Iz 63,16b-17.19b; 64,1.2b 3-8;1Kor 1,3-9; Mk 13,33-37
“Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak,
mint a szél.” (Iz 64,5b)
Képkeret – kép nélkül nem sokat ér. Pont a lényeg hiányzik.
Senki sem tart üres képkeretet a falon, vagy ha igen, akkor
elég furán gondolkodik az illető.
Az adventi idő is egy keret. Ha nem töltjük meg, akkor pusztán
keret marad. Ha az advent nem szól másról, csak bevásárlásról,
forralt borozásról és zajongásról, akkor olyanok vagyunk,
mint akik egy üres képkeretet őriznek a falon. Ha az advent
nem az elvonulásról, nem a lelki készülődésről és a bűnbánatról
szól, akkor bármennyire is megható, az csupán egy külső keret
marad, miközben a lényege kimarad.
Nemrég végigmentem egy kertvárosi részen, és a kertes házak
közül nem egy ki volt díszítve csillogó-villogó égőkkel.
Egyik másik ház udvara szinte vakítóan fénylett.
Az advent itt kezdi értelmét veszíteni. Az ugyanis nem
a fényességről és csillogásról szól, hanem arról, hogy sötét
van, hideg van, misére megyünk, bűnbánatot tartunk,
így készülünk Jézus születésének ünnepére.
A fényt, a csillogást azért kell megvonni magunktól az
adventben, hogy karácsonykor annál nagyobb ünnepélyességgel
lobbanhassanak fel a fények, melyek azt hirdetik, hogy
eljött közénk a világ világossága: a Názáreti Jézus.
A kérdés az, hogy ebben az időben le tudok-e mondani
Jézusért a mulatozásról, a lázas bevásárlásról, a
csillogásról, és képes vagyok-e csendesen, bűnbánatban
készülődni?
Ez nem ünneprontás, hanem pont így adjuk vissza az
ünnep és az adventi készülődés igazi lényegét.
____________________________________________
[uzenet] nagyböjti és adventi levelező lista
fel- és leiratkozás, információk: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
napi Szentírási idézetek: http://www.katolikus.hu/igenaptar/
Problémát az uzenet-owner@szepi.hu címen jelezze!