December 24., kedd

2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zs 88; Lk 1,67-79
“A te házad és királyságod örökre megmarad”

Az Istentől távol lévő, elszakított ember érzelmei,
gondolatai töltik be a 88. zsoltárt. Üresek, nyomorultak,
halottak vagyunk az isteni szeretet nélkül. Fásultak,
lehangoltak, gondterheltek, depressziósak, szorongók,
önzők, irigyek, anyagiasak, veszekedők, ingerültek,
unalmasak.

Az első lépést nem nekünk kell megtenni. Megtette
helyettünk az Isten. Azon a bizonyos betlehemi éjszakán
az emberi sors minden gyötrelmét és szépségét magára
vállalva jött közel hozzánk, hogy örökérvényűen és
sorsfordítóan szóljon bele az egyes emberek életébe, és a
világtörténelem folyamatába. Közel jött, hogy megmutassa,
lehet másként, tartalmasan, teljesen, boldogan élni.

De ehhez nekünk is lépnünk kell. Muszáj megtenni,
különben ugyanolyanok maradunk, mint a zsoltáros. Muszáj
az egocentrikus szemléletünket teocentrikussá, Istenre
figyelővé változtatni. Muszáj nekünk is cselekvőnek
lenni, hiszen a hit is halottá válik a szeretet tettei
nélkül. Muszáj engedni, hogy a Karácsony éjszakáján
megszülető piciny fény szétáradhasson bennünk. Muszáj
szeretnünk egymást, mert nincs más esélyünk az életben
maradásra.
Szeretetre hívott el minket az Isten!

____________________________________________
[uzenet] nagyböjti és adventi levelező lista
fel- és leiratkozás, információk: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
napi Szentírási idézetek: http://www.katolikus.hu/igenaptar/
Problémát az uzenet-owner@szepi.hu címen jelezze!