez a találkozás, hogy méltóképpen emlékezhessenek meg róla. Levelemmel együtt találnak a testvérek közbenjáró imákat, amelyeknek a használatára buzdítom őket az imaórák során az egész jubileumi évben, olyan közbenjáró imákat, amelyeket sokféle helyzetben mondhatunk, amikor helyénvalónak találjuk. Áprilisban az általános kúria elérhetővé tesz egy online kiadványt, melyet az iszlámmal való dialógussal foglalkozó bizottság állított össze, és amely a találkozás történeti hátterét ismerteti, ferences és muszlim nézőpontból egyaránt, valamint további anyagokat nyújt a Damiettáról való megemlékezéshez. Isztambuli közösségünk, melynek küldetésének középpontjában az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd áll, októberben találkozót rendez azoknak a testvéreknek, akik muszlim többségű országokban szolgálnak. Az Antonianum Pápai Egyetem szintén több nyilvános eseményt szervez különböző országokban a jubileumi évben. Akár tudományos, akár pasztorális témáról van szó, bátorítalak benneteket az aktív részvételre, és arra, vegyétek fontolóra, a saját közösségetekben hogyan tudtok megemlékezni Damiettáról, a helyi valóság fényében.

Ez az évforduló egyedülálló lehetőséget kínál a ferences család különböző ágai közötti együttműködésre. Számos szerzetes és szerzetesnővér, a ferences lelkiséget követő kutató, valamint a muszlim–keresztény dialógus hívei készültek publikációval az évfordulóra. Arra hívlak titeket, szánjátok rá az időt ebben az évben, és vizsgáljátok meg, imádságban fontoljátok meg, hogy a saját környezetetekben hogyan újít meg titeket ma az a bátorság és a Lélek iránti nyitottság, amelyet oly sok idővel ezelőtt láthattak a Nílus deltájánál. Az általános kúria örömmel osztja meg a híreket azokról a tevékenységekről, amelyek a vallásközi megértés hídjait építik, ezért kérünk benneteket, tájékoztassatok minket az eseményekről és kezdeményezésekről, amelyekkel megemlékeztek Damiettáról közösségetekben és a kisebb testvérek különböző intézményeiben.

Olyan korban élünk, amikor különböző felekezetekhez tartozó emberek hasznot húznak a muszlimok démonizálásából, és a tőlük való félelmet gerjesztik. A találkozás és párbeszéd témáinak tanulmányozása és az imádság mellett arra is biztatom Ferencnek azon követőit, akiknek nincs sok kapcsolatuk az iszlámmal, hogy elevenítsék fel alapítónk élményét egy egyszerű és konkrét lépéssel: találkozzanak egy muszlimmal. Ismerd meg őt: ki is ő a társasági élet udvarias formalitásain túl. Igyekezz megismerni és értékelni az Isten-élményt, amely őt lelkesíti, és engedd, hogy muszlim barátod meglássa a szeretetet, amelyet Isten árasztott a szívedbe Krisztus által. Annak ellenére, hogy a II. vatikáni zsinat hangsúlyozta: a muszlimok, velünk együtt, az egyetlen és irgalmas Istent imádják (Lumen gentium 16), sokan állítják, sajnálatra méltó módon, hogy keresztények és muszlimok között lehetetlen a párbeszéd. Mint ahogy Szent Ferenc és a szultán sok kortársa is ezt gondolta, és a konfliktust és konfrontációt tartotta az egyetlen lehetséges válasznak a másik által jelentett kihívásra.

Szent Ferenc és a szultán példája azonban arról tanúskodik, hogy van másik opció. Nem lehet továbbra is kitartani amellett, hogy a muszlimokkal lehetetlen a párbeszéd. Láttuk, hogy lehetséges, és napjainkban is látjuk, sok ferences és muszlim testvéreik életében, akik őszinte és szerető szívvel megosztják egymással az ajándékokat, amelyeket Istentől kaptak hitük által. A Ferenc látásmódjához való hűség az alázatos osztozást is jelenti. Sőt, a sajátságosan keresztény adomány, amelyet meg kell osztanunk muszlim testvéreinkkel, az nem pusztán egy alázatos keresztény megismerése, hanem az alázatos Isten megtapasztalása. A maga korában egyedülálló módon Ferenc így dicsőítette Istent: „Te vagy az alázat” (A fölséges Isten dicsérete 4), és „fölséges alázatosság”-ról, „alázatos fölség”-ről beszélt (Az egész rendhez írt levél 27). A keresztény szív istenkeresése a bölcső és a kereszt alázatosságában talál megnyugvást, melyek egy olyan Isten jelképei, aki lealacsonyítja magát a szolgálatban, megalázza magát irántunk való szeretetében. Ferenc arra hív minket, tükrözzük ezt az isteni alázatosságot azok felé, akikkel találkozunk, azzal, hogy mi tesszük meg az első lépést a szolgálatban és a szeretetben. Ezen túlmenően, a Ferenc látásmódjához való hűség arra is hív, hogy tisztelettel fogadjuk a más vallási tradíciók híveit és hitük megnyilvánulásait (OFM Általános konstitúció, 93.2, 95.2 cikkely), a találkozásban jelen lévő Istenre nyitott szívvel és elmével.

