Overcoming the Trickery of Evil October 18, 2020


Twenty-Ninth Sunday in Ordinary Time, Year A
Readings for Today

The Pharisees went off and plotted how they might entrap him in speech.  They sent their disciples to him, with the Herodians, saying, “Teacher, we know that you are a truthful man and that you teach the way of God in accordance with the truth. And you are not concerned with anyone’s opinion, for you do not regard a person’s status.  Tell us, then, what is your opinion: Is it lawful to pay the census tax to Caesar or not?” Knowing their malice, Jesus said, “Why are you testing me, you hypocrites?”  Matthew 22:15-18

The Pharisees were “hypocrites” filled with “malice.”  They were also cowards in that they would not even act on their own malicious plot.  Instead, they sent some of their own disciples to try to trap Jesus.  From the point of view of worldly wisdom, they set a very good trap.  Most likely, the Pharisees sat and discussed this plot in great detail, instructing these messengers on exactly what to say.

They began by complimenting Jesus telling Him they know He is a “truthful man.”  They then go on to say that they know Jesus is “not concerned with anyone’s opinion.”  These two accurate qualities of Jesus are spoken because the Pharisees believe they can use them as the foundation of their trap.  If Jesus is truthful and not concerned about other’s opinions then surely they expect Him to declare that there is no need to pay the temple tax.  The result of such a statement by Jesus would be that He would be arrested by the Romans.

The sad truth is that the Pharisees spend a tremendous amount of energy plotting and planning this malicious trap.  What a waste of time!  And the glorious truth is that Jesus spends hardly any energy dismantling their plot and revealing them for the malicious hypocrites they are.  He states, “repay to Caesar what belongs to Caesar and to God what belongs to God” (Matthew 22:21).

In our own lives, there are times when we may find ourselves face to face with the malicious intent and plotting of another.  Though this may be rare for some, it does happen.  Often times, the effect of such a plot is that we become deeply disturbed and lose our peace.  But Jesus endured such malice so as to show us the way to handle the attacks and traps we may encounter in life.  The answer is to stay grounded in the Truth and to respond with the wisdom of God.  God’s wisdom penetrates and foils every human act of malice and trickery.  God’s wisdom is able to overcome everything.

Reflect, today, upon how deeply you trust the wisdom of God to guide you through life.  You cannot make it on your own.  There are traps and snares that will inevitably come your way.  Trust in His wisdom and abandon yourself to His perfect will and you will find that He will guide you every step of the way.

Lord, I entrust my life to Your perfect wisdom and care.  Protect me from all trickery and guard me from the plots of the evil one.  Jesus, I trust in You.

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

All Saints/Feasts

Saint of the Day – Saint Luke the Evangelist
Not celebrated as a liturgical memorial this year since it falls on Sunday

Mass Reading Options

Image:  The Tribute Money by Pierre Paul Rubens

Evangélium 2020. október 18. – Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

 

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” De Jézus felismerte gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!” Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” Azok azt felelték: „A császáré.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
Mt 22,15-21

