Evangélium 2017. október 4. – Szerda

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy
útközben valaki így szólt hozzá: “Követlek, bárhová mégy.” Jézus így
válaszolt: “A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: “Kövess engem!” Az így válaszolt:
“Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” “Hagyd a
holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki -, te pedig menj,
és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: “Uram, követlek téged, de engedd meg,
hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: “Aki kezét
az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten
országára.”
Lk 9,57-62
Elmélkedés:
Három sikertelen kísérletről olvastunk az evangéliumban. Két ember
önként jelentkezik, hogy Jézus követője lesz, egy harmadikat pedig az
Úr szólít meg. Mindhármuk valami miatt alkalmatlan arra, hogy Jézus
tanítványa legyen. Az első jelentkező bizonyára egy kiszámíthatóbb és
biztonságosabb életre vágyott, amit Jézus nem tudott volna sem neki,
sem bárki másnak biztosítani, hiszen az ő tanítványának késznek kell
lennie a mindenkori alkalmazkodásra és a nehézségek elviselésére.
A második személy esetében Jézus nem egy kegyeleti cselekedettel
szemben foglal állást, hanem az általános értelmezés szerint inkább a
lelki halottak feladata a fizikai halottak eltemetése. Akit Jézus
meghív, annak fel kell adnia emberi terveit, hogy Isten útján
járhasson. A harmadik ember példája pedig azt mutatja, hogy a
tanítványoknak a jövő felé kell fordulniuk, hogy minden erejükkel a
Jézustól kapott küldetés teljesítésére koncentráljanak.
A tanítvány ugyanis, aki életét egészen Krisztus követésére szenteli,
nem azzal törődik, hogy éppen hol fog aludni, de nem is azzal, hogy
eltemesse a halottakat vagy a múltat, s nem a szeretteitől való
elbúcsúzás a gondja. A tanítvány egyedül mesterére figyel, aki mellett
elkötelezte magát. Úgy tűnik, hogy az talál ki magának mindenféle
hirtelen intéznivalót, akiben nem elég komoly az elhatározás Jézus
követésére. Kész vagyok-e azonnal indulni, ha engem hív Jézus?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg
bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak
legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát.
Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk
el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a
segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom
lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171004.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2017. október 3. – Kedd

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:
Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el
őket? De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy
milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az
embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse. Ezután másik faluba
mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés:
A tegnapi evangéliumban Jézus már próbálta lehűteni forrófejű és olykor
hirtelen haragú apostolait. Ma ismét egy olyan esetről olvasunk, amikor
túlzásba esnek az apostolok, s az Úr szelíd intésére, tanácsára van
szükség. A “hirtelen felindultság” sem mentség a két apostol számára,
akik a Jézust be nem fogadó szamaritánusok “méltó” büntetését szeretnék
azonnal kieszközölni. Jézus rögtön figyelmezteti is őket arra, hogy
kijelentésük mögött bizony rossz szándék húzódik meg, amely méltatlan
az ő tanítványaihoz. Érdekes, hogy a máskor oly kicsinyhitű apostolok,
most mennyire bátrak és mennyire bíznak abban, hogy kérésük azonnal
teljesül és egy gyors fohásszal majd elintézhetik az egész falu
lakosságát.
Jézus számtalanszor lelkünkre köti: a rosszat soha ne viszonozzuk
rosszal. Ilyen esetekben ne hivatkozzunk végsőkig az igazságosság
elvére, ne a bosszú és megtorlás járjon a fejünkben, hanem a
megbocsátás. Isten sem mindenáron megbüntetésünket akarja, hanem
türelmesen vár bűnbánatunkra. Életünk erkölcsi minősítésekor nem is az
a mérvadó, hogy a többitől elkülönítve egy-egy cselekedetünk milyen,
hanem az, hogy milyen lelkület van bennünk. Mi az alapvető szándékunk,
irányultságunk, amely a cselekedeteink sorozatát meghatározza.
Törekedjünk a békességes, a megbocsátó lelkületre!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő,
aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem
terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek
megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te
útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa
megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre
szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük
életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk
hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre
szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171003.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2017. október 2. – Hétfő

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a
legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott
egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki
befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig
engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb
köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk
valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert
nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg,
mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50
Elmélkedés:
Jézus nem tökéletes és hibátlan emberekből hozta létre közösségét.
Tanítványai és apostolai emberi gyarlóságokkal rendelkeztek, és
küzdöttek is ellenük. Őket is megkísértette időnként a nagyravágyás és
a versengés szelleme, ahogyan erről a mai evangélium bevezető
mondatában olvasunk. Mesterüktől, Jézustól soha nem láttak olyat, hogy
hatalmat igyekezett volna magának szerezni vagy mások felett akart
volna uralkodni. Jézus az egyszerűségnek és a szerénységnek példáját
mutatta nekik.
Az apostolokban lassanként kezdett kialakulni egy kép arról, hogy Jézus
a Messiás. Messiási elképzeléseiket erősen befolyásolta a korabeli
elképzelés, miszerint az eljövendő Messiás egy uralkodó, egy király
lesz. Ha pedig ez így van, akkor a messiás-király uralmában nekik is
helyük, vezető szerepük lesz. Ezen elképzeléseikkel szemben Jézus egy
gyermeket állít eléjük példaképként, aki nem akar és koránál fogva nem
is képes mások felett uralkodni, hanem elfogadja kicsinységét, mások
vezetését és irányítását.
Ezzel a gyermeki lélekkel kell minden tanítványnak engedelmeskednie
Jézusnak és megtanulni tőle az alázatosságot és a szolgálatot. Miként a
gyermek a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a viselkedés
szabályait, ugyanúgy mi, keresztények Jézustól tanuljuk ezt.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Uram! Kérdést tettél föl, pedig én válaszokat nem tudok. Hitem
megvallása miatt sziklának neveztél, pedig gyenge és kicsinyhitű
vagyok. Azt kérted, tartsam össze az egyházat, pedig sokszor én
rendítem meg alapjait. Nekem adtad a kulcsokat, pedig megnyitni csak te
tudod a szíveket. Krisztus! Tedd hitelessé válaszaimat, formáld
hitemet, erősítsd alapjaimat, nyisd meg szívemet.

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171002.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2017. október 1. – Évközi 26. vasárnap

 

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: “Erről
mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és
így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! – A fiú azt
válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament
a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni
azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa
akaratát?” Azt felelték: “Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: “Bizony mondom nektek: A vámosok és
utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok
János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok
és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még
utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Mt 21,28-32
Elmélkedés:
Legyen meg a te akaratod!
Napjaink embere olykor mindennél fontosabbnak tartja a szabadságot és
az önrendelkezést, és végtelenül sértve érzi magát, ha valaki
korlátozni akarná szabadságát. A szabadság és az önrendelkezés alapvető
emberi érték és jog, amely minden embert és nemzetet megillet. A dolog
árnyoldala, hogy miközben körömszakadtáig ragaszkodunk saját döntési és
cselekvési szabadságunkhoz, észre sem vesszük, amikor mások szabadságát
megsértjük, korlátozzuk. Az emberi szabadság helyes értelmezését
szintén elhomályosíthatja, ha megfeledkezünk arról, hogy Istennek
köszönhetjük szabadságunkat és szabad akaratunkat, ugyanakkor mégsem
függetleníthetjük magunkat tőle, hiszen az ő teremtményei vagyunk. Itt
jön a képbe az, hogy szabadságunk ellenére szembesülünk szabadságunk
határaival, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy egy felsőbb erő, isteni
hatalom irányítja életünket. Egyesek kiszámíthatatlan véletlennek vagy
a sors szeszélyének nevezik az életet és az élet rendjét meghatározó
felsőbb erőt, a hívő ember pedig Istennek. Lelki fejlődésünk útján
örömmel fedezzük fel azt, hogy Isten törvényei jók, nem korlátozni
akarják szabadságunkat, hanem ahhoz szükségesek, hogy a helyes irányban
vezessék életünket, ahogyan a folyó két partja közrefogja és tereli a
vizet. Nagy károk keletkeznek, ha a víztömeg áttöri a gátat és nem
marad meg a folyómederben.
Ha hívő családban nőttünk fel, akkor gyermekkorunktól fogva imádkozzuk
a Miatyánkban: Legyen meg a te akaratod. Lassanként megtanuljuk, hogy
úgy tekintsünk a világ történéseire és személyes életünk eseményeire,
mint amelyek Isten akaratának köszönhetőek. A lelki kamaszkorban Isten
akaratával szembeállítjuk saját akaratunkat, az ő szándékaival
szembeállítjuk saját elképzeléseinket, az ő törvényeivel szembeállítjuk
azt, amit mi tartunk jónak. Aztán egy idő után, lázadásunk után, a
bűnös élet kudarcai után megnyugszunk, visszatérünk hozzá, s belátjuk,
hogy Isten jót akar nekünk, szeret minket, s e visszatalálásnak
köszönhetően egyre bátrabban, egyre szabadabban mondjuk ki: Legyen meg
a te akaratod. Egyre inkább szükségét érezzük annak, hogy ne a magunk
feje után menjünk, hanem megismerjük Isten szándékait és az ő
szolgálatába állítsuk életünket. Természetesen ennek csak akkor van
értelme és akkor fogja megadni életünk boldogságát, ha nem
rabszolgaságnak tekintjük, hanem valóban szabadon fogadjuk el Isten
akaratát.
A mai evangéliumban Jézus egy példabeszédet mond az apáról és két
fiáról. Amikor az apa előadja kérését, az egyik fiú ugyan elutasította,
de aztán megbánta ezt és teljesítette, amit apja kért tőle. A másik fiú
nagyon készséges volt a szavak szintjén, de mégsem ment dolgozni, nem
tette meg, amit apja kért. A példázat tanulságát a hallgatóság is
rögtön felfogja. Amikor ugyanis Jézus azt kérdezi tőlük, hogy a két fiú
közül melyik teljesítette az apa akaratát, akkor egyértelműen azt
válaszolják, hogy az első.
Még az első fiú viselkedésénél is helyesebb, ha mind szavainkkal, mind
cselekedeteinkkel elfogadjuk Isten akaratát. Legyen ebben példaképünk
Jézus édesanyja, Szűz Mária. Amikor az angyal közli vele Isten tervét,
hogy ő legyen a Megváltó édesanyja, akkor készséggel válaszolja: “Íme
az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint!” (Lk 1,38).
Isten akaratának elfogadása nem az élet feladása, nem a szabadság
feladása, hanem teljes bizalom Isten iránt, ráhagyatkozás a
gondviselésre.
(c) Horváth István Sándor

 

Imádság:
Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te
egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani:
Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton,
és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet
élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj,
és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve,
mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat.
Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel
szolgálhassak másoknak!

 

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2017. szeptember 30. – Szombat

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok
csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket:
Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát
az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és
igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e
szavak értelme felől.
Lk 9,43b-45
Elmélkedés:
A mai örömhírben arról olvasunk, hogy a gyógyítások láttán csodálattal
tekintenek a tanítványok Jézusra, főként igaz ez az ördögűző csodákra.
Ez a csodálat az elismerésnek és az elfogadásnak a jele a tanítványok
részéről. Nem értik ugyan még, hogy milyen hatalom, erő birtokában
képes Mesterük ilyen cselekedetekre, de örülnek a gyógyulásoknak. Az
evangéliumi beszámolók szerint a nép ugyanilyen csodálattal hallgatja
szavait, s részese a számos gyógyításnak. A vallási vezetőkön kívül
mindenki lelkes, szívesen követik Jézust, örömmel vannak mellette, mert
lenyűgözi őket hatalma, amellyel tanít és gyógyít. Különleges erejét
nem arra használja fel, hogy uralmat szerezzen magának, nem is akar
vele ártani senkinek, hanem mindenütt jót tesz, hogy ezzel jelezze az
irgalmas Isten jelenlétét, odafordulását az emberek felé.
Ugyanakkor a mi Urunk azzal is tisztában van, hogy a lelkesedés nem fog
örökké tartani. Amikor a nép vezetői ellene fordulnak és az életére
törnek, sokan el fognak tőle fordulni azok közül, akik most szívesen
hallgatják. Mert szenvedésének és halálának látása már nem ébreszt
bennük csodálatot. Itt már kevés is volna a csodálat. Részvét és
együttérzés szükséges már ide, valamint mindenekelőtt bűnbánat. Vajon
eljutok-e a csodálattól az őszinte bűnbánatig?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy
minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső
“átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva
azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled
találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön
megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk
távoztak el a hit és a remény jelében.
Szent II. János Pál pápa

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170930.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2017. szeptember 29. – Péntek, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így
szólt: “Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.”
Nátánáel megkérdezte: “Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: “Még
mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre
elismerte: “Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus
így szólt: “Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt.
Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: “Bizony,
bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten
angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
Jn 1,47-51
Elmélkedés:
A három főangyalt, Szent Mihályt, Gábort és Rafaelt ünnepeljük a mai
napon. Az evangélium alapján elmélkedésünkben ne a Jézus által igaz
izraelitának nevezett Nátánáel személyére irányuljon figyelmünk, hanem
arra a mondásra, hogy “látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten
angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” Ha Jézus angyalokról
beszélt, akkor nincs jogunk kételkedni létezésükben. A főangyalok
ünnepe és az evangélium jó alkalmat ad nekünk arra, hogy az angyalokról
alkotott jámbor kép mellett tisztázzuk, hogy hitünk mit tanít e
szellemi lényekről.
Hitünk szerint az angyalok nem egyenrangúak Istennel. Isten láthatatlan
és halhatatlan teremtményei ők, akiknek nincsen testük, de van értelmük
és akaratuk. Állandóan Istent dicsőítik és neki szolgálnak. Időnként
különleges küldetéseket teljesítenek Isten üdvözítő tervében, azaz
közvetítő szerepet játszanak Isten és az emberek között. Az Egyház
csatlakozik az angyalokhoz Isten imádásában és segítségül hívja őket.
Az Isten által jónak teremtett angyalok közül egyesek gonosszá váltak,
mert szabad és visszavonhatatlan döntéssel elutasították Istent, és
azóta próbálják az embereket is fellázítani Isten ellen, őket nevezzük
ördögöknek. A gonosz felett azonban Krisztus győzedelmeskedik.
Ne engedjünk a gonosz kísértéseknek, hanem döntsünk mindig Isten
mellett!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet,
igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg
a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy
mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy
mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor
szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig
vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170929.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2017. szeptember 28. – Csütörtök

 

Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és
hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: “János
támadt fel a halálból.” Mások szerint: “Illés jelent meg újra.” Voltak,
akik azt állították: “A régi próféták közül kelt életre valamelyik.”
Heródes így töprengett: “Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről
ilyeneket hallok?” És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa
Jézust.
Lk 9,7-9
Elmélkedés:
Jézus tanításának és tetteinek híre Heródeshez, az uralkodóhoz is
eljutott. Ő az, aki nem sokkal korábban lefejeztette Keresztelő Jánost,
mert figyelmeztette őt törvénytelen és erkölcstelen házasságára. Jézus
tanításának híre arra ösztönzi az uralkodót, hogy keresse a Jézussal
való személyes megismerkedés lehetőségét. Indítékáról nem ír
pontosabbat Lukács evangélista, de könnyen kitalálható.
Heródest egyrészt a kíváncsiság vezeti. Kíváncsi arra, hogy ki lehet az
az ember, aki csodatévő erővel rendelkezik? Ki lehet az a személy, aki
köré mindenütt amerre jár, tömegek gyűlnek össze, mert hallgatni
akarják tanítását? Ki lehet az, aki ily nagy népszerűségnek örvend az
egyszerű nép körében? Másrészt Heródest a félelem is vezeti. Attól fél,
hogy ez a népszerű és különleges képességekkel rendelkező személy
elveheti uralmát. A vándortanító ugyan semmi jelét nem mutatja annak,
hogy uralomra tör, mégis, jobb óvatosnak lenni vele, hiszen bármikor
maga mögé állíthatja a népet és kitörhet egy lázadás. Hatalomféltése
miatt ilyen gondolatok járhattak Heródes fejében.
A rövid leírásból azt is megtudjuk, hogy az emberek sok mindent
gondolnak Jézusról, s látszik, hogy fogalmuk sincs arról, hogy a
mennyei Atya küldte őt a világba. Mi azért szeretnénk Jézust
megismerni, hogy tanítása szerint éljünk.
(c) Horváth István Sándor

 

Imádság:
Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy
az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon
meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet,
hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te
irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te
országod!

 

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2017. szeptember 27. – Szerda

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott neki az
ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket,
hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta
nekik: “Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se
kenyeret, se pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy
házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be,
hagyjátok el a várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen
ellenük!” Azok útra keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az
evangéliumot, és meggyógyították a betegeket.
Lk 9,1-6
Elmélkedés:
Amikor Jézus elküldi apostolait, hogy Isten országának örömhírét
hirdessék, nekik eszköztelenül kell útnak indulniuk. Semmi mást nem
vihetnek magukkal, mint az Úr üzenetét. Küldetésüket csakis küldőjük
nevében végezhetik. Ahogyan Jézus bízott abban, hogy az általa
hirdetett üzenet önmagában is oly erővel rendelkezik, hogy az emberi
szívekben meghozza gyümölcsét, ugyanígy a tanítványoknak is Mesterükben
kell bízniuk, aki megbízza őket. S ők bátran indulnak, hogy Jézus
nevében tanítsanak. Nem bízhatnak sem a maguk képességeiben, sem más
emberek segítségében, hanem csak egyedül Jézusban, aki átadja nekik
hatalmát, hogy munkájukat hatékonyan és eredményesen tudják végezni. A
feladat mindaddig valóban gyümölcsöző is, amíg a Mester nevében
történik. Ha más evangéliumot hirdetnének vagy más tanítást mondanának,
biztosan elveszítenék Isten Szentlelkének támogatását.
Jézus tanítványaiként mi is szert tehetünk arra az erőre és hatalomra,
amely Jézustól származik, s amely bennünket is képessé tud tenni arra,
hogy az ő nevében hirdessük az örök élet tanítását. Legyünk Jézus
apostolai, azaz küldöttei! Legyünk hálásak azért, hogy Isten manapság
is küld olyan személyeket, akik nekünk közvetítik szavát, az örömhírt,
amely Isten felé vezet minket.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert
szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem
hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri
szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a
szeretettől testvér legyen.

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170927.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2017. szeptember 26. – Kedd

Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai,
de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki:
“Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így
válaszolt: “Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják,
és tettekre is váltják!”
Lk 8,19-21
Elmélkedés:
Tévedés volna azt gondolnunk, hogy a mai evangéliumban olvasott
szavaival Jézus megtagadja azt a szeretetteljes kapcsolatot, amely
édesanyjához és rokonaihoz fűzi. Nem elutasításról van itt szó, hanem
sokkal inkább arról, hogy a legbensőségesebb kapcsolat kereteit
kiszélesíti, amikor abba belefoglalja mindazokat, akik ugyan nincsenek
vele vérségi kapcsolatban, de tanulékony lélekkel hallgatják tanítását
és meg is tartják azt. Ez az üzenet teljes összhangban van mindazzal,
amit az elmúlt napok példabeszédei alapján kifejtettünk.
Nem születésünk vagy származásunk alapján válunk Isten nagy családjának
a tagjává és Jézus barátaivá, hanem tanításának hallgatása és tettekre
váltása révén. Senkinek sincsenek kiváltságai vagy előjogai, amelyekre
hivatkozhat, ha nem a jézusi tanítás szerint él. És senki sincs kizárva
e tanítványi, baráti közösségből, ha kész az Úr tanítása szerint élni.
Jézussal való kapcsolatunk első lépése az ő szavainak a hallgatása. Ezt
követi a megértés, azaz annak belátása, hogy ez a tanítás vezet az örök
életre. Nem vak engedelmességről vagy követésről van tehát szó. Ha
megértjük, hogy az isteni igazság a boldogságunkat és örök
üdvösségünket szolgálja, akkor ennek meg kell látszódnia életünkben és
cselekedeteinkben egyaránt.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:
Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk
ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és
kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz
mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add,
hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt.

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170926.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2017. szeptember 25. – Hétfő

 

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem
takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára,
hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve,
ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne,
és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel
hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen,
az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lk 8,16-18
Elmélkedés:
A magvetőről szóló példabeszédnek az volt a tanulsága, hogy Jézus
tanítását nem elég hallgatni, hanem meg is kell valósítani. Ezt az
üzenetet folytatják, egészítik ki a mai evangéliumban olvasható
mondások. A lámpa arra való, hogy világítsanak vele, ostobaság volna
eltakarni a fényét. Az Úr Jézus tanítására úgy érdemes tekintenünk,
mint világosságra, amely az igazság fényét, a hit ragyogását hozza el
az ember életébe. Előfordulhat, hogy valaki nem ismeri fel az isteni
szó minden embert megvilágosító erejét vagy nem érti meg azt, ebben az
esetben el fogja veszíteni. Az is megtörténhet, hogy valaki nem érti
meg, hogy tovább kell adnia másoknak az igazság tanítását, ezért ő
szintén elveszítheti azt. Erre vonatkozik Jézus kijelentése: “Akinek
ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is
elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.” Ezt a kijelentést tehát ne
az anyagi javakra, ne azok birtoklására, ne a vagyonszerzésre vagy a
vagyon elvesztésére értsük.
Az isteni tanítás életünket alakító, átformáló erő. Cselekedeteinket a
krisztusi tanításhoz érdemes szabnunk, hogy azok miatt sem Isten, sem
az emberek előtt ne kelljen szégyenkeznünk. Jó és rossz tetteink
egyaránt nyilvánosságra kerülnek, de Isten előtt amúgy sincsenek
elrejtve. Ő jól ismeri szívünk rejtett szándékait is, s egyedül neki
van joga ahhoz, hogy ítéletet mondjon cselekedeteinkről.
(c) Horváth István Sándor

 

Imádság:
Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet
kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát
adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk
szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett
áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a
rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a
szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját
akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé!

 

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:

_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/