Tekints fel az égre! – Cserháti Ferenc püspök karácsonyi körlevele

KÜLHONI – 2020. november 26., csütörtök | 15:02

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelős püspökének a külföldön élő magyar, illetve magyarul beszélő hívekhez és lelkipásztorokhoz 2020 karácsonyára írt körlevelét közöljük.

Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Magyar Testvéreim!

Az elmúlt hetek és hónapok megpróbáltatásai rámutattak arra, hogy mennyire törékeny és sebezhető az ember, és mennyire rászorul a Teremtő atyai segítségére, bölcs tanácsaira. Megmutatták, hogy az ember egyáltalán nem olyan erős, legyőzhetetlen, mint ahogyan azt esetleg korábban gondolta. Lehetőségei korlátozottak, nagyon is gyenge, esendő és véges teremtmény, akinek szüksége van Istenre és szüksége van embertársaira: az orvosok, a mentősök, az ápolók és még nagyon sokan mások önfeláldozó szolgálatára; szüksége van bizonyos szabályok és parancsok – nem utolsósorban az isteni törvények és parancsok megtartására, mert ezek nélkül elvész és úgy eltűnik, mint az árnyék és a lehelet – érvel a zsoltáros (vö. Zsolt 144,4).

A pandémia által előidézett szükséghelyzetben különösen is megmutatkozott, hogy valamennyien egy hajóban evezünk, hasonló aggodalmak és félelmek között. „Egyikünk sem mentheti meg maga önmagát. Ahhoz, hogy valóban növekedjünk, együtt kell növekednünk, és meg kell osztanunk azt, amink van, mint az a fiú, aki Jézusnak felajánlott öt árpakenyeret és két halat…, ami elegendő lett ötezer embernek” (vö. Jn 6,1–15) – emlékeztetett nemrég Ferenc pápa (Üzenet az elvándorlók és menekültek 106. világnapjára, 2020. szeptember 27.). A vészhelyzet megmutatta, hogy szükségünk van embertársaink segítségére, de legfőképpen annak az isteni erőnek és erőforrásnak, görögösen: a Paraklétosznak, magyarán: annak az erős és bölcs Istennek a tanácsaira és segítségére, aki mindig képes újjáteremteni és megújítani a föld színét, képes talpra állítani, jóra fordítani még a legsúlyosabb megpróbáltatásokat is.

Bölcs tanácsai és Egyháza által Isten a mai válságos helyzetben is felkínálja segítségét, és képes olyan energiákat felszabadítani bennünk, amelyek felülmúlhatják akár még a fizikai képességeinket is. Az Úr Lelke felébreszti bennünk mindenekelőtt a hit, remény és szeretet hegyeket mozgató és újjáteremtő erőit. Emlékezetünkbe idézi, hogy él az Isten, és nekünk szükségünk van rá. Eszünkbe juttatja, hogy „nem vagyunk elégségesek önmagunknak, egyedül elsüllyedünk: szükségünk van az Úrra, ahogyan a régi hajósoknak szükségük volt a csillagokra” és ezek iránymutató jelzésére. Ez a Lélek a vészhelyzetben azt sugallja, hogy „hívjuk meg Jézust életünk bárkájába, és bízzuk rá a félelmeinket, mert ő legyőzi azokat” – buzdít Ferenc pápa, és így folytatja: „Akárcsak a tanítványok, mi is megtapasztaljuk, hogy ha ő a fedélzeten van, nem fogunk hajótörést szenvedni. Isten ereje ugyanis képes jóra fordítani mindazt, ami velünk történik, még a legrosszabb dolgokat is. Isten ereje lecsendesíti a viharainkat, és vele sohasem hal meg az élet” (Ferenc pápa, Senki sem menekülhet meg önmagában, MK, 2020. március 27.). Bízzunk Istenben, és ne feledkezzünk meg segítségét kérni!