Elmélkedés

Ami az Istené
A mai vasárnap evangéliuma az elmúlt két vasárnap példabeszédeihez kapcsolódik. Két héttel ezelőtt arról olvastunk, hogy a gonosz szőlőmunkások megölik Isten küldötteit, egy hete pedig a királyi menyegzőről szóló tanítás hangzott el, amely történetben a meghívottak visszautasították a meghívást. Mindkét beszédben Jézus elítéli a farizeusok és írástudók tetteit és helyteleníti magatartásukat. Egyértelműen leleplezi a vallási vezetők képmutatását, megkérdőjelezi hitelességüket, ami kiváltja a Jézussal szembeni ellenállást. Ezt követően négy vitáról olvashatunk Máté evangéliumában. Először az adófizetéssel, ezt követően a feltámadással, majd a főparanccsal kapcsolatban kérdezik meg Jézust, végül pedig megfordítva a helyzetet Jézus kérdez tőlük Dávid fiára vonatkozóan, amire nem tudnak válaszolni, s ezután már nem mernek újabb kérdést feltenni neki. A beszédekből érződik a szándék, hogy a vitázók szeretnének belekötni szavaiba, olyan válaszra akarják kényszeríteni, ami nem lesz elfogadható. Jézus minden esetben kikerüli ezt a csapdát, hiszen nem úgy válaszol, ahogyan várják tőle, sőt, magasabb szintre emelve a kérdést rámutat a törvények eredeti, Istentől származó értelmére.
A mai vita témája az adófizetés. „Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” – hangzik a kérdés Jézus felé. Az adófizetéssel kapcsolatos kérdés hátterében az áll, hogy Jézus korában a zsidók országa a rómaiak fennhatósága alatt állt, az adófizetés elfogadása a római uralom elfogadását jelentette, megtagadása pedig az idegen elnyomás elutasítását. A Jézusnak címzett kérdés hátterében ügyes csapda húzódik meg. Ha Jézus azt válaszolja, hogy szabad adót fizetni a császárnak, akkor ezzel elismeri az idegen, elnyomó hatalmat, és ez sok zsidó emberből váltana ki ellenszenvet. Ha viszont nem helyesli az adófizetést, akkor ez a római császár elleni lázadásnak és lázításnak számítana.
Jézus kikerüli a csapdát: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” Válaszának lényege, hogy az evilági kötelességek nem kerülhetnek Isten tisztelete elé. Jézus gondolkodása szerint az élet minden területe összekapcsolódik, tehát egymással összefüggésben van. Nem lehet anélkül beszélni az istentiszteletről, hogy szóba ne hoznánk a felebarát szeretetét, és fordítva, hiszen ezek a mindennapi vallási életben szorosan összetartoznak.
A keresztény tanítás szerint a hívő ember vallásossága Krisztus evangéliumának mindennapi tanulmányozásából merít erőt, hogy elmélyüljön az Isten iránti szeretetben és az irgalmas Atya jóságát utánozva elkötelezze magát testvéreinek megsegítésére. Ez a három elem nem választható el egymástól egyetlen igazán hívő ember életében sem. Senki nem mondhatja például azt, hogy neki elegendő a Szentírás olvasása, s ne kérje tőle senki, hogy még imádkozzon is vagy elmenjen a szentmisére. Ha ugyanis valaki az olvasás révén megismeri Krisztus tanítását és Isten szeretetét, szükségszerűen személyesen is meg akar ismerkedni Jézussal, ki szeretné fejezni iránta érzett szeretetét és tiszteletét, amelynek egyik megnyilvánulása a hívő közösség szentmiséjén való részvétel.
Az elkötelezett keresztény nem elégszik meg azzal, hogy a heti egyszeri alkalommal részt vesz a szentmisén, hanem az ünnep kegyelmeit igyekszik továbbvinni a hétköznapokba, s állandóan a Krisztustól hallottak megvalósítására törekszik. Az is mindennapjaink része, hogy segítjük embertársainkat.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Bűneim elhomályosítják isteni arcodat rajtam. Tisztítsd meg szívemet és lelkemet, hogy tisztán tükrözhessem vissza arcodat. Segíts evilági kötelességeim teljesítésében, de legfőképpen segíts abban, hogy neked adjam önmagamat, életemet! Szívembe adtad a vágyat, hogy téged keresselek és benned találjam meg a boldogságot. Fiad, Jézus azt kéri, hogy hozzá váljak hasonlóvá. Segíts, hogy arcomon hordozzam Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjam, felajánljam magamat neked! Adj bölcsességet, hogy felfogjam Jézus szavainak értelmét és megadjam neked mindazt, ami neked jár: az imádást, a dicsőítést és a szeretetet.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20201018.mp3

 


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

 

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Hesitation September 30, 2020


Wednesday of the Twenty-Sixth Week in Ordinary Time
Readings for Today

Saint Jerome, Priest and Doctor—Memorial

And another said, “I will follow you, Lord, but first let me say farewell to my family at home.” Jesus answered him, “No one who sets a hand to the plow and looks to what was left behind is fit for the Kingdom of God.”  Luke 9:61-62

Jesus’ call is absolute.  When He calls us we ought to respond with complete submission of our will and with an abundance of generosity.

