Evangélium 2024. május 24. – Péntek

 

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”

Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”

Mk 10,1-12

Elmélkedés:

A mai evangéliumban a farizeusok kérdése szakítja meg azt a sorozatot, amelyben Jézus tanítványait oktatja az ő követéséről és a helyes lelkületről. A farizeusok kérdése a házassággal, illetve a válással kapcsolatos. Kérdésük hűen tükrözi a zsidó szabályokat: a férjnek joga van ahhoz, hogy kezdeményezze a válást. Ehhez ki kell állítani a válólevelet, amellyel elbocsátja feleségét, őt és önmagát szabad állapotúnak nyilvánítva. A korabeli törvénymagyarázók között azonban vita lehetett arról, hogy milyen indokkal történhetett meg a feleség elbocsátása.
A kialakuló beszélgetés szóhasználata elárulja, hogy a farizeusok valójában csak a kiskapukat, a kibúvókat, az engedményeket keresik, Jézus viszont Isten eredeti szándékát keresi a törvények mögött. Jézus ugyanis azt kérdezi tőlük, hogy mi volt a kérdéssel, a házassággal kapcsolatban Mózes parancsa, a farizeusok viszont rögtön a válást lehetővé tevő engedélyről, a felmentésről beszélnek. Jézus azzal az igénnyel lép fel és törvényértelmezésében ez tükröződik, hogy helyreállítsa a teremtő Isten eredeti szándékát a házassággal kapcsolatban.
Ha mindig csak azt keresem, hogy mi a megengedett, aligha fogok Isten törvényei szerint élni. Az okoskodás, az állandó méricskélés aligha visz közelebb annak megértéséhez, hogy Isten parancsai szeretetből születtek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket! Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

Mercy for the Weak May 23, 2024


Thursday of the Seventh Week in Ordinary Time
Readings for Today

Video

“Whoever causes one of these little ones who believe in me to sin, it would be better for him if a great millstone were put around his neck and he were thrown into the sea.” Mark 9:42

St. Bede, an early Church Father, states that “he who is great, whatever he may suffer, departs not from the faith; but he who is little and weak in mind looks out for occasions of stumbling.” In other words, the “little ones” here could be understood to be those who are weak in faith and are constantly looking for reasons to depart from the faith.

Consider who might struggle with this tendency in your own life. Perhaps there is a family member who continually questions the practice of the faith, perhaps someone you know considers himself or herself a “fallen away Catholic.” According to St. Bede, these are the “little ones” of whom Jesus is speaking.

When dealing with someone who appears to lack faith, expresses doubts and disagreements, is caught in a life of manifest sin, or has begun to walk away from the practice of the faith, there can be a temptation to criticize, argue or condemn. If this is a temptation you struggle with, then listen closely to Jesus’ words: “Whoever causes one of these little ones who believe in me to sin…” We cause those who are weak in faith to sin when we fail to show an abundance of virtue toward them during their struggles. Deep down, most people who are struggling with a life of sin or a weakness of faith do, in fact, have some faith. They do believe in God. But their faith is often easily shaken, and they can be easily pushed further away from God if we fail to exercise the necessary virtues of patience, compassion and mercy they need.

With that said, we also have to avoid offering a “compassion” that is not grounded in the truth. On this point, St. Gregory states: “If a stumbling block is laid before men in what concerns the truth, it is better to allow the offense to arise, than that the truth should be abandoned.” In other words, it is not compassionate or merciful to show support for another in their error so as to make them feel good. The truth of the Gospel must never be abandoned; instead, that truth must always be offered with the greatest of charity, especially toward those “little ones” who are weak in faith.

Reflect, today, upon the important balance that is necessary in the apostolic life. “Balance” does not mean compromise. Rather, it means that we seek to continually bring forth the full truth of the Gospel while also seeking to exercise the fullness of every virtue in the process. Do not become a stumbling block to others in the faith. Seek, instead, to lavish God’s grace and mercy upon those in your life who need it the most. If you do, then many of those little ones will one day become truly strong in the grace and truth of our loving God.

Most merciful Lord, You desire that all of Your children come to the full revelation of Your truth and mercy. Please use me as You choose to reach out to those who struggle with their faith and need to be treated with the utmost care. May I never be a stumbling block to them but always be a bridge to You and Your abundance of grace. Jesus, I trust in You.

 

 

 

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Saints/Feasts for Today

Scripture Meditations for Ordinary Time

Mass Reading Options

Featured images above: Jesus and the Little Child by James Tissot, via Wikimedia Commons

Evangélium 2024. május 23. – Csütörtök, A mi Urunk, Jézus Krisztus, az örök Főpap

 

Amint elérkezett a húsvéti vacsora órája, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.”

Lk 22,14-20

Elmélkedés:

Krisztusnak, az örök Főpapnak ünnepén az evangélium az utolsó vacsorának azt a mozzanatát eleveníti fel, amikor Jézus a kenyeret az ő testeként, a bort pedig az ő véreként adta apostolainak.
Nem a mi érdemeink jutalmaként kapjuk ezt az értékes, lelki életünk számára legértékesebb ajándékot, hanem az Úr irántunk való szeretetéből. Jézus olyat tesz közvetlenül a halála előtt, amit korábban sosem tett. Az apostolok olyan ajándékot kapnak, amelyre nem számítottak. Az Egyház olyan ajándékot kap Jézustól az Oltáriszentségben, amelyet azóta is a legértékesebbnek tart.
Katolikus hitünk szerint Jézus valóságosan jelen van az Eucharisztiában, vagyis az átváltoztatott kenyérben és borban. Nem ez az egyetlen módja az ő jelenlétének. Az Úr jelen van az Egyház hitében. Jelen van a Szentírás Igéjében és az igehirdetésben. Jelen van a szentségekben, amelyekben ő maga cselekszik, és jelen van a pap személyében, aki az Úr személyében cselekedve a szentségeket kiszolgáltatja. Jézus jelen van imádságainkban, hiszen általa szólíthatjuk meg Istent. Jelenlétének formái közül kiemelkedik az Oltáriszentségben való jelenléte. Valóságosan jelen van az ő testévé átváltozott kenyérben, hogy e különleges adományát szétosztva a hívők magukhoz vehessék az Úr szent testét, ez a szentáldozás lényege. Az Úr Jézus szeretetből áldozta fel életét és szeretetből adja nekünk önmagát az Oltáriszentségben, a szeretet szentségében.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk, te támasztasz a mi szívünkben lelki éhséget tanításod és önmagad iránt. Táplálj minket az igazság tanításával és éltess minket önmagaddal, az élő kenyérrel, hogy élet legyen bennünk! Tápláld testünket és lelkünket! Szavad és szent tested nélkül nincs élet bennünk és nem juthatunk el az örök életre sem. Te vagy számunkra az élő kenyér, te vagy az áldozat kenyere, te vagy a szeretet kenyere, te vagy a gondoskodás kenyere, te vagy a hálaadás kenyere. Te önmagadat osztod és adod nekünk. Taníts meg minket arra, hogy önmagunkat adjuk embertársainknak, utánozva ezzel a te példádat, a te áldozatodat, a te felajánlásodat és a te szeretetedet.

Mutual Support May 22, 2024


Wednesday of the Seventh Week in Ordinary Time
Readings for Today

Saint Rita of Cascia—Optional Memorial

Video

John said to Jesus, “Teacher, we saw someone driving out demons in your name, and we tried to prevent him because he does not follow us.” Jesus replied, “Do not prevent him…” Mark 9:38–39

Why would John and the other disciples try to stop someone from driving out demons? To understand this, imagine the scene. John and the other disciples had come to believe that Jesus was the Christ, the Messiah of God. They witnessed Him perform many miracles and change many lives. As a result, they no doubt wanted everyone to discover Who Jesus was and come to faith in Him. But then they encountered someone they did not know, who was driving out demons in Jesus’ name, and they tried to stop him.

Just prior to this passage, we read the story of a man who had brought his possessed son to Jesus’ disciples and asked them to cure the boy, but they were unable to do so. Perhaps the disciples were a bit humbled by their inability to cast out the demon, and then they witnessed another person, not of their company, who was able to cast out demons in Jesus’ name. This might have added to their feelings of weakness and humiliation, and perhaps that is part of their motivation for trying to stop the man from exercising authority in Jesus’ name.

One common temptation that the evil one issues upon the members of the Church is that of internal division. As followers of Christ, we are all entrusted with the same mission, in different ways. We are called to become instruments of God’s grace for the salvation of souls and the glory of God. But sometimes we fail to act in unison and, instead, see our co-workers as our opponents.

Within our Church today, there are plenty of internal divisions that must cease. Perhaps the best way to accomplish this is to make it a priority to focus upon mutual support. Instead of allowing pride to create jealousy toward those who perform “mighty deeds” by the grace of God, we must work to rejoice in every good that we see. This seems like an obvious statement, but pride and feelings of inadequacy are real temptations that lead us to look down upon those who accomplish the will of God in powerful ways. When we see someone doing something good, we often immediately think about ourselves, wishing we were the ones doing the good work. And when God uses another in a powerful way, we can easily be tempted to see our own inadequacies and failings, rather than glorifying God for the good deeds done by another.

Reflect, today, upon the simple truth that every Christian is on the same spiritual team. We are all called to work toward the goals of the glory of God and the salvation of souls. Try to humbly think about those in your life who do this well and consider your attitude toward them. If you see any form of jealousy, envy or criticism, commit to dispel those attitudes. Instead, seek to have gratitude as you rejoice in the many ways that God uses others for His purpose.

Lord of power and might, You accomplish countless good through the generosity and fidelity of Your people. You constantly use all who follow You to bring forth Your will. Please use me, dear Lord, as an instrument of Your will, and help me to always rejoice in the ways that You bring Your grace forth through others. Jesus, I trust in You.

 

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

All Saints/Feasts

Saint of the Day – Saint Rita of Cascia

Mass Reading Options

Featured image above: Jesus teaching his disciples by Ilyas Basim Khuri Bazzi Rahib, via Wikimedia Commons

Evangélium 2024. május 22. – Szerda

 

Egyszer János apostol ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.”

Mk 9,38-40

Elmélkedés:

Ma olyan jelenettel találkozunk az evangéliumban, amelyből kiderül: a tanítványok másként gondolkodnak bizonyos helyzetekről, mint Mesterük. Ők megtiltanák további tevékenységét annak, aki ördögöket űz, de nem csatlakozik Jézushoz. Ő viszont engedékenyebb ebben a helyzetben és kijelenti: „Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem.” A tanítványokat bizonyára az vezethette, ami minket is sokszor megkísért: az új dolgokkal kapcsolatban gyanakvóak, bizalmatlanok, bátortalanok vagyunk. Jobbnak tartjuk a tartózkodást, a távolságtartást mindazzal szemben, ami ismeretlen számunkra vagy amiről kevés információnk van. Jézus szavaiból azt érezzük, hogy érdemes nyitottnak lenni, lehetőséget adni az új dolgok számára. Nem érdemes túlzásba vinni az óvatosságot, mert a jó kezdeményezések akadálya lehet.
Érdemes Jézus nyitottságával, türelmével és bizalmával közelednünk az újdonságok felé. Az ő szemével, lelkületével nézve olykor egészen más színben tűnnek fel az események. Az előítéletek aligha visznek minket előre, hiszen megakadályozzák a kapcsolatokat és a közös cselekvést. Az Úr szavai szerint minden cselekedet annak gyümölcséről ismerhető fel. Kérjük tőle azt a kegyelmet, hogy a Szentlélek segítségével mindig helyesen ismerjük fel, hogy mi a jó és a rossz!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!

Evangélium 2024. május 21. – Kedd

 

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Mk 9,30-37

Elmélkedés:

Jézust tovább kísérjük útján, amely szenvedésének és halálának helyszínére, Jeruzsálembe vezet. Azt, hogy Jézus mennyire tudatosan halad előre ezen az úton és szembenéz a rá váró szenvedésekkel, világosan bizonyítja, hogy immár második alkalommal jövendöli meg tanítványai előtt, hogy mi fog vele történni Jeruzsálemben. Az első alkalommal Péter apostol reakciója jelezte, hogy a tanítványok nem értették meg Mesterük kijelentéseit, messiási elképzeléseikbe nem fért bele az Úr halála. Most sem jobb a helyzet, továbbra is érzéketlenek, hiszen nem az Úr sorsa, nem az általa mondottak a beszélgetésük témája, hanem rangsort igyekeznek felállítani maguk között.
Mi viszont ne az ő versengésükre figyeljünk, hanem térjünk vissza elmélkedésünkben Jézus szavaihoz! Jövendölését így kezdi: „Az Emberfiát az emberek kezére adják.” Jogos a kérdés: Ki itt a cselekvő személy? Ki adja Jézust az emberek kezére? A válasz egyértelmű: maga Isten adja az emberek kezébe a Fiút vagy legalábbis megengedi azt, hogy az emberi gonoszságnak egy ideig hatalma legyen felette. E gonoszság akkor éri el tetőpontját, amikor az emberek Jézust „megölik.” Ezt követően Jézus „feltámad”, illetve feltámasztja őt a halálból az Atya. Megjegyzendő, hogy nem lehet éles határt húzni aközött, hogy a feltámadás mennyire történt Jézus saját erejéből és mennyire köszönhető az Atya cselekvésének.
Jézusom! Hiszek feltámadásodban! Vezess engem az örök életre!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Vezesd, ó, Krisztus az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

Alone with Jesus May 21, 2024


Tuesday of the Seventh Week in Ordinary Time
Readings for Today

Saint Christopher Magallanes, Priest and Martyr and Companions, Martyrs—Optional Memorial

Video

 

Jesus and his disciples left from there and began a journey through Galilee, but he did not wish anyone to know about it. He was teaching his disciples and telling them, “The Son of Man is to be handed over to men and they will kill him, and three days after his death the Son of Man will rise.” Mark 9:30–31

Why would Jesus wish that no one know that He and His disciples were traveling through Galilee at that time? It appears the reason was that Jesus was intently focused upon teaching His disciples about His coming passion, death and resurrection. Today’s Gospel presents us with three moments in which Jesus taught His disciples privately, directly and clearly: first, while they were journeying; second, when they arrived in Capernaum and entered a house; and third, when Jesus called a child over. Though the content of what Jesus taught His disciples is significant, it is also helpful to first reflect upon the simple fact that Jesus spent time alone with the disciples teaching them.

In many ways, our Lord does the same with us. Jesus is constantly calling us to various forms of solitude with Him so that we can listen to all that He wants to teach us. This is difficult for many today. So many people are constantly bombarded with the various noises of the world, are constantly distracted by momentary and passing experiences, and find it difficult to go off with our Lord alone so that He can teach them the most important lessons of life.

As you consider your weekly activities, how much time do you devote to being alone with our Lord? How much time do you spend in prayer, in the reading of Scripture and in silent meditation away from other distractions? For many, this is a challenge.

It is also useful to consider the content of what Jesus taught His disciples in private. He spoke to them about His coming passion, death and resurrection. This was the central purpose of His life and was clearly something that Jesus wanted to communicate to His disciples. Notice also that Jesus spoke very directly and without any figure of speech as He explained this. Contrast that with the many parables He told to the crowds. It appears that when Jesus was able to be alone with those who had dedicated their lives to following Him in faith, Jesus was able to speak His saving message more clearly and directly.

Reflect, today, upon the fact that our Lord wants to draw you into silence and solitude from time to time. He wants to spend time with you alone. This is especially the case for those who have chosen to fully devote their lives to Him and His mission. If that is you, then seek out these moments of solitude in which our Lord can speak more clearly and directly to you so that your faith will deepen and your understanding and knowledge will grow by leaps and bounds.

Lord, You have so much to say, so much to teach and so much to reveal. As I choose to follow You and devote my entire life to You, I pray that You will continuously draw me into greater silence and solitude so that I can receive from You the deep, clear and direct messages that I need to hear, understand and believe. Jesus, I trust in You.

 

 

 

Resources for Lent

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

All Saints/Feasts

Saint of the Day – Saint Christopher Magallanes, Priest and Martyr and Companions, Martyrs

Mass Reading Options

Featured image above: via flickr

Your Heavenly Mother May 20, 2024

 

Memorial of the Blessed Virgin Mary, Mother of the Church
Monday after Pentecost

Readings for Today

Video

 

Standing by the cross of Jesus were his mother and his mother’s sister, Mary the wife of Clopas, and Mary of Magdala. When Jesus saw his mother and the disciple there whom he loved, he said to his mother, “Woman, behold, your son.”  Then he said to the disciple, “Behold, your mother.”  And from that hour the disciple took her into his home. John 19:25–27

 

The memorial we celebrate today, which was added to the Roman Liturgical Calendar in 2018 by Pope Francis, highlights the truth that the Blessed Virgin Mary is not only the Mother of the Person of Christ, and, therefore, the Mother of God, she is also the Mother of the Church, that is, the Mother of all the faithful. The Blessed Virgin Mary is your mother. And as your mother, she is truly tender, compassionate, caring and merciful, bestowing upon you everything that a perfect mother desires to bestow. She is the fiercest of mothers who will stop at nothing to protect her children. She is a mother wholly devoted to you, her dear child.

The Gospel passage chosen for this memorial depicts our Blessed Mother standing at the foot of the Cross. She would have been no other place than directly beneath her Son as He endured His last agony. She did not flee in fear. She was not overwhelmed by grief. She did not sulk in self-pity. No, she stood by her Son with the perfect love and strength of a devoted, caring, compassionate and faithful mother.

As she stood by her Son in His hour of suffering and death, Jesus turned to her and entrusted the Apostle John to her maternal care. From the early Church Fathers until the most recent teachings of the Church today, this act of entrusting John to Mary and Mary to John by Jesus has been understood as an entrustment of all the faithful to the maternal care of Mother Mary. Mother Mary is, therefore, not only the Mother of the Redeemer, Christ Himself, she also becomes the Mother of all the redeemed, the mother of us all, the Mother of the Church.

Consider the spiritual mother you have in Heaven. A mother is one who gives life. Your mother in Heaven is entrusted with the task of bestowing upon you the new life of grace won by the Cross. And as your mother, she will not withhold anything from you that is to your benefit. A mother is also one who is tender with her children. The Immaculate Heart of our mother in Heaven is one that is filled with the greatest tenderness toward you. Though her caresses are not physical, they are much deeper. She caresses with the tenderness of grace which she imparts to you as you pray and turn to her in your need. She gives you the grace of her Son, poured out upon the Cross as the blood and water sprung forth as a font of mercy. Mother Mary pours that mercy upon you as a tender and devoted mother would. She holds nothing back.

If you are unaware of the love in the heart of our Blessed Mother for you, use this memorial as an opportunity to deepen your understanding of her role in your life. Many children take their mothers for granted, not fully understanding the depth of their love. So it is with our Mother in Heaven. We will never fully comprehend her love and her constant motherly workings in our life until we join her in Heaven face to face.

Reflect, today, upon Mother Mary standing by you in every moment of your life. See her there in your joys and in your sorrows, during your moments of temptation and struggles, in your moments of confusion and clarity. See her there by your side, bestowing every good spiritual gift upon you when you need it the most. She is a true mother, and she is worthy of your love and gratitude.

My dearest Mother, you stood by your Son with unwavering fidelity and love. You cared for Him, nurtured Him and never left His side. I also am your dear child. I thank you for your loving fidelity toward me and open my heart to the grace of your Son that you bestow upon me throughout life. Help me to be more attentive to your motherly care and to daily grow in gratitude for your presence in my life. Mother Mary, pray for us. Jesus, I trust in You.

 

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

All Saints/Feasts

Saint of the Day – Saint Bernardine of Siena, Priest
Not celebrated as a liturgical memorial this year since it falls on Memorial of the Blessed Virgin Mary, Mother of the Church

Mass Reading Options

Further Reading – Blessed Virgin Mary, Mother of the Church

Featured image above: The Crucifixion By Giovanni Di Paolo via Web Gallery of Art and The Crucifixion By Lucas Cranach the Elder, via Wikimedia Commons

Evangélium 2024. május 20. – Hétfő

 

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”

Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”

Mk 9,14-29

Elmélkedés:

Egy ördögűző csodáról olvassuk a mai evangéliumban. A nagy csoportosulást látva Jézus rögtön felméri a helyzetet, tudni szeretné, hogy mi váltotta ki a vitát a tanítványai és a farizeusok között. Egyik oldal képviselői sem szólalnak meg, hanem mindjárt az érintett személy kezd el beszélni a történtekről. Az a személy, aki gonosz lélek által megszállt fiát hozta el, de a tanítványok nem tudtak a fiún segíteni, nem tudták kiűzni belőle a gonoszt. Az apa nagyon hosszasan beszélget Jézussal, amely során pontosan felsorolja azokat a dolgokat, amelyek a fiúval gyerekkora óta történtek.
Az apa azzal a hittel igyekezett Jézushoz, hogy ő majd tud segíteni gyermekén, de Jézus helyett csak a tanítványokat találta, akik korábban megkapták Mesterüktől az ördögűző hatalmat, missziós útjuk során éltek is vele, most azonban tehetetlenek voltak. Jézus szavaiból kiderül, hogy ebben az esetben nem az apa hite, bizalma hiányzott, hanem a tanítványok hitetlensége vezetett az eredménytelen ördögűző próbálkozáshoz. Az eset megismerése után Jézus csodát tesz, kiűzi a fiúból az ördögöt. Ekkor a fiú szinte halottá válik, de Jézus felsegíti, felemeli, új életet ad neki.
A jelenet Jézus és a tanítványok beszélgetésével zárul, amelynek témája újra a hit, amelyet az imádság és a böjt táplál. Hiszek-e az ima gyógyító, szabadító erejében?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül a menny felé!

Reconciled & Filled by the Holy Spirit May 19, 2024

 

Solemnity of Pentecost Sunday  (Year B)

Readings for Pentecost

Video

Jesus said to them again, “Peace be with you. As the Father has sent me, so I send you.” And when he had said this, he breathed on them and said to them, “Receive the Holy Spirit. Whose sins you forgive are forgiven them, and whose sins you retain are retained.” John 20:21–23

Happy Pentecost! Today, throughout the world, our Church celebrates the full outpouring of the Holy Spirit upon Jesus’ first followers and upon all of us. Why do we need the Holy Spirit in our lives? This is an important question to ponder. Today, as always, the Father, Son and Holy Spirit work as One God. It is the Father Who wills that we be reconciled to Him; it was the Son Who made this reconciliation possible; and it is the Holy Spirit Who now accomplishes the completion of this act in our lives. At the heart of that gift of salvation is the remission of our sins. The passage above clearly reveals to us that Jesus bestowed a unique gift of the Holy Spirit upon the Apostles, His first bishops, entrusting them with the ability to forgive sins in His name and by His power.

As we celebrate Pentecost, it is a good opportunity to prayerfully consider the action of the Holy Spirit in your life. One of the greatest ways that the Holy Spirit is potentially active in your life is through the Sacrament of Reconciliation. Through that Sacrament, the Holy Spirit draws you to the Father and enables you to see and understand His perfect will, living more fully in union with the Son as a member of His Body.

The Seven Gifts of the Holy Spirit are some of the other ways that the Holy Spirit helps us in our Christian walk. However, these gifts would be ineffective in our lives if we did not first receive the gift of forgiveness given through the Sacrament of Reconciliation. That is the first and most foundational action of the Holy Spirit and opens the door to every other gift. Perhaps that is why Jesus’ first bestowal of the Holy Spirit focused upon the power given to His Apostles to forgive sins in His name.

Once we are reconciled to the Father and begin to live in a state of grace, the Holy Spirit will continue to deepen His relationship with us and bestow His help upon us for our Christian journey. This especially happens through the Seven Gifts of the Holy Spirit. The gifts most affecting our intellect are the Gifts of Wisdom, Understanding and Knowledge. Wisdom helps us to understand the inner life of the Trinity more clearly. Understanding helps us to make sense of our lives and mission in the light of the Gospel. Knowledge helps us make practical decisions in accord with God’s will.

The gifts of Fear of the Lord and Piety assist us in our love of God. Fear of the Lord helps us to see how our actions help or hinder our relationship with God, helping to motivate us to avoid all that harms this relationship and choose all that strengthens it. Piety helps us to see the great dignity and beauty of God and enables us to have a deep reverence for Him and for all of His people.

Counsel and Fortitude are also given by the Holy Spirit and help us to firmly move forward in faith and love. Counsel especially helps us with love of neighbor, and Fortitude adds the strength we need to do all that we are called to do in love with unwavering commitment.

As we celebrate the great Solemnity of Pentecost, reflect, today, upon the transforming power of the Holy Spirit. If you want to be open to the full outpouring of the Holy Spirit in your life and receive the many gifts you need for your journey of faith, then begin with the most fundamental gift. Begin with the Sacrament of Reconciliation. Ponder the words Jesus spoke in our Gospel today and know that by entrusting the grace to forgive sins in His name to His first priests, Jesus was also calling you to embrace that gift. The Holy Spirit wants you to be cleansed of all sin. Allow Him to do so and you will be amazed at all the grace that follows.

My glorious Lord, You promised to send the Holy Spirit upon us to lead us into all Truth and to reconcile us to the Father. You were faithful to that promise at Pentecost and now continuously bestow the Holy Spirit upon all who believe. Holy Spirit, please come upon me, especially by forgiving my sins in the Sacrament of Reconciliation and by filling me with Your sevenfold Gifts. Jesus, I trust in You.

Prayers for Pentecost

 

 

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

Further Reading – Pentecost Sunday

Saints/Feasts for Today

Mass Reading Options

Featured images above: Pentecost By Juan Bautista Maíno, via Wikimedia Commons