Ezzel a körlevéllel a teremtő és az újjáteremtő Isten erejét hirdetem: a feltámadt Krisztus győzelmét a koronavírus, a gyilkos betegségek, a bűn és a halál fölött. A feltámadt Krisztus közelségét akarom megéreztetni mindazokkal, akik a nagy világjárvány miatt most magányosan és embertársaiktól elszigetelten élnek, vagy éppen elcsüggedtek és komoly megpróbáltatásokat szenvednek: az idősek, a fiatalok, a munkanélküliek, a nincstelenek, a megfertőzött betegek vagy azok, akik éppen életük kockáztatása árán is beteg és szenvedő embertársaik szolgálatában állnak: az orvosok, az ápolók, a közellátásban dolgozók, a rendfenntartók, az önkéntesek… De az Úr közelségét szeretném megéreztetni azokkal is, akik az elmúlt években külföldre kényszerültek, vagy csak éppen az idegenben akartak szerencsét próbálni, és most szeretteiktől, szüleiktől, gyermekeiktől, rokonaiktól elszakadva, valahol a nagyvilági szétszórtságban magányosan szenvednek, szülőföldjük, otthonuk és családjuk után vágyakoznak. Ez a levél Istenbe vetett hitünket és bizalmunkat akarja erősíteni a világjárvány okozta nehéz helyzetben. Jelezni akarja, hogy nem vagyunk egyedül: az Úr velünk van, és velünk van a hívők közössége, amely buzgón kéri az Urat, idehaza és világszerte, hogy vegye el tőlünk ezt a rettenetes csapást.

Kedves Külföldi Magyar Testvéreim, mi magunk is sokat tehetünk egymásért, egyénileg és közösen is, legfőképpen azáltal, hogy imádkozunk egymásért, szeretteinkért, nemzetünkért és a világjárvány által sújtott minden embertársunkért. Aztán sokat tehetünk az által is, ha figyelmesek vagyunk egymás iránt, segítjük egymást, külföldön is összefogunk és összetartunk, jót teszünk, legfőképpen testvéreinkkel… „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal 6,10) – figyelmeztet a nemzetek apostola. A megpróbáltatásnak ez a súlyos időszaka alkalom arra is, hogy tekintetünket a fennvalókra, az égiekre, a maradandó értékekre, életünk igazi nagy kérdéseire irányítsuk, és ezeken elgondolkodjunk, hiszen amint ez írva van: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1,17). Az üdvösség felülről jön, az Atyától, nem az emberektől.

A nemzeti összetartozás és a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében különösen is nagy terveket szövögettünk. Azt terveztük, hogy megerősítjük hitünket a köztünk élő Krisztusban, és sokféleképpen erősítjük majd az országhatárokon átívelő egységet és összetartozást is: összefogunk Istennel és összefogunk egymással. Az Úr útjai azonban kifürkészhetetlenek, és gondolatai meghaladják az emberét (vö. Róm 11,34; Iz 55,8–9). A járványhelyzet beleszólt mégoly nemes terveinkbe is. Nagyon sok szép rendezvényünk elmaradt, vagy átkerült az online térbe. A budapesti NEK világeseménye is évi elhalasztást nyert és új időpontot kapott: 2021. szeptember 5–12. Külföldi lelkipásztori látogatásaim túlnyomó része idén elmaradt, és ezt valóban nagyon sajnálom. Elmaradtak az európai és amerikai magyar lelkipásztori konferenciák. Külföldön szolgáló főtisztelendő paptestvéreimmel is csak némi online kapcsolatot tudtam ápolni.

