Evangélium 2024. február 18. – Nagyböjt 1. vasárnapja

 

Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

Mk 1,12-15

Elmélkedés:

Térjetek meg!
Nagyböjt 1. vasárnapján Jézus megkísértéséről olvasunk az evangéliumban. Szent Márk evangélista egészen röviden írja le az eseményt: a Lélek indítására Jézus visszavonul a pusztába, ahol megkísértette a sátán. Negyven nap elteltével Jézus visszatér a pusztából és az evangélium hirdetésével megkezdi nyilvános működését Galileában. Máté és Lukács evangélista elbeszéléséből azt is megtudjuk, hogy melyek voltak a kísértések. Először azt akarta a sátán, hogy Jézus változtassa át a köveket kenyérré, majd azt akarta, hogy Jézus vesse le magát a templom párkányáról, mert Isten angyalai úgyis vigyázni fognak rá, harmadszorra pedig a világ minden országának dicsőségét ígérte Jézusnak, ha leborulva hódol a sátán előtt (vö. Mt 4,1-11; Lk 4,1-13).
A kísértések és azok visszautasítása azonban Jézus pusztai tartózkodásának csak az egyik oldala. Másrészről ugyanis Jézus azért mehetett a pusztába, hogy fellépése előtt keresse a csendet, átgondolja az Atyától kapott küldetését. A pusztaság így nem csupán a kísértések helye volt számára, hanem az imádság, az elmélkedés és az Atyával való együttlét helye is.
A kísértés Jézus esetében azt jelentette, hogy a gonosz megpróbálta eltéríteni küldetésétől, az Atyától kapott küldetésétől. Jézus felismeri a sátán próbálkozását, felismeri a kísértő szándékát, de visszautasítja, azaz nem engedi, hogy bárki vagy bármi eltérítse őt az Atya akaratának teljesítésétől.
Mit jelent a kísértés a mi számunkra? Be kell látnunk, hogy a gonoszt és jellegzetes cselekedetét, azaz a kísértést nagyon nehéz felismernünk. Másokban persze könnyen meglátjuk a gonoszt, másokat gyorsan megítélünk, más emberek cselekedeteit hamar minősítjük rossznak, de a saját környezetünkben megjelenő gonoszt és a minket érő kísértést valóban nehéz felismernünk. Mert a gonosz álruhát ölt, hogy megtévesszen bennünket. A magabiztosságot mutató és nagy önbizalommal rendelkező emberek szinte egészen biztosan csapdába estek. Ezzel szemben az igazán hívő ember még élete legjelentősebb döntéshelyzeteiben is megenged magának egy kis bizonytalanságot, határozatlanságot, és kimutatja Istenre hagyatkozását, illetve engedi magát Istentől vezetni. Nem a maga akaratához ragaszkodik és nem a saját elképzelését tartja jónak, hanem megnyílik az ismeretlen, a bizonytalan jövő előtt, mert ott is számíthat Isten segítségére. Jézus is pontosan ezt tette, amikor a legvégsőkig elmenve vállalja a szenvedést és a halált, mert bízik abban, hogy a mennyei Atya jót akar, és mindent, ami rossznak tűnik, képes jóvá változtatni.
Ha nyilvánosságra kerül egy embertársunk rossz cselekedete vagy egy általa elkövetett bűncselekmény, utólag ezt szoktuk mondani: „Olyan rendes embernek ismertük meg. Becsületes embernek tűnt. Nem gondoltuk volna, hogy ilyenre is képes.” Az ilyen utólagos kijelentések pontosan elárulják, hogy valójában alig vagyunk képesek felismerni a rosszat. Másokban sem igazán ismerjük fel és magunkban sem, ráadásul ez utóbbihoz elengedhetetlen az őszinteség. És azt is tegyük hozzá, hogy a gonosz, a sátán jól ismer bennünket, ismeri a gyenge pontunkat, pontosan tudja, hogy hol kell bennünket támadni.
A kísértés azt jelenti, hogy a gonosz el akar bennünket szakítani Istentől és le akar minket téríteni az Isten felé vezető útról. Nehéz felismernünk hazugságait és megtévesztéseit. De ha az igazsághoz, pontosabban az evangélium igazságához, Krisztus igazságához ragaszkodunk és ehhez szabjuk életünket, akkor jó úton járunk. „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Ezzel kezdte egykor Jézus az ő fellépését az emberek között és ez a tanítás szól nekünk a nagyböjt kezdetén. Vezessen bennünket Krisztus evangéliumának igazsága egész életünkön át!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor és ma mindenkinek hirdeted: „Térjetek meg!” A nagyböjt a bűnbánat ideje. A böjti idő a megváltás titkának, a te szenvedésednek és feltámadásodnak ünnepére készít fel. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében. A megtérés elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen az irgalmas Atya megbocsát nekünk. A megtérés útjára, a bűnbánat útjára nem egy büntetni akaró, hanem egy megbocsátó Isten vezet. Ha rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon az Isten felé vezető lépéseket, akkor észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet te, a mi Megváltónk adsz nekünk.