Kiss György Barnabás: Két ország állampolgára – 1994 óta Detroitban él, ám a magyarság lelkét is ápolja.
Lélekmentés Gartától Detroitig
Rábaközi hírek – Csorna és Kapuvár hírei | Turbók Attila – 2015.04.28. 16:26
Ma az Egyesült Államokban élő magyarok lelkipásztoraként dolgozik, ám szinte havonta hazajár a Gartán született Barnabás atya, ahogy a kapuváriak ismerik. A ferences szerzetesnek még része volt a kommunista rendszer vegzálásaiban is.
– Valamiféle jel már a születésemkor is volt, hiszen 1953 május 30-án, éppen a májusi litánia alatt születtem Kapuváron, ám ha hű szeretnék maradni emlékeimhez, szüleimhez, akkor Gartán – kezdte élettörténetét a napjainkban az USA- beli Detroitban élő Kiss György Barnabás. A mindkét országban állampolgár, ferences szerzetes egy munkáscsaládból származik, hitbeli ébredezését szülei után a győri bencés gimnáziumi évek is elmélyítették.– Akkoriban sok mindennek készültem, szó volt az orvosi pályáról, ám még a mozdonyvezetőség és a szórakoztatóipar is felmerült bennem – tette hozzá. Iskolai éveiből még a kiváló orosztudást emlegette, melynek később a katonai szolgálat alatt tolmácsként vette hasznát.
– Az akkori rendszer azonban egyéb módon is megmutatta magát. A hitoktatás a hatvanas években még tűrt kategória volt, de vallási elköteleződésem nyomán a szüleim, majd később az én vegzálásommal – mondta Barnabás atya. Megjegyezte, mivel nővére Kanadába ment férjhez, ő pedig a papi pályát választotta, szüleinek többször megjegyezték, hogy „nevelésük csődje ez a két gyerek”.
Kiss György Barnabás: Két ország állampolgára – 1994 óta Detroitban él, ám a magyarság lelkét is ápolja.
– A győri Hittudományi Főiskola előtt bevittek katonának. Na, ott aztán gőzerővel próbált a rendszer beszervezni, a sokadik alkalom után is eredménytelenül – mondta a szerzetes, akit a jelenlegi kapuvári plébánossal, Radó Tamással együtt 1978-ban szenteltek pappá.
– Kezdetben szanyi káplán, majd egy kórház lelkésze voltam. Utóbbi helyen ismét megmutatta magát a kommunista rendszer. Szinte hetente jelentettek fel ilyen-olyan indokokkal, néha még a rendőrséggel is meggyűlt a bajom – mondta. Barnabás atya közben élénken dolgozott azon, hogy álma – miszerint szerzetes legyen – megvalósuljon, ezért – magyar szerzetesrend híján – számos országban – Ausztriában, Olaszországban – épített ki kapcsolatokat.
– Először 1983-ban Ausztriába kerültem szerzetesnek, akkoriban úgy gondoltam, ha itthon változások lesznek, visszajövök – mondta a ferences atya. Később azonban Irányi László, a külhoni magyar katolikusok püspöke elhívta magával az Egyesült Államokba. Napjainkban is az ottani magyarok lelkipásztora.
– Kezdetben az Ohio állambeli Youngstown városban sajtóval, könyvkiadással is foglalkoztam, többek közt ennek révén kerültem szorosabb ismeretségbe Wass Alberttel is. Egészen 1993-ig társszerkesztője, felelős kiadója voltam a száz évet megélt katolikus újságnak, mely az akkori idők „szabad hangja” volt Amerikában. Olyan szerzőkkel, mint például Habsburg Ottó vagy más emigráns írók – mondta a gartai atya, aki 1994 óta Detroitban él, ám a magyarság lelkét továbbra is híven ápolja.
– Nálunk a templom nemcsak a vallásgyakorlás helyszíne, közösségi tér is, ahol nagy magyar ünnepeinket rendszeresen megtartjuk, ahol a magyarok mindig találkozhatnak egymással – mondta Barnabás atya. Detroiti és környékbeli papi munkája mellett átjár Kanadába is. Ápolja a papi egységet, napi lelkipásztori munkája mellett egy kápolna (Magyarok Nagyasszonya-kápolna) létrehozásán fáradozik.
– Huszonkét éve ugyanazon a plébánián élek és dolgozom, olyan magyar közösségben, ahol 1950-esek, ’56-osok, ’89-esek vannak körülöttem. S nagyon sok frissen kikerült orvos és más magyarok is. Együtt figyeljük az óhaza eseményeit. Ahány ember, annyi vélemény, de mindannyiunk számára fontos magyarságunk, nagyon sokan kettős állampolgárok, olyanok is, akik már kint születtek – mondta Barnabás atya. Kiemelte, ő sem feledi gartai gyökereit, sűrű hazalátogatásait valamikor egy végleges hazaköltözés követheti.– Kezdetben az Ohio állambeli Youngstown városban sajtóval, könyvkiadással is foglalkoztam, többek közt ennek révén kerültem szorosabb ismeretségbe Wass Alberttel is. Egészen 1993-ig társszerkesztője, felelős kiadója voltam a száz évet megélt katolikus újságnak, mely az akkori idők „szabad hangja” volt Amerikában. Olyan szerzőkkel, mint például Habsburg Ottó vagy más emigráns írók – mondta a gartai atya, aki 1994 óta Detroitban él, ám a magyarság lelkét továbbra is híven ápolja.
– Nálunk a templom nemcsak a vallásgyakorlás helyszíne, közösségi tér is, ahol nagy magyar ünnepeinket rendszeresen megtartjuk, ahol a magyarok mindig találkozhatnak egymással – mondta Barnabás atya. Detroiti és környékbeli papi munkája mellett átjár Kanadába is. Ápolja a papi egységet, napi lelkipásztori munkája mellett egy kápolna (Magyarok Nagyasszonya-kápolna) létrehozásán fáradozik.
– Huszonkét éve ugyanazon a plébánián élek és dolgozom, olyan magyar közösségben, ahol 1950-esek, ’56-osok, ’89-esek vannak körülöttem. S nagyon sok frissen kikerült orvos és más magyarok is. Együtt figyeljük az óhaza eseményeit. Ahány ember, annyi vélemény, de mindannyiunk számára fontos magyarságunk, nagyon sokan kettős állampolgárok, olyanok is, akik már kint születtek – mondta Barnabás atya. Kiemelte, ő sem feledi gartai gyökereit, sűrű hazalátogatásait valamikor egy végleges hazaköltözés követheti.