In the Scripture above, God willed that this person immediately and completely follow Jesus.  But the person hesitates saying he wants to go and first say goodbye to his family.  That sounds like a reasonable request.  But Jesus makes it clear that he is called to follow Him immediately and without hesitation.

It’s certainly not that there is anything wrong with wanting to say goodbye to his family.  The family would most likely expect such a thing.  But Jesus uses this opportunity to show us that our number one priority must be to answer His call, when He calls, how He calls, and because He calls.  In the wonderful and even mysterious call to follow Christ, we must be ready to respond without hesitation.

Imagine if one of the persons in this story were different.  Imagine if one of them came to Jesus and said, “Lord, I will follow You and am ready and willing to follow You right now without qualification.”  That’s the ideal.  And, yes, the idea is quite radical.

In our own lives, we most likely will not receive the radical call to literally leave everything behind immediately and go serve Christ in some new form of life.  But the key is our willingness!  Are you willing?

If you are willing, you will start to discover that Jesus is daily calling you to fulfill His mission.  And if you are willing, you will daily see that His mission is glorious and fruitful beyond measure.  It simply comes down to you saying “Yes” without hesitation and without delay.

Reflect, today, upon your willingness to follow Jesus.  Put yourself into this Scripture and reflect upon how you would respond to Jesus.  Most likely you will see hesitation.  And if you see hesitation in your heart, try to surrender that over so that you will be ready for all our Lord has in mind for you.

Lord, I do love You and I do want to follow You.  Help me to overcome any and every hesitation in my life in saying “Yes” to Your holy will.  Help me to discern Your voice and embrace all You say every day.  Jesus, I trust in You.

Day Nine: Novena to Saint Thérèse of Lisieux – The Little Flower

 

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

All Saints/Feasts

Saint of the Day – Saint Jerome, Priest and Doctor

Mass Reading Options

Image: The Man at the Plough by James Tissot 

Evangélium 2020. szeptember 30. – Szerda

 

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62

Elmélkedés

Három találkozásról, három meghívásról olvasunk ma az evangéliumban. Mindhárom rövid leírás más szempontból világítja meg a tanítványi életet. Először egy olyan személy lép Jézushoz, akinek sem neve, sem életkora nem lényeges Lukács evangélista számára, nem jegyzi le ezeket. Az illető lelkesedéséről tanúskodik bátor kijelentése, amit Jézushoz intéz: „Követlek, bárhová mégy.” Az Úr válasza azonban gyorsan lecsillapítja lelkesedését. Talán arra számított, hogy Jézus és tanítványai között olyan kapcsolat van, mint amilyet más zsidó tanítók és tanítványaik körében már látott, tehát ő választhatja meg, hogy ki legyen a mestere. Jézus többet kíván tanítványaitól és többet vár tőle is: a tanítvány mindenben úgy éljen, úgy viselkedjen, ahogyan ő. A Krisztus-követés nem iskolás tanulást jelent, hanem életformát, mégpedig Jézus életformájával való teljes azonosulást.
A második jelenetben Jézus hív meg valakit a követésére, de az illető késlekedik, csak evilági feladatai, kötelességei elvégzése után vállalkozna arra, hogy tanítvány legyen. Lényeges tanulság, hogy akit az Úr meghív, annak azonnal indulnia kell.
A harmadik személy szintén önként jelentkezik, akárcsak az első. De még egy kis időt kér, hogy családjától elbúcsúzzon. Válaszában Jézus egyértelművé teszi, hogy tanítványainak előre kell tekintenie, arra a feladatra kell összpontosítani, amire küldetést kapnak, nem tekinthetnek már visszafelé, múltjuk felé. Ezt fejezi ki a mondás: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Vállalkozok-e Jézus követésére?
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi nagylelkűségre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200930.mp3

 


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

 

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Archangels Tuesday, September 29, 2020

 

Feast of Saints Michael, Gabriel, and Raphael, Archangels

Readings for Today

“Amen, amen, I say to you, you will see heaven opened and the angels of God ascending and descending on the Son of Man.”  John 1:51

Yes, angels are for real.  And they are mighty, glorious, beautiful and magnificent in every way.  Today we honor three of the multitude of angels in Heaven: Michael, Gabriel and Raphael.

These angels are “archangels.”  An archangel is the second order of angels just above the guardian angels.  In all, there are nine orders of celestial beings that we commonly refer to as angels and all nine of these orders are traditionally organized into three spheres.  The entire hierarchy is traditionally organized this way:

Highest Sphere: Seraphim, Cherubim and Thrones.
Middle Sphere: Dominions, Virtues and Powers.
Lower Sphere: Principalities, Archangels and Angels (Guardian Angels).

The hierarchy of these celestial beings is ordered in accord with their function and purpose.  The highest of the beings, the Seraphim, were created solely for the purpose of surrounding the Throne of God in perpetual worship and adoration.  The lowest of the beings, the Guardian Angels, were created for the purpose of caring for humans and communicating God’s messages.  The Archangels, whom we honor today, were created for the purpose of bringing messages of great importance to us and to accomplish tasks of the highest importance in our lives.

Michael is well known as the archangel who was empowered by God to cast Lucifer out of Heaven.  Lucifer is traditionally thought to be of the highest sphere of celestial beings and, thus, being cast out by a lowly archangel was quite a humiliation.

Gabriel is well known for being the archangel who brought the message of the Incarnation to the Blessed Virgin Mary.

And Raphael, whose name means “God heals” is referred to in the Old Testament Book of Tobit and is said to have been sent to bring healing to Tobit’s eyes.

Though not much is known of these archangels, it’s important to believe in them, honor them and to pray to them.  We pray to them because we believe God has entrusted them with a mission to help us bring healing, fight evil and proclaim the Word of God.  Their power comes from God, but God has chosen to use the archangels, and all celestial beings, to accomplish His plan and purpose.

Reflect, today, upon your knowledge of the angels.  Do you believe in them?  Do you honor them?  Do you rely upon their powerful intercession and mediation in your life?  God wants to use them, so you should truly seek their help in your life.

Lord, thank You for the gift of the Archangels whom we honor today.  Thank You for their powerful working in our lives.  Help us to rely upon them and to love them for their service.  Archangels, pray for us, heal us, teach us and protect us.  Jesus, I trust in You.

Day Eight: Novena to Saint Thérèse of Lisieux – The Little Flower

 

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

All Saints/Feasts

Today’s Feast– Saints Michael, Gabriel and Raphael, Archangels

Mass Reading Options

Image: The Three Archangels with Tobias by Francesco Botticini

Evangélium 2020. szeptember 29. – Kedd, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”

Jn 1,47-51

Elmélkedés

Amikor Fülöp elhívja és elvezeti Jézushoz barátját, Nátánáelt, akit a keresztény hagyomány Szent Bertalan apostollal azonosít, akkor az éjszakai látogató hihetetlen dolgokat hall az Úrtól. Ezt például: „Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” E kijelentésével Jézus megígéri, hogy az ember eljuthat Istenhez, eljuthat a mennybe, az angyalok és az üdvösségre jutottak csodálatos világába.
A bibliai hagyomány és a keresztény tanítás szerint az angyalok Isten teremtményei, ugyanúgy, mint az emberek, csak az angyaloknak nincs testük. Nem szellemek, hanem olyan teremtett lények, akiknek csak lelkük van, de testük nincs. Az emberekhez hasonlóan az angyalok is szabad akarattal rendelkeznek. Egykor nekik is megadatott a választás lehetősége. Bukott angyaloknak, gonosz lelkeknek nevezzük azokat, akik szabad akaratukkal fellázadtak Isten ellen. A jó angyalok Isten mellett döntöttek. Az angyalok Isten tökéletes munkatársai, akik Istent szolgálják és Isten szolgálatában élik meg szabadságukat.
Feladatuk, hogy Istennek szolgáljanak és Isten küldötteiként időnként kapcsolatba lépjenek a világban élő emberekkel, elmondva, közvetítve számukra azt, amit Isten üzen. Szűz Máriának egy angyal hozza meg a hírt, hogy ő lesz a Megváltó anyja. Józsefnek álmában többször is megjelenik az angyal, hogy közölje vele Isten akaratát.
Hallgatok-e Isten küldötteinek szavára?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200929.mp3

 


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

 

_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/

Supporting One Another September 28, 2020


Monday of the Twenty-Sixth Week in Ordinary Time
Readings for Today

 Saint Wenceslaus, Martyr—Optional Memorial

Saints Lawrence Ruiz and Companions, Martyrs—Optional Memorial

Then John said in reply, “Master, we saw someone casting out demons in your name and we tried to prevent him because he does not follow in our company.” Jesus said to him, “Do not prevent him, for whoever is not against you is for you.”  Luke 9:49-50

Why would the Apostles try to prevent someone from casting a demon out in Jesus’ name?  Jesus was not concerned about it and, in fact, tells them not to prevent him.  So why were the Apostles concerned?  Most likely because of jealousy.

The jealousy we see in this case among the Apostles is one that can creep into the Church at times.  It has to do with a desire for power and control.  The Apostles were upset because the person casting out demons did not follow in their company.  In other words, the Apostles were not able to be in charge of this person.

Though this may be hard to understand it may be helpful to see it in a modern context.  Say someone is in charge of a ministry at church and another person or persons start up a new ministry.  The new ministry is quite successful and, as a result, those who have been working in the older more established ministries may get upset and a bit jealous.

This is silly but it’s also reality.  It happens all the time, not only within a church setting but also in our daily lives.  When we see someone else doing something that is successful or bearing good fruit, we may get envious or jealous.

In this case, with the Apostles, Jesus is quite understanding and compassionate about the whole thing.  But He is also quite clear.  “Do not prevent him, for whoever is not against you is for you.”  Do you see things in life this way?  When someone does well do you rejoice or are you negative?  When another does good things in Jesus’ name, does that fill your heart with gratitude that God is using that person for good or do you get envious?

Reflect, today, upon the many good things going on all around you.  Reflect, especially, upon those who are furthering the Kingdom of God.  And reflect upon how you feel about them.  Pray that you will see them as your coworker in the vineyard of Christ rather than as your competitor.

Lord, I thank You for the many good things taking place within Your Church and within society.  Help me to rejoice in all that You do through others.  Help me to let go of any struggle I have with envy.  Jesus, I trust in You.

Day Seven: Novena to Saint Thérèse of Lisieux – The Little Flower

 

More Gospel Reflections

Divine Mercy Reflections

All Saints/Feasts

Saints of the Day –

Saint Wenceslaus, Martyr
 Also
Saints Lawrence Ruiz and Companions, Martyrs

Mass Reading Options

Image: Jesus Discourses with His Disciples by James Tissot

Evangélium 2020. szeptember 28. – Hétfő

 



Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50

Elmélkedés

Jézus többször is megjövendölte apostolainak, hogy Jeruzsálemben szenvedni fog és meg fog halni. Ennek ellenére az ő elképzeléseikben továbbra is Mesterük dicsőséges uralma él, amelynek megvalósulásakor ők majd fontos feladathoz juthatnak. Erre utal a mai evangélium bevezető mondata, miszerint versengés támadt az apostolok között, hogy ki a nagyobb, kié a vezető szerep. Mélyebb szándékaikat, gondolataikat leplezi le egymás közti versengésük.
Viselkedésüket Jézus méltatlannak tartja, tanítványaitól egészen más lelkületet vár. Jézus először figyelmezteti őket helytelen gondolkodásuk miatt, majd pedig egy jelképes cselekedettel emlékezteti őket az alázatosság fontosságára. Egy gyermeket állít eléjük és kijelenti: „aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” A szövegben az szerepel, hogy Jézus „odahívott egy gyermeket” és maga mellé állította. Más fordítás szerint „kézenfogott egy kisgyermeket”, s ez talán jobban visszaadja az eredeti mondanivalót. Ez a mozdulat Jézus részéről azt fejezi ki, hogy a védtelen, kiszolgáltatott, alázatos, kicsiny gyermekkel azonosul és nem azokkal, akik becsvágyó terveket forgatnak fejükben.
Az Úr jelképes cselekedete nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem figyelmeztetés az Egyház valamennyi vezetőjének és tagjának.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200928.mp3