Evangélium 2024. június 9. – Évközi 10. vasárnap

 

Abban az időben: Jézus az ő tanítványaival elment haza. Ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még evésre sem maradt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, odamentek, hogy elvigyék őt. Az a hír járta ugyanis, hogy megzavarodott.

Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek, azt mondták: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Közben anyja és testvérei is odaértek. Megálltak kint, üzentek érte és hívatták. Körülötte tömeg ült. Azt mondták neki: „Anyád és testvéreid keresnek téged odakint.” Ő így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, ezt mondta: „Íme, ezek az én anyám és testvéreim. Mindaz, aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

Mk 3,20-35

Elmélkedés:

Új család
Jézus csodás gyógyításainak sorozatát és a tizenkettő kiválasztását két, meglehetősen furcsa epizód zárja le Márk írásában. A Jézus körül történtekről családtagjai és rokonsága is értesül, ezért érte jönnek. Érkezésükről és Jézussal való találkozásukról szól a mai evangélium kezdete és vége, amely jelenetek közé az ördöggel való szövetkezés vádját megfogalmazó, Jeruzsálemből érkező írástudók fellépése ékelődik.
A Jézussal szemben fellépő írástudók viselkedése még csak érthető, de az már kevésbé, hogy az Úr rokonsága miért hiszi el azt a nyilvánvalóan rosszindulatból fakadó híresztelést, miszerint Jézus „eszét vesztette”, azaz megőrült. A zsidó szokások szerint ilyenkor az illetőről családjának kell gondoskodnia, a rokonok tehát azzal a szándékkal jönnek, hogy hazavigyék őt. A rokonság részéről semmiféle, Jézus irányába megmutatkozó rosszindulatról nincs szó, őket inkább az a jóindulat vezeti, hogy a nagy nyilvánosság elől minél hamarabb elvigyék Jézust, ha valóban igazak a róla hallottak.
Ilyen szándékú fellépésük azt igazolja, hogy Jézus rendkívüli cselekedetei megosztják az embereket, azaz nem mindenki fogadja el ezeket jószándékkal, hanem megjelennek a kételkedők, a hitetlenkedők is, azaz a szembenállás képviselői. Ők, mivel nem találtak természetes magyarázatot arra, hogy milyen hatalom birtokában cselekszik Jézus és nem ébredt fel bennük a hit, inkább kitalálnak egy magyarázatot: aki ilyeneket tesz, az nyilvánvalóan megőrült.
A farizeusok és az írástudók főként Jézus nyilvános működésének kezdeti időszakában leginkább azon csodálkoznak el, hogy a gonosz lelkeket kiűzi a megszállottakból. Hogyan képes erre? Kitől van hatalma ilyen rendkívüli cselekedetekre? Más esetekben, amikor meggyógyít egy-egy beteget, legfeljebb azon csodálkoznak, hogy miért éppen szombaton tesz ilyet, amikor a nyugalom napja van, és nem volna szabad ilyenkor semmiféle munkát végezni, még gyógyítani sem. Az ördögűzések ténye előtt teljesen megdöbbenten állnak. Megtapasztalják, hogy az Úr szava mennyire hatékony. Ha parancsol a gonosz lelkeknek, akkor azok engedelmeskednek neki, elhagyják azt, akit addig megszállva tartottak. A farizeusoknak eszébe sem jut, hogy kétségbe vonják Jézus különleges erejét, de mindenképpen tudni szeretnék, hogy kitől származik ez a hatalom.
Mivel más magyarázatot nem találnak, ezért előállnak azzal, hogy bizonyára magától a gonosztól kapja az erőt, az ördögök fejedelmével, Belzebubbal szövetkezve képes ilyen rendkívüli dolgokra. Jézus viszonylag könnyen védekezik, rávilágítva a vád belső ellentmondására. A gonosz lélek senkinek sem fog hatalmat adni ahhoz, hogy saját befolyását megszüntesse. Senkinek sem ad olyan erőt, amit ellene fordíthatnak. Jézus a mennyei Atya segítségével képes a csodákra, mert Isten ereje és hatalma nagyobb minden ördögi, gonosz hatalomnál.
A jelenet végén a rokonok érkezésének hírére Jézus beszélni kezd az ő új családjáról. Nem tagadja meg édesanyját és családtagjait, nem tagadja meg származását, de felvázolja a hozzá való tartozás, kötődés új lehetőségét. Mindazokat családtagjának tekint, akik Isten akaratát megteszik. És ez a kötelék, ez a lelki kapcsolat akár még a vér szerinti kapcsolatoknál is erősebb lehet. Ahol az Isten jelen van, ott család születik. Amely családban megtapasztalható és megélhető a szeretet, ott jelen van az Isten. Az ő közelében mindannyian családra, otthonra lelhetünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.