A járványhelyzet ugyanakkor rámutatott arra, hogy a modern médiák is hasznos eszközök lehetnek az Úr és evangéliumának szolgálatában, sőt azok felhasználása által még az Egyház látható és láthatatlan közösségét is lehet erősíteni, legfőképpen a lelki közösséget. Új lehetőséget kaptunk a krisztusi örömhír terjesztésére. Sokfelé megszervezték a magyar szentmisék online közvetítését. Magam az Apostol TV szentmise-közvetítései és az egyéb közösségi oldalak eszközei által igyekeztem erősíteni külföldi magyar testvéreim hitét és szülőföldi kötődését, nemzeti és kulturális összetartozását. A szentmise-közvetítések természetesen nem pótolják a személyes találkozásokat és személyes részvételünket a szentmisén, ugyanakkor azok nem is show-műsorok, hanem a közös ima és az evangéliumi igehirdetés új és komolyan veendő lehetőségei, amelyeket jó, ha a jelenlegi vészhelyzetben megfelelő módon ápolunk és igénybe veszünk. Ezek az online közvetítések új lehetőséget kínálnak arra, hogy megtapasztaljuk Krisztus Urunk közelségét és azt a segítséget, amelyet az Úr mindig felkínál nekünk az ő vigasztaló és erősítő üzenetével, az Isten igéjével. Hogyne ajánlanám kedves külföldi magyar testvéreim szíves figyelmébe ezt a lehetőséget, és kérném, hogy szükség esetén és lehetőségeikhez mérten otthonaikban is úgy próbáljanak részt venni a szentmise-közvetítésben, mintha csak a templomban, az Isten házában lennének: Isten népének közös otthonában, vagy éppen a családegyház szentélyében, ahol adott esetben még lelki szentáldozáshoz is járulhatnak. Nem egy családtól hallottam már, hogy ők úgy készülődnek ezekre a szentmisékre, mintha csak a templomba igyekeznének: otthonaikban templomi csendet teremtenek, ünneplőbe öltöznek, keresztet helyeznek az asztalra, és még gyertyát is gyújtanak, és így együtt imádkoznak a távolban lévő imádkozókkal.

Még egy ilyen szükség által diktált virtuális részvétel a szentmisén is nagyon üdvös és hasznos; megérezteti a hívő emberekkel, főleg azokkal, akik magányosak, kénytelenek bezárkózni otthonaikba, betegek vagy veszélyben forognak, hogy soha nincsenek egyedül: Isten megkeresi őket, bekopogtat hozzájuk és velük van, az Egyház által is felkínálja segítségét, gondoskodik övéiről, Isten népe gondol rájuk és imádkozik értük, akár csak azokért is, akik segítik őket: az orvosok, az ápolók, az ápolónővérek, a gyógyszerészek, a rendőrök, a közellátásban dolgozók. Ezek a közvetítések Isten áldását sugározzák minden ember felé.

Napjainkban különösen nagy szükség van a hívő és imádkozó emberekre, akik Istentől várják az üdvösséget, itthon és külföldön egyaránt. Mindszenty József bíboros szavait idézem: „Legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni” – buzdított Isten szolgája, a jó pásztor 1945. október 7-én esztergomi székfoglaló beszédében, a miénkhez hasonló válságos időkben. XII. Piusz pápa szózata is többször beigazolódott már: „Nagy a hatalma annak a hadseregnek, amelyik a kard helyett a rózsafüzért tartja kezében” (vö. XII. Piusz, Ingruentium Malorum enciklika a rózsafüzér imádságról, Róma, 1951. szeptember 15.).

Imádkozzunk szüntelenül, és fogadjuk szívünkbe a Szentlélek megtermékenyítő erejét, Isten üdvözítő Igéjét, mint ahogyan ezt a Boldogságos Szűz Mária is tette és világra hozta az Üdvözítőt, a Szabadítót.

Minden igyekezetünk és lázas emberi tevékenységünk mellett, a jelenlegi koronavírus okozta Covid–19-világjárvány elleni küzdelemben is, „tekintsünk fel az Égre” (vö. 1Móz 15,5), szakítsunk időt az elmélkedő imára, a hit elmélyítésére, mert az áldás mindig felülről, Istentől jön: ő teszi termékennyé, gyümölcsözővé minden igyekezetünket és munkánkat; ő adja az áldást, és ő teszi sikeressé minden verejtékes munkánkat. Istennel épül a város és az ország; vagy másképpen fogalmazva: higgyünk és bízzunk Istenben, legyen életünk ezzel egybehangzó és mindig koherens, mert akkor bizton remélhetjük, hogy általunk és közöttünk is nagy dolgokat művel a Szent és Hatalmas.

Végezetül idén is megköszönöm a kedves külföldi magyar testvérek minden támogatását közös krisztusi küldetésünk szolgálatában, kívánok mindenkinek jó felkészülést az Úr érkezésére, áldott, szent karácsonyi ünnepeket és boldog új évet.

Mindezek után pedig Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária, Szent István király és a többi magyar szent közbenjárására áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Budapest, 2020. november 29., advent első vasárnapján

Dr. Cserháti Ferenc c. centuriai püspök,
a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott
esztergom-budapesti segédpüspök


Forrás: MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír