JERTEK HÍVEK A SZENT KERESZTÚTRA
Jertek hívek a szent keresztútra
Gondoljunk a szenvedô Urunkra;
Öleljük át véres keresztfáját,
Sirassuk meg keserves halálát !
I. állomás;
Elhangzik a kegyetlen ítélet,
Kínhalálra dobnak oda téged.
Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,
S szeretetből te halsz meg helyettünk !
ll. állomás;
Vállaidra veszed a keresztet,
Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket.
Ezer bűnünk iszonyatos terhe
Nehezedik súlyos keresztedre.
lll. állomás;
Meginog a kereszt vérző vállán,
Összeroskad az ártatlan Bárány.
Ó, boruljunk mi is véle porba,
Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.
IV. állomás;
Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány
A Szűzanya Jézus keresztútján.
Vérzô szívét elönti a bánat,
Zokogva megy, Jézus, teutánnad.
V.állomás;
Drága Jézus, erőd egyre lankad,
Kényszeredve Simon segít rajtad.
Ó, ha tudnád szenvedésed titkát,
De más szívvel vinné szent Kereszfád.
Vl. állomás;
Veronika közeledik Hozzád,
Kendőjével törli véres orcád.
Csodaképed a jutalom érte,
Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be.
Vll. állomás
Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,
Másodszor is leroskad a földre.
Új estednek oka, jaj, én voltam,
Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.
Vlll. állomás ;
Az út mentén könnyvirágok nyilnak,
Jeruzsálem leányai sírnak.
Ó, nem elég itt a sírás-rívás
Megtört szívet keres a Messiás.
IX. állomás;
Világ Ura, újra, harmadszorra,
Bűneinkért leroskad a porba.
Hóhéraid könyörtelen vernek,
Vonszold tovább iszonyatos terhed.
X. állomás;
Leszaggatják testedről a köntöst,
Minden sebből új vérpatak öntöz.
Láztól égő sebeid szent vére,
Legyen gyarló lelkünk üdvössége.
XI. állomás;
A keresztre szegezik szent tested,
Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.
Roskadj össze kereszt kemény fája,
Ne légy Jézus kínhalálos ágya.
XII. állomás;
Ó, keserves, rettenetes óra,
Tikkadt ajkad nyílik végső szóra.
Visszaadva Atyádnak szent lelked,
Vérző fejed halálba csüggeszted.
XIII. állomás;
A keresztről Jézus drága testét,
Édesanyja karjaiba tették.
Nincs a földön annyi tenger bánat,
Mint amennyi szent szívében támadt.
XIV. állomás;
Szent asszonyok, tanítványok sírva
Jézus testét leteszik a sírba.
Mint a kenet édes illatárja,
Úgy kísérje szívünk hű imája.
Szentírásból ajkunk hittel vallja,
Nem győzhetett bűn és halál rajta.
Föltámadott, amint megmondotta,
Hogy ég és föld zengje: Alleluja.
Záróima :
Édes Jézus, sírva jövünk hozzád,
Sírva nézzük holt – halovány orcád.
Itt a földön keresztutat járva
Hadd kövessük, Szenvedők királya !
Ámen
Liturgia