Elismerem, hogy vannak olyan tagjai a ferences családnak, akik kisebbségként élnek az országban, ahol születtek, vagy amely befogadta őket, politikai és felekezeti konfliktusok közepette; félnek a fenyegető erőszaktól, sokan például éppen azon a földön, amelyet annak idején Ferenc meglátogatott. Vannak országok, ahol keresztények és muszlimok egyaránt megszenvedik a társadalmi igazságtalanságokat és a politikai instabilitást. Arra hívlak benneteket, elmélkedjetek azon, hogyan szólítja meg Ferenc Istent: „Te vagy a türelem” (A fölséges Isten dicsérete 4), mint ahogy a muszlimok is mondják: „Yā Ṣabūr” – azaz „Ó, Türelmes!”. Maga Ferenc a leprások szolgálatában, utazásai viszontagságaiban, és élete végén a saját rendjében tapasztalt változások közepette tanulta meg a türelem erényét, amikor saját testvérei lettek hűtlenek számára fontos eszményekhez. Ferenc sokat elmélkedett a szenvedő Krisztus türelmes szeretetéről, ez vezette oda, hogy az irgalmas Isten tulajdonságaként írja le a türelmet: „Te vagy a türelem”. Isten menetrendjét nem ismerjük, és számunkra ismeretlen módokon érinti meg az emberek szívét. Ferenc próbálta megérteni Isten tervét azoknak az életében, akik nem követték Krisztust, az Urat, és abban a dicsérő imában talált vigasztalást, amely szerint Isten a türelem. Isten adja meg mindannyiunknak a türelem kegyelmét, miközben tanulunk együtt élni.

Hadd mondjam el muszlim testvéreinknek, milyen melegen emlékezünk mi, ferencesek a vendégszeretetükre, amellyel atyánkat, Ferencet fogadták, amikor veszélyben forgott élete. Az az érdeklődés, amellyel számtalan muszlim fogadta ezt az évfordulót, tanúskodik a béke iránti vágyról, amelyet kifejeznek, valahányszor hittársukkal találkoznak. Imádkozom azért, hogy ez az esztendő mélyítse el a köztünk lévő testvériséget, Isten előtt, aki mindent alkotott égen és földön, és hogy ez a kötelék tovább erősödjön 2019 után is. Isten teremthetett volna minket ugyanolyannak is, de nem azt tette (Al-Shūrā42.8). Ferences testvéreitek meg akarják mutatni veletek együtt a világnak, hogy keresztények és muszlimok tudnak békében és harmóniában élni együtt, egymás mellett.

Végül soha ne feledkezzünk el arról, hogy Szent Ferenc élete folyamatos megtérés volt. Fiatalemberként viszolygott a leprásoktól, de egy irgalmas cselekedet megváltoztatta, és „ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére” (Végrendelet 3). Az a pillanat, Ferenc bűnbánó életének kezdete szorosan kötődik 1219-es damiettai élményéhez. Már a leprásokkal való találkozás megnyitotta a szívét; amikor pedig egy muszlim előtt találta magát, akit gyűlölnie kellett volna, mert arra tanították, még inkább kitárta a szívét. A bibliai meghívás a megtérésre (héber shuv, arámi tuv) visszhangzik a Korán többször megismételt parancsában: fordulj Istenhez (tūb), tartsd távol a gonoszt jósággal és a könyörület cselekedeteivel a társadalom leginkább rászoruló tagjai iránt. Napjaink hívői – függetlenül attól, milyen néven szólítják és hogyan imádják az Istent – ugyanerre a bátorságra és nyitott szívre kaptak meghívást. Amikor a világ vallásközi megértés után sóhajtozik, a mi alázatos, türelmes, irgalmas Istenünk mutassa meg valamennyiünknek, mely tettek és szavak a leginkább Neki tetszőek.

Pax et bonum!

Michael A. Perry OFM
miniszter generális és szolgátok

Róma, 2019. január 7.

Brown Friday – ferences válasz a Black Fridayra

A ferencesek november utolsó péntekjére meghirdetik az első Brown Fridayt, amely az ünnepi készület idején a szegényekhez való odafordulás fontosságára hívja fel a figyelmet. A fekete péntekre mintegy válaszként megjelenő esemény az Egytál – Melegétel rászorulóknak adománygyűjtési programmal társulva lehetőséget kínál adventben a segítésre.

A Brown  Friday kezdeményezés egy jó cél, egy nemes ügy érdekében szeretné kiszakítani az ünnepek előtti vásárlásban elmerült emberek figyelmét a reklámok, a hatalmas kedvezményeket kínáló hirdetések világából. A brown, vagyis a barna a ferencesek habitusának, vagyis csuhájának a színére utal, ezen keresztül pedig a rend által képviselt értékekre: az alázatra, az egyszerűségre és a szegénységre.

A Black Friday az Egyesült Államokból importált kereskedelmi fogás, amelyet a világ legnagyobb üzleti forgalmát eredményező napjaként tartanak számon.  A ferencesek szeretnének rámutatni a Brown Friday elindításával az ünnepre való készület idején hogy a nélkülözés és a szükség ott van a közvetlen környezetünkben, mégis legtöbbször észrevétlenül haladunk el mellette. A Black Fridayjal kezdődő vásárlási láz közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni a karácsony igazi üzenetéről, illetve a rászorulók megsegítéséről, akiknek – az év minden napján, de az ünnepek előtt különösen is – szükségük van a mi odafigyelésünkre.

A Ferences Alapítvány által meghirdetett Brown Friday lehetőséget kínál, hogy ezen változtassunk. Az Egytál – melegétel rászorulóknak program különlegessége, hogy az összegyűlt adományokból rászorulókat hívnak meg ünnepi étkezésre a karácsony előtti napokban, melyet a ferences testvérekkel, szegénygondozó nővérekkel és segítőikkel egy asztalnál, szeretetteljes közösségben fogyaszthatnak el. A Ferences Alapítvány honlapján keresztül ezerforintos virtuális ebédjegyek megvásárlásával lehet támogatni a kezdeményezést.

 „Azt szeretnénk, hogy legyen ez az esemény minden advent elején a szegényekhez való odafordulás időszaka, nemcsak a ferences közösségek, hanem mindannyiunk számára” –  mondta a Brown Fridayről Dobszay Benedek ferences provinciális.

Bővebb információ a Ferences Alapítvány honlapján

www.ferencesalapitvany.hu



Szerdahelyi Csongor
Ferences Sajtóközpont
20-775-3366

Havas Boldogasszony ünnepe Szeged–Alsóvároson

 

A Havas Boldogasszony nagybúcsút ebben az évben augusztus 4-én és 5-én tartják a szeged-alsóvárosi ferences templomban. A dél-alföldi katolikus közösségnek ez az egyik legjelentősebb ünnepe, melyet évről évre ezrek keresnek fel.

Az ünnepe egy 4. századi hagyományra nyúlik vissza. A legenda szerint egy római kereskedőnek és a feleségének egy augusztus eleji napon megjelent a Szűzanya, és azt kérte tőlük, hogy építsenek templomot azon a helyen, amelyet másnap hó fog borítani. Így épült fel Róma egyik dombján a Santa Maria Maggiore–bazilika Havas Boldogasszony tiszteletére, s ennek a csodás eseménynek az emlékére született 1503-ban Szeged–Alsóvároson a ferencesek gyönyörű gótikus csarnoktemploma, szintén Havas Boldogasszony titulussal. Az augusztus eleji búcsú az évszázadok során fontos vallási ünneppé, a Szegedről elszármazott családok találkozási alkalmává vált.

A programsorozat szombat délután 15.30-kor a rózsafüzér társulatokért bemutatott szentmisével kezdődik, melyet Gyulay Endre püspök celebrál. Az este 6-kor kezdődő szentmisében hivatásokért imádkoznak, 8-tól görög katolikus liturgia kezdődik, ezt követi a keresztútjárás a templom körüli, vagyis Mátyás téren, illetve szentségimádás a kolostorkertben, majd éjfélkor szentmise lesz az elhunytakért. Vasárnap reggel 7 órakor az édesanyai és édesapai hivatásokért mondanak szentmisét. A 9 órai ünnepi szentmisét a templom előtti téren Udvardy György pécsi megyéspüspök celebrálja a családok békéjéért, egységéért, utána körmenet. 15 órától a betegek gyógyulásáért imádkoznak, majd 16 órától a betegekért, idősekért, orvosokért és ápolókért mutatnak be szentmisét. Az ünnepet 18 órakor Papp Tihamér ferences aranymiséje zárja.

A búcsú napjaiban tárlatvezetéssel egybekötött kolostori séta keretében az idelátogatók megtekinthetik a kolostor egyes részeit is, így a gyógynövényes kertet, a kőtárat, a kerengőt, a szerzetesi ebédlőt és az alsóvárosi ferences szerzetesek közel hatszáz éves történetét bemutató kiállítást. A vezetés során korabeli dokumentumok segítségével bemutatják a ma is sok embert vonzó Havas Boldogasszony búcsú múltját és a búcsújárással kapcsolatos népszokásokat.

 

Bővebb információ:

Magyarné Molnár Erika

20/246-0734



Szerdahelyi Csongor
Ferences Sajtóközpont
20-775-3366