Evangélium 2024. február 20. – Kedd

 

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” Mt 6,7-15

Mt 6,7-15

Elmélkedés:

A nagyböjt kezdetén, hamvazószerdán az evangéliumban Jézus az adakozás, a böjtölés és az imádkozás helyes módjára, lelkületére hívta fel figyelmünket. Mindezekkel ne az emberek elismerését keressük, hanem segítségükkel lépjünk kapcsolatba Istennel. A mai evangélium a három nagyböjti gyakorlat közül az imádságot állítja elénk. Úgy érdemes imádkoznunk, hogy lelkünk „belső szobájában” találkozzunk Istennel. Az ima nem feltétlenül jelent teljes elvonulást a világtól és az emberektől, mert ennek a „belső szobának” a nyugalmát és csendjét egyaránt megtalálhatjuk, akár egyedül, akár közösségben imádkozunk. Igen, a közösségben, a másokkal együtt végzett imádság is lelkünk mélyére vezet.
Az imádság bensőséges beszélgetés a mennyei Atyával, akinek gyermekei vagyunk, s aki szeret minket. Ő jól tudja, mire van szükségünk, bizony, jobban tudja, mint mi. Az első szó, amit Jézus tanít nekünk, az „Atya!” Úgy szólítsuk meg Istent, úgy forduljunk hozzá az imában, hogy ő a mi szerető Atyánk. Az imában nem önmagunk felé fordulunk, először nem a magunk érdekét nézzük, hanem azt kérjük, hogy szenteltessék meg Isten neve, jöjjön el az ő országa, a szeretet uralma, és az ő akarata teljesedjen be mindenki életében, a miénkben is. Saját szükségleteinket csak ezt követően tárjuk Isten elé.
Ha az imádságban nem találjuk a legmegfelelőbb szavakat, ne aggódjunk, hanem egyszerűen csak helyezzük magunkat a mennyei Atya szeretetébe.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk és Tanítónk, Jézus Krisztus! A te szavaid szerint a boldogság nem olyan dolog, amelyet akkor szerezhetünk meg, ha valamit teszünk érte. Te nem azt parancsolod, hogy legyünk nincstelen szegények, ne együnk semmit, és akkor boldogok leszünk. Te arra nevelsz minket, hogy még a legnehezebb élethelyzetünkben is vegyük észre azt, ami miatt boldogok lehetünk: ha szegények vagyunk, akkor is tudunk örülni, mert Isten országa a miénk. Ha nélkülözünk, akkor is remélhetünk az isteni jutalmazásban. Ha sírunk, Istenben megtalálhatjuk örömünket. Az üldözések és a bántalmazások nem képesek elszakítani minket az üdvösségtől és az örök boldogságtól.