Evangélium 2018.július 1. – Vasárnap

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
*
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.
Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot.
Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor
* jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy?” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.
Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Ezek az evangélium igéi.

 

http://igenaptar.katolikus.hu

Evangélium 2018.június 30. – Szombat

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus megjutalmazza hitéért a kafarnaumi századost. 
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt:
„Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.”
A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – elmegy; a másiknak: »Jöjj ide!« – akkor hozzám jön; és szolgámnak: »Tedd ezt!« – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik.
Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 8,5-17

 

http://igenaptar.katolikus.hu/

Evangélium 2018. június 29. – Péntek, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
megkérdezte tanítványaitól: “Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: “Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket:
“Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: “Te vagy a
Krisztus, az élő Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: “Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a
test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a
mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a
mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19
Elmélkedés:
Isten új feladatra hív
Zöldmezős beruházásnak nevezzük az olyan vállalkozásokat,
építkezéseket, amelyek olyan területen történnek, melynek korábban más
funkciója volt. Például egy földterületet kivonnak a mezőgazdasági
művelés alól, hogy ott ipari létesítményt hozzanak létre vagy
lakóházakat építsenek. A zöldmezős beruházásoknál általában nincsenek
előzmények és abból adódóan megkötöttségek az adott helyen, tiszta
lappal lehet mindent kezdeni. A lényeg, hogy valami egészen új dolog
fog megvalósulni. A beruházásoknak van egy másik formája is, amikor már
adottak bizonyos létesítmények, amelyeknek új funkciókat szánnak.
Ilyenkor a teljes átalakítás jöhet szóba, aminek az lesz az eredménye,
hogy rá sem lehet majd ismerni az átalakított területre.
A mai napon Szent Péter és Szent Pál apostolokat ünnepeljük, akik
egészen különböző előzmények után lettek Krisztus tanítványai, követői.
Péter apostol kiválasztása Jézus részéről egy zöldmezős beruházásnak is
nevezhető, talán nem sértődik meg emiatt a szent apostol a mennyben.
Péter halászember volt, a Galileai-tó mellett, Kafarnaum városában
lakott. Testvérével, Andrással együtt naponta hajóba szálltak, hogy
halásszanak, ezzel biztosította családja számára a megélhetést. Úgy
gondolta, hogy megvan a maga foglalkozása, élete végéig ezt fogja
csinálni. Számára az volt a természetes, hogy nap mint nap halászni
indul és eladja a piacon a halakat, amit sikerült fognia. Nem
valószínű, hogy nagyszabású tervei lettek volna, nem álmodott arról,
hogy egyszer nagyobb halászhajói lesznek és sok alkalmazottja. Vallásos
zsidó ember volt, aki szombatonként eljárt a zsinagógai
istentiszteletre, de vallási ismeretei nem lehettek túlzottan mélyek,
nem tartozott az írástudókhoz. Vallási szempontból Jézus egy zöldmezős
beruházást hajt végre Péter apostol esetében, amikor meghívja őt
követésére, majd pedig később megbízza az emberhalászattal, az
igehirdetéssel és a tanúságtétellel. Péter nem tiltakozott, megérezte,
hogy Jézus egy rendkívül izgalmas feladatra hívja őt, ezért bármennyire
is szerette munkáját, a halászatot, azonnal otthagyott mindent és az Úr
tanítványa lett.
A mai ünnep másik szentjének, Pál apostolnak az életútja egészen más. Ő
fiatalkorában komoly vallási tanításban részesült, rabbiiskolákba járt,
írástudó volt, a farizeusok vallási csoportjához tartozott. Felnőtt
korában büszkén vallotta, hogy a törvény kiváló ismerője és megtartója.
E vallási előzmények miatt az ő esetében inkább teljes átalakításról
beszélhetünk, amikor Jézus meghívja őt, mintsem zöldmezős beruházásról.
Megtérését a hagyományos egyházi szóhasználattal pálfordulásnak is
nevezzük, mivel Jézus egy egészen új irányba állítja az ő életét.
Vallásos zsidó emberként meg volt győződve arról, hogy az ember
üdvösségét a mózesi törvény biztosítja, pontosabban annak ismerete és
megtartása. Arról is meg volt győződve, hogy egyedül a zsidók vallása
szolgálja az üdvösséget, ezért érthető azon igyekezete, hogy az új hit
követőit üldözni kell. A damaszkuszi úton történt megtérése,
Krisztussal való találkozása viszont egészen új irányba fordítja Pált,
egy új meggyőződés alakul ki benne, mégpedig az, hogy az üdvösséget nem
a mózesi törvény megtartásának köszönhetően nyeri el az ember, hanem a
Krisztusban való hit által, az ő kereszthalálának köszönhetően.
A két apostol életútja azt mutatja, hogy Isten képes nagy változásokat
hozni az ember életébe, az embernek pedig érdemes bátran elindulnia, ha
Isten egy új útra hívja, új küldetéssel bízza meg.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A te számodra nincs elveszett ember. Te a
kudarcot megélő emberben is meglátod, hogy nagy dolgokra képes a te
kegyelmi segítségeddel. Belátjuk, hogy együtt kell működnünk az isteni
kegyelemmel, hogy szentté válhassunk és életünket egészen a te
szolgálatodba állítsuk. Te mindannyiunkat meghívsz egy nagyszerű
feladatra, arra, hogy legyünk a te követőid és tanúid! Adj nekünk
apostoli buzgóságot, hogy evangéliumodat bátran hirdessük az
embereknek!

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180629.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2018. június 28. – Csütörtök

Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: “A mennyek
országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak
az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják
majd nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te
nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?
Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket.
Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja
szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki
a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a
szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára
épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az
ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a
zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az
összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” Ezzel Jézus befejezte a
hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert
úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő
írástudóik.
Mt 7,21-29
Elmélkedés:
A mai evangéliumi részlet Jézus kijelentésével kezdődik: “A mennyek
országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak
az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi.” Nem elegendő tehát a szóbeli
hitvallás, azaz annak kifejezése, hogy valaki elismeri Jézust élete
urának, hanem szükségesek az Isten iránti hitből fakadó cselekedetek. A
mennyei Atya akaratát az teszi meg, aki engedelmeskedik Istennek, nem
csupán ismeri az ő parancsait, hanem tettekre is váltja azt életében.
Az amúgy is egyértelmű mondást Jézus egy példázattal szemlélteti. A
háza számára szikla alapot választó ember valóban bölcs, hiszen az
általa épített ház kiállja a természeti viharokat. Hozzá hasonlítanak
azok, akik megteszik Isten parancsait. Akik viszont, bár jól ismerik
Isten törvényeit, mégsem aszerint élnek, ahhoz az emberhez
hasonlítanak, aki ingatag talajt választ háza számára, amely az első
viharban romhalmazzá válik.
Jézus ezzel a hasonlattal zárja le hegyi beszédét, amelyet
felszólításként értelmezhetünk. Felszólítás, hogy az emberek valósítsák
meg, tegyék meg mindazt, amit Jézus tanított. A beszéd ugyan
befejeződik, de a hallgatóság számára most kezdődik annak gyakorlati
megvalósítása a vallási életben. Az evangéliumi tanítás megélésével
válok Isten gyermekévé.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Ó Krisztus keresztje, igaz reménységünk! Valahányszor a bűn és az
emberi gyöngeség megoszlást okoz, adj erőt nekünk a megbocsátáshoz és a
megbékéléshez! Ó Krisztus keresztje, légy támaszunk, amikor azért
fáradozunk, hogy helyreállítsuk a teljes közösséget azok között, akik
föltekintenek a megfeszített Úrra, mint üdvözítőnkre és Istenünkre!
Szent II. János Pál pápa

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180628.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2018. június 27. – Szerda, Szent László király

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
“Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt:
“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson
nyugszik az egész törvény és a próféták.”
Mt 22,34-40
Elmélkedés:
Szent László király mai ünnepén arról olvasunk az evangéliumban, hogy
valaki a legfőbb parancsról kérdezi Jézust. A korabeli zsidó vallási
csoportok tagjai között szinte mindennapos lehetett a kérdés, amely sok
beszélgetést, vitát eredményezett. A vallási csoportok és tanító
iskolák sorrendet igyekeztek felállítani a számos törvény között,
megpróbálták meghatározni, hogy melyik a fontosabb és melyik a
jelentéktelenebb, melyik parancs megtartása élvez előnyt a másikkal
szemben, ha egy élethelyzetben többet is lehetne alkalmazni.
A Jézushoz forduló törvénytudót sajnos nem a helyes törvényértelmezés
szándéka vezette, hanem Máté evangélista megjegyzése szerint
“alattomos” szándék, azaz próbára akarta tenni Jézust.
Amikor a mi Urunk válaszában az Isten iránti szeretetet és a felebaráti
szeretetet nevezi a legfőbb törvénynek, akkor látszólag semmi újat nem
mond, hiszen mindkét parancsot jól ismerte minden vallásos zsidó. Az
újdonság abban áll, hogy egymás mellé helyezte ezt a kettőt. Nincs
tehát két főparancs, hanem csak egy, mégpedig a szeretet törvénye,
amely két irányban nyilvánul meg, Isten felé és az embertárs felé. Az
igazi istenszeretet a felebaráti szeretetben ölt testet, a felebaráti
szeretet alapja pedig az Isten iránti szeretet.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat
és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és
így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran
viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.
Kalkuttai Szent Teréz

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180627.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

ROME, 2018/06/25

ROME, 2018/06/25
Pope to Academy for Life: Learn to accept your body, care for it and respect its fullest meaning
June 25, 2018. He said that “the dignity of a human life is always sacred and demands love for each person, regardless of his or her stage of development.”

Read more

Former Vatican diplomat sentenced to 5 years in prison for possession of child pornography
June 25, 2018. Carlo Capella will also have to pay a fine of 5,000 euros.

Read more

Pope’s surprise visit to foundation of people with disabilities
June 25, 2018. He spent two hours with more than 200 of the center’s residents, who presented their new project.

Read more

Pope in Angelus: God’s surprises surpass our imagination
June 25, 2018. He asked Christians to have a faith that is joyful and grateful to God.

Read more

Remove
Sent to pstrakovits@yahoo.com
Via dei Corridori 48 00193 Roma Italy
Privacy Protected

Evangélium 2018. június 26. – Kedd

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a
szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések
elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne
tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az
emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták
tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út,
amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu
és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik
megtalálják!
Mt 7,6.12-14
Elmélkedés:
Evangéliumi aranyszabálynak nevezzük Jézusnak azt a kijelentését, amit
a mai napon olvasunk: “Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek
az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” Hasonló kijelentéssel
találkozunk az ószövetségben is, Tóbiás könyvében: “Amit te nem
szeretsz, azt másnak se tedd!” (Tób 4,15). E negatív megfogalmazáshoz
képest Jézus pozitív tartalmú mondása fejlődést jelent, hiszen nem csak
egyszerűen távol tart a másnak okozott kártól, hanem a jó megtételére
ösztönöz.
A mondás hátterében először egy természetes emberi bölcsességet
fedezünk fel, hiszen általános tapasztalat szerint jót kapunk
viszonzásul attól, akivel jót teszünk, illetve aligha számíthatunk jóra
olyanoktól, akiknek kárt okozunk. Jótett helyébe jót várj! – hangzik a
magyar közmondás, amely ugyanezt az evangéliumi igazságot fejezi ki.
Tovább gondolkodva Jézus kijelentésének értelmén, észrevesszük annak
buzdító, felszólító jellegét. Tegyük bátran a jót! Legyünk a jó
kezdeményezői! Kötelezzük el magunkat amellett, hogy minden
cselekedetünk jószándékból fakad! Itt már nem csupán egy emberi
bölcsességről van szó, hanem egy komoly értékrendről, amely
előremozdítja mind az egyén lelki fejlődését, mind pedig a közösségek
javát. Az Úr azt kéri, hogy lépjünk ki abból a körből, hogy másoktól
várunk jót, inkább jótetteinkkel mi tegyük meg az első lépést.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy
vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm! Tartsd tőlük
távol a kísértéseket, és térítsd őket arra az útra, amely a te
dicsőségedbe vezet! Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá!
Tudjanak bízni, remélni segítő, megszentelő kegyelmedben! Adj nekik
nyugodt éjszakát, zavartalan álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen
tetszésed. Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára
készítettél, és vezesd őket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a
szeretetben együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké!

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180626.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2018. június 25. – Hétfő

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek,
hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal
fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal
mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát,
a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod
embertársadnak: “Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!”, holott a te
szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a
gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a
szálkát!
Mt 7,1-5
Elmélkedés:
“Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!” – olvassuk Jézus
tanácsát a mai evangéliumban. Nem egyszerű véleményalkotásról van itt
szó, amely a mindennapi életben előfordul, hanem a másik ember, illetve
az ő magatartásának a megítéléséről. Az Úr szándékát könnyen megértjük,
ha arra gondolunk, hogy ítéleteink sokszor elhamarkodottak és
igazságtalanok. A másik személy vagy a körülmények elégtelen ismerete
miatt gyorsan mondunk negatív véleményt valakiről. Mások hibáit
előszeretettel felnagyítjuk, ami nyilvánvalóan igazságtalan ítélethez
vezet. Ezt szemlélteti a gerendáról és szálkáról mondott hasonlat. A
magunk hibáit, bűneit inkább kicsinyítjük, jelentéktelennek tüntetjük
fel, miközben mások hibáival kevésbé vagyunk elnézőek, könnyen esünk
túlzásba. Minden véleményalkotás előtt érdemes fontolóra vennünk a
következőket: Valóban ismerjük a másik személyt? Valóban helyesen
ismerjük az ő indítékait? Valóban képesek vagyunk igazságos ítéletet
hozni? Valóban jogunk van mások cselekedetének minősítéséhez?
Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! A mondás második
része azt jelenti, hogy azért kerüljük az ítéletalkotást másokról,
nehogy magunkra vonjuk Isten ítéletét. Isten ítélete viszont mindig
igazságos. Ő ugyanis jól ismer minket, ismeri cselekedeteinket, de még
szívünk szándékait is.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Jézus Krisztus! Hiszem, hogy te vagy az Isten Fia. Hozzád megyek, aki a
kereszten életedet áldoztad minden emberért. Feltekintek szenvedő
arcodra és a te áldozatodhoz szeretném kapcsolni életáldozatomat, hogy
megértsem az istenfiúság titkát, és élő hittel tudjam megvallani, hogy
te vagy az Isten Fia. Tégy engem tanúságtevővé, hogy hirdessem a
világban: te vagy az Isten Fia, te vagy a Megváltó, egyedül benned van
üdvösségünk!

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180625.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2018. június 24. – Vasárnap, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: “Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: “Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: “János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki
pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és
magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat,
és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki
csak hallott róla, elgondolkodva mondta: “Mi lesz ebből a gyermekből?
Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben
erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan
fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80
Elmélkedés:
Krisztusra mutató élet
A híres német festő, Matthias Grünewald fő alkotása az isenheimi
szárnyasoltár, amelynek főképe a keresztre feszítést ábrázolja. A bal
oldalon a fájdalmas Szűzanya János apostollal és a földre boruló Mária
Magdolnával, a jobb oldalon pedig Keresztelő Szent János. A keresztelő
jelenléte természetesen csak jelképes, hiszen a valóságban ekkor már
nem élt. Az alak jellegzetessége, hogy hatalmas mutatóujjával a
kereszten függő Jézusra mutat, akiről megkeresztelkedésekor
kijelentette: “Íme az Isten Báránya.” Keresztelő János felett a
következő felirat áll latinul: “Neki növekednie kell, nekem pedig
kisebbednem.”
A szentek ünnepét vagy emléknapját mindig a haláluk napján szoktuk
tartani, mert ez az ő mennyei születésük napja. A liturgikus év
folyamán Keresztelő Szent Jánosnak nem csak a halálára, vértanúságára
emlékezünk (augusztus 19.), hanem a földi születésének a napját is
megtartjuk, ezt ünnepeljük a mai napon. Az isenheimi oltár Keresztelő
Jánosának példáját azért említettem a bevezetőben, mert neki az egész
élete Krisztusra mutatott és nem csupán az egyik ujja. A János
személyéhez kapcsolódó két ünnep már önmagában is mutatja, hogy az
üdvtörténet jelentős alakjáról van szó, akiről maga Jézus is
kijelentette: “asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő
Jánosnál” (Mt 11,11).
A mai ünnep evangéliumában János születéséről és az akkori különleges
eseményekről olvashatunk. A történet előzménye, hogy amikor Zakariás
szolgálatot teljesített a jeruzsálemi templomban és megjelent neki az
Úr angyala azzal a hírrel, hogy gyermeke fog születni, akkor ő nem
hitte el ezt az isteni üzenetet, és mintegy büntetésül megnémult.
Zakariás kételkedése emberi oldalról részben érthető, hiszen
feleségével, Erzsébettel együtt mindketten idősek voltak és nem
számíthattak arra, hogy ebben az életkorban gyermekük szülessen. Abból
a szempontból viszont nem magyarázható, nem érthető hitetlenkedése,
hogy Isten szavai akkor is valóra válnak, ha azok lehetetlennek tűnnek
az ember számára. Az angyal által közvetített üzenet azonban
beteljesedett, Zakariás pedig néma maradt a beteljesedés napjáig,
gyermeke születéséig. Érthető, hogy némasága majd pedig annak
megszűnése csodálkozást ébresztett a rokonokban és ismerősökben, akik
mindebben isteni jelet láttak. Az is érthető számunkra, hogy e
különleges körülmények miatt sokan azt gondolták, hogy a megszületett
gyermek is különleges lesz, bizonyára Isten valamilyen fontos küldetést
szánt neki. Születésének elbeszélése után az evangélisták hallgatnak
Keresztelő Jánosról. Kissé általánosító az a kifejezés, hogy János
“növekedett, lélekben erősödött és a pusztában élt”, de mégis fontos
információt hordoz. János nem csupán testileg növekedett az évek
előrehaladtával, hanem lelkileg is erősödött, felkészült arra a
küldetésre, amit Isten szán neki. A puszta kiváló hely volt ehhez, ahol
magányban élt, de Istenre figyelve. János személye akkor tűnik fel újra
az evangéliumokban, amikor Jézus megkezdi nyilvános működését. Ezt
készíti elő János, hirdetve a bűnbánatot és felszólítva a népet a
megtérésre. Amikor pedig Jézus jön hozzá a Jordán folyóhoz, hogy
megkeresztelkedjék, akkor János tanúságot tesz róla, hogy ő a Messiás,
akinek jövetelét évszázadok óta várták, s akinek jövetelét hirdette.
Keresztelő János személye és élete serkentsen minket arra, hogy egész
életünkkel Krisztusra mutassunk, róla tegyünk tanúságot a világban!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A te eljöveteleddel az isteni irgalmasság áradt
ki az emberiség felé. A veled való találkozásunk feltétele az, hogy
szakítsunk bűneinkkel. Bűnbánatunkkal azt fejezzük ki, hogy életünkben
nincs helye a kísértéseknek és a bűnnek, hanem szeretnénk visszakerülni
az isteni kegyelem állapotába. Adj szívembe irántad való szeretetből
fakadó bűnbánatot, hogy képes legyek a lelki megújulásra és örömöd
befogadására! Teljesedjen be az én életemben is a mennyei Atya akarata!

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180624.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2018. június 23. – Szombat

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: “Senki sem
szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti,
vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem
szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek:
ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem
testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a
test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és
magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem
értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja
életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért
aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig
nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége
teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot,
amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten,
akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok
hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a
pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre
szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát
keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a
holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga
baja.”
Mt 6,24-34
Elmélkedés:
A földi gazdagság, a földi vagyon könnyen bűvkörébe vonja az embert,
felébreszti szívében a birtoklási vágyat és a telhetetlenséget,
amelynek velejárója, hogy az ember szíve eltávolodik Istentől. A Jézus
által említett “mammon” a pénzt, a vagyont, a gazdagságot jelenti,
amely könnyen rabul ejti az embert. A vagyon bálvány lehet, amelyet
sokan Isten elé helyeznek. A krisztusi tanítvány tehát választás előtt
áll. Vagy a földi kincsek gyűjtésére adja életét vagy Istennek. Középút
nincs, legfeljebb azoknak volna, akiknek két szíve van, de mindannyian
egy szívvel születünk. Jézus egyértelműen fogalmaz: “Senki sem
szolgálhat két úrnak. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak
is.”
Ezt követően Jézus az isteni gondviselésről tanít, amely logikus
folytatása a korábban mondottaknak. Ha valaki nem a vagyonban, nem a
földi kincsek által nyújtott biztonságban bízik, akkor miben? Az Úr
válasza egyszerű: Isten megad számára minden szükségeset. Nem érdemes
aggódnunk amiatt, hogy miként jutunk a megélhetéshez szükséges
javakhoz, mert Isten gondoskodni fog rólunk. Az isteni gondviselésbe
vetett bizalom azonban nem jelenthet tétlenséget az ember részéről,
azaz nem arra hív minket, hogy ne dolgozzunk, hanem arra, hogy ne
nyugtalankodjunk a jövő miatt.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Szent tested, Úr Jézus Krisztus Istenem, segítsen engem az örök életre,
s drága véred bűneim bocsánatára! Legyen ez az Eucharisztia örömömre,
egészségemre és vigadozásomra, félelmetes második eljöveteledkor pedig
méltass általa, hogy bár bűnös vagyok, dicsőséged jobbján állhassak
szeplőtelen Anyád és összes szentjeid imádsága által!
Alexandriai Szent Cirill

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180